Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Zsolnay László: Négy katolikus templom a Jászkunságban és a hivatalos építészet a XVIII—XIX. század fordulóján

az építési ügyeket Joseph Tallherr irányította. A központi és vidéki alkalmazottak száma 92 volt. 1848-ban ez a szám meghaladta a 200-at. Az Építészeti Igazgatóság feladatkörét meghatározó általános utasítást 1798-ban adták ki. Eszerint az Építészeti Igazgatóság feladatkörébe tartozik az udvari, kamarai, állami kezelésben lévő alapítványi, megyei és szabad királyi városi építkezések ós ópületjavítások irányítása, művezetése és ellenőrzése. Az építkezéseket a vállalkozó végezte az Igazgatóság által engedélyezett, jóváhagyott tervek alapján. A költségvetéseket a számvevőség, tehát egy másik helytartótanácsi hivatal ellenőrizte. Azt láttuk tehát, hogy a fejlődés a XVIII. század 40-es éveitől fokozatosan megkövetelte az építészetet irányító, szervező hivatali apparátus felállítását. Az Igazgatóság megalakítása után szervezett, szakképzett mérnök-építész gárda végezte az állami építkezéseket, és nemcsak az építkezések technikai oldalát szervezte meg, hanem az ópítőművészeti kérdéseket (stílus, alaprajz, homlokzatalakítás) is meghatározta."

2 II. József összeolvasztotta a kamarát és a helytartótanácsot. "Az új hivatal két éven keresztül a helytartóság alatt állott, de amikor II. József halála után a közigazgatást különválasztották a pénzügyigazgatóságtól, felmerült a kérdés, hogy a hajózási és építészeti igazgatóság a helytartótanács vagy pedig a régi hatáskörébe visszahelyezett kamara alá tartozzék. A kérdést az igazgatóság addigi fejlődésének és jellegének figyelembevételével oldották meg. Mivel műszaki ügyek mind a helytartótanács, mind a kamara működésével kapcsolatban felmerültek, s ezekben szak- véleményére mindkét hivatalnak egyaránt szüksége volt, úgy döntöttek, hogy az igazgatóság továbbra is mindkét hivatalnak rendelkezésére álljon, és a hozzá áttett ügyekben tanácsot adjon. Vagyis ezután is önálló véleményező szakhivatal maradt, s ezt a jellegét további működése folyamán mindvégig megtartotta. Önállósága azonban csak a műszaki ügyek intézésére terjedt ki, a számadási személyzeti és fizetési kérdésekben a fennálló hivatalszervezetbe kellett illeszkednie. Láttuk, hogy eredete a kamarába nyúlott vissza, hogy vidéki szervezete a kamarai igazgatóságok keretei közé illeszkedett. Mindez, továbbá az a körülmény, hogy a tisztviselői fizetéseket a kamara utalta ki, érthetővé teszi, hogy személyzeti és fizetési kérdésekben, a státus personális et salariralis ügyeiben az igazgatóság a kamara főhatósága alá tartozott. De a hivatali ügyvitellel kapcsolatos más kérdésekben is a kamarán keresztül nyert utasítást. A szervezetét illető lényeges elvi kérdéseket azonban úgynevezett vegyes bizottságokban (comissio mixta) tárgyalták meg, amelyekben a kamara és a helytartótanács kiküldött tanácsosai vettek részt, s amelyeknek javaslatához először a kamara is, a helytartótanács is hozzájárult és csak azután terjesztették jóváhagyásra az uralkodó elé."

3 A helytartótanács fokozatosan egyre nagyobb szerephez jutott az Építési Igazgatóság irányításában, míg 1848-ra a kamara szerepe szinte teljesen névlegessé vált. 2. Dolgozatomban az építészeti hatóságok működését akarom bemutatni megyénk egy részében, a katolikus templomok esetében. Jász-Nagykun-Szolnok megye két egyházmegyéhez tartozik. Durván elosztva, a Szolnoktól északra fekvő része az egri egyházmegyéhez, a déli részek, Szolnokkal együtt a váci egyházmegyéhez, kivéve a jászok által telepített Kunszentmártont és Mesterszállást, akik Egerhez csatlakoztak. Az egri egyházmegyei részt három külön területre oszthatjuk: a Tisza-melléki részekre, melyek 1876-ig Heves megyéhez tartoztak, tehát vallásuktól függetlenül az egri püspök, majd érsek főispáni hatáskörébe. Ezek a területek vegyes vallásúak, s legfőbb területét képezték az egri püspökök rekatolizaciós törekvéseinek. Egy-egy település vallását meghatározza birtokosainak vallása, s ahol ezeknek módjában áll, vallásuknak megfelelő templomot is építenek. Találhatók itt püspöki (Tiszaörs, Tiszapüspöki, Besenyszög) és káptalani birtokok is (Nagyiván). Fontos helyek ezek a református Nagykunság körülbástyázásában, mely a Tisza mente rekatolizálása mellett fő célkitűzés. Másik területünk a Nagykunság, mely teljes mértékben református vallású a XVIII. században. A Nagykunság, mint a Hármas kerületek része, közjogilag független az egri püspököktől. 1702ben Lipót császár az egész Jászkunságot eladta a Német Lovagrendnek. 1731-ben a Német Lovagrendtől a Pesti Invalidusház vette át ezeket a területeket, akiktől a Jászkunság 1745-ben saját pénzén megváltotta magát, s ezzel visszanyerték régi privilégiumaikat. Legfőbb uruk és bírájuk a mindenkori nádor volt. 408