Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi mázas kerámiák szerkesztett díszítményei

Az edények készítője a miskolci születésű Kosik István volt, aki a miskolci fazekascéhnél tanult, töltötte legényéveit. Nevével először a legénylajstromban találkozunk, melyben 1820. július 23-I dátummal a tubarózsa virágnév választásával szerepelt.

4 Közel egy év múlva, 1821. június 24-én váltotta ki kundschaftjat* 1825ben lépett be a debreceni fazekascéhbe, ahol működése a hozzászegődött inasok révén 1836ig követhető nyomon.

6 Szerkesztett díszítményei idegen eredetűek voltak, a későbbiekben sem honosodtak meg Debrecenben. 1831-es butykoskorsójának szerkesztett rozettája, egy 1838-as datálású mezőcsáti miskakancsón tűnik fel, mely az első, szerkesztett díszítményű mezőcsáti munka az eddig előkerült emlékanyagban.

7 Az eltérés a színezés sorrendjében, illetve a kettős körvonal kitöltésében mutatkozik meg, mely a /Cos/Tc-darabon egyszín sötétbarna, a mezőcsátin pedig sötétbarna pontsor. Tiszafüreden 1835-ből maradt fenn a legkorábbi szerkesztett díszítmény, mely egy tatai magángyűjteményben őrzött kulacson található. Az igen egyszerű elem sötétbarnával kitöltött kör, melyet zöld sugarak, szélét pedig sűrű vonalkák díszítenek. (4. kép) A múlt század 40-es éveitől Mezőcsáton és Tiszafüreden is egyre népszerűbbek lesznek a szerkesztett díszítmények. A két fazekasközpont azonban eltérő időpontig használja ezeket a díszítményeket, és variánsaik számában is eltérés tapasztalható. Mezőcsáton kevésbé változatosak és kisebb példányszámban maradtak fenn a szerkesztett elemek. Főleg Rajczy Mihály munkáit jellemzik, s a 60-as évek végétől szinte teljesen kiszorulnak a használatból. A mezőcsáti anyagban a rozetták két típusa fordul elő, az 1838-as miskakancsó motívuma, illetve egy ennél összetetteb körelem, mely először egy 1844es datálású miskakancsón fordul elő.

8 5. Rajczy Mihály és ifjú Nagy Mihály összetett rozettája Felirata: "ánnó 1844 óik évbenn ki zült Ralytzy Mihály mühelyébenn". Az írá& karaktere, helyesírási sajátosságai - a szóvégi "n" betű kettőzése a ragokban -, az évszám első elemének, az 1-esnek irata azonban nem Rajczy Mihályra, hanem a tiszafüredi ifjú Nagy Mihályra jellemző. Díszítő motívumai között a szőlőfürt és a négyszirmú virág sem a Rajczyra jellemző formában jelenik meg. A rozetták színezése sem követi a Rajczyná\ minden esetben egyező sorrendet: zöld-fehér középelem, majd vörös és fekete félkörök, hanem ifjú Nagy Mihály 1847-es miskakancsójának színskáláját vonultatja fel: fekete-fehér középelem, zöld és vörös félkörök.

9 Mindezek arra utalnak, hogy ez a darab talán ifjú Nagy Mihály mezőcsáti munkája, s egyben bizonyítéka is igen erős mezőcsáti eredetű díszítményeinek. (5. kép) Tiszafüreden már munkásságának kezdete előtt megjelentek a szerkesztett körelemek, melyek mezőcsátitól eltérő típust képviselnek, s a későbbiekben is ennek a típusnak továbbfejlesztett változatai válnak tipikussá. Ez a motívum először egy 1840-es datálású, kunmadarasi megángyűjteményben lévő miskakancsón fordul elő, majd datálatlan komaszilkén, kiskulacson és miskakancsón is szerepel. Az 1840-es miskakancsón függőleges, egymást középpontján metsző körök találhatók a kúpos gombsor és a kancsó két oldalán elhelyezett, plasztikus kígyók között. (6. kép) A központi gombsor és a kancsó fülének két oldalán pont6. 1840-es kunmadarasi miskakancsó (Kunmadaras, magángyűjtemény). Fotó: Füvessy Anikó 384