Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
T. Dobosi Viola: Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogos, felsőpaleolit telep
Jászfelsőszentgyörgy-Szunyogoson — a kultúrróteg a lösz alján, a homok tetején van, átlag 100 cm mélységben (Id. Sümegi Pál dolgozatát) - (3.kép) — a felszín az elvárhatónál (a Duna-kanyarban megszokottnál) kissé szegényesebb, amit indokolhat az, hogy a település peremét találtuk meg - (4-5. kép) — a rendszertelenül szétszórt eszközök, szilánkok mellett egy 2 dm 2-nyi kis felületen 14 db üveges kvarcporfir szilánkot találtunk: eszközelőállító hely lehetett, — a feltárt felületen két, 50-60 cm átmérőjű hamus foltot észleltünk, körülötte-alatta a talaj kb. 10 cm mélyen átégett, a hamus foltok széle határozatlan, elmosódott, faszén nincs, a szelvény szélén kis ovális foltban égett csont-törmeléket találtunk, — a kultúrréteget a leleteken kívül néhány kenhető állagú okkerszemcse is jelzi, — már-már hagyományos ékszer-csiga leleteket itt egy töredékes Melanopsis képviseli, — a kultúrréteg vastagsága átlag 10-15 cm, két bontási szintben tártuk fel. A felszínrajz összesítve ábrázolja a két szintet. Régészeti leletanyag A típuslista hiányos, egy-egy típusból is kevés számú eszköz van, s azok egy része is atipikus. A leletanyag kulturális besorolása egyértelmű, de a leletanyag mennyisége statisztikus kiértékeléshez nem elegendő. Ennek oka lehet a nyugateurópaihoz képest általánosnak mondható típusszegénység is, de a feltárt felszín kis mérete is. Pengevakarók és töredékei, 9 db. (6. kép 15.) Az alapforma lehet szabályos, karcsú penge vagy pengeszerű szilánk, lapos vagy magas gerincű, háromszög vagy trapéz keresztmetszetű, proximalis végén keresztbe vagy ferdén csapott. A megmunkálás erősen vagy kevéssé ívelt, szimmetrikus vagy kissé ferde, legyezőretussal kialakított munkáéi. A peremek esetenként szórványosan megmunkáltak. A leütési felszín pontszerű felsőpaleolit jellegű, a nyersanyagtól függően erős bulbussal. A típusról elmondhatjuk, hogy finom kidolgozású, fiatal jellegű eszközök tartoznak ide. Szilánkvakarók, 3 db. Kis szabálytalan szilánkokon rövid, kissé atipikus vakaróél. Nem jellegzetes eszközcsoport. Gyalu 3 db. Eltérően a klasszikus típustól, ezek az eszközök inkább vésőélű, peremeken utólagosan megmunkált magkövek. Fúró 1 db. A hazai felsőpaleolit leletanyagból hiányoznak a tipikus fúrók. A lyukasztásra alkalmas eszközök pedig aligha voltak nélkülözhetők. Hiszen pl. a felsőpaleolit telepeken gyakori ékszercsigák nagyobbik része (a Dentalium kivételével valamennyi) csak kifúrva-kilyukasztva volt felerősíthatő, felfűzhető. A bőrök kilyukasztására alkalmas csont árak hiánya magyarázható azzal, ami az általános csonteszköz-hiányt okozza: a löszben olyan rosszul fosszilizálódnak a csontok, hogy csak a legritkább esetben sikerül felfedezni a megmunkálás nyomait egy-két tárgyon. Eredetileg nyilván jóval nagyobb számban voltak csont- és agancseszközök. A kőből készült tipikus fúrók hiánya a hazai lelőhelyeken olyan általános, hogy már-már kultúra-specifikus. Ezt a funkciót nyilván olyan, a hagyományos értelemben megmunkálatlan szilánkok vették át, amelyeket a nyersanyag természetes hasadási felületéből adódó munkáéi alkalmassá tesz erre a feladatra. (Dobosi - Homola 1989/a, 50) Árvésők, 14 db (6. kép 6-10) 7 középső-, 3 oldalsó-, 1 sarkos-, 2 többszörös- és 1 árvésőhegy. Gyakoriak a kavics-gerezden vagy magas hátú pengeszerű szilánkon készített árvésők, aminek következtében a vésőéi széles, vaskos. Előfordul retusált peremű pengén vagy csonkított pengeszerű szilánkon készített árvéső. Külön említést érdemel a Szeleta-kvarcporfirból készített eszköz, amelynek geometrikus alapformája, plan-parallel keresztmetszete a lemezesen-padosan hasadó nyersanyagból következik. Megmunkálása: peremretus, kanalas csonkítás, felszíni retusálás, ferde árvéső él. (6. kép 6) Az egyik középső árvéső megmunkálása olyan finom (6. kép 7), hogy a karcsú eszköz funkciója a gravette-hegyéhez közelít. Ezért a nyugat-európai felsőpaleolitikumban gyakoribb árvéső-hegynek határozható meg. (Dávid 1985, Fig.24-25) Gravette-hegy 1 db. Szabályos, tipikus, ép. Megmunkált pengék 19 db (6. kép 12-17) 1 tompított hátú, 5 csonkított (keresztbe és ferdén) 13 retusált (egyik vagy mindkét peremén). Völgyeit eszköz 1 db. 57
