Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

februári előszegődtetés, amikor minden cselédnek jogában állt helyet keresni magának. Természetesen voltak olyanok is, akiket az uradalom küldött el, mert nem voltak megelégedve munkájával, magatartásával. Azonban ezek is el tudtak helyezkedni távolabbi részeken. Ha valaki el akart menni, mert jobb helyet talált, az intézőnek vagy a majorgazdának jelentette be februárban. "Ha esetleg nagyon szerették, akkor mondták neki, hogy ne menjen el. Ha nem szerették, akkor nem szóltak semmit. A másik részről, akit elküldtek, annak meg egyszerűen kiadta a gazdatiszt, hogy menjen hely után, mert tovább neki itt nem köll. Ez február eleiben volt." A fogadásnak, szegődtetésnek semmiféle ünnepélyes formája nem volt. Nem számított az sem, ha valakit ajánlottak, kommendáltak. Mindenki maga felelt magáért. Mivel bőven volt minden évben jelentkező, arról szó sem lehetett még jó munkás esetében sem, hogy külön kedvezménnyel, a kommenció megemelésével tartsanak vissza valakit. Az uradalomban egységesen megállapított kommenció mindenki számára ismert volt, s csak ezért a bérért lehetett elállni. Vizsgált falvainkban megemlítik, hogy a baranyai részeken mindig január 1 -én vitték a cselédeket, Somogyban pedig Szent Györgykor. Az uradalom a cselédek számára a kommención és néhány kisebb kedvezményen kívül (jószágtartás különböző mérce szerint, esetleg kisebb részesföld) lakást biztosított. Mozsgón ós Csertőn, ahol az uraság helyben lakott, a kastély körül uradalmi cselédházakat építettek, és itt lakott a kastély szolgálatát közvetlenül ellátó személyzet (parádéskocsis, sofőr, szakács, belső inasok), de ugyanitt volt néhány uradalmi iparosnak (kovács, bognár, lakatos, asztalos), a tiszttartónak, intézőnek, segédtiszteknek és erdésznek a lakása is. Előfordult, hogy uradalmi szolgálatba visszakerült, már a faluban házat épített iparos nem vette igénybe az uradalmi épületet, hanem saját házában lakott (Mozsgón Istvanovits szíjgyártó, Csertőn Szatner Lajos kőműves). S van példa arra is, hogy szőlőbe betelepült, házzal rendelkező, de cselédnek elszegődött vagy visszaszegődött ember se vette igénybe a cselódházat, hanem vállalta, hogy naponta bejár az uradalomba. "Kovács Mihály itt lakott a szőlőben. De Biedermannál szolgált. Aztán Váradi Ferenc is. Az öreg Forró Nándor főkertész volt Biedermannál. Ezek mind a saját házaikban laktak. Énnálam is volt egy ember, aki cseléd volt, az kétökrös volt itt lent. A szőlőből járt be már reggel hajnalban, három órakor, este meg sötétben gyött haza szegény ember. Voltak itt a faluban is, meg a szőlőben is olyanok, hogy saját házuk volt, de uradalmi cselédek voltak." Ezek azonban kivételek voltak, a zöm igényt tartott az uradalmi lakásra. Ezek az épületek egy-egy majorság központjában épültek fel, típusterv szerint, téglából. Több, sokszor 10-12 lakást egyesítő épületek szinte örök időkre épültek. Egy konyhából jobbra és balra egy-egy nagyméretű, 4x4 méteres vagy 5x5 méteres szoba nyílott, s benne kívülről fűthető kemence volt. Előfordult azonban, hogy egy lakásba két család is bekényszerült. A konyhát közösen használták meghatározott sorrend szerint, s ugyanígy beosztották egymás között a konyha földjének felmázolását is. A továbbköltözésnek gyakran az volt az oka, hogy az együtt lakó két család nem értette meg egymást, s jobbnak látták, ha tovább állnak. A Biedermann-uradalomban a húszas években a cseléd átlagos kommenciója 16 mázsa gabona (8 q búza, 8 q rozs), negyedévenkint 10 pengő fertálypónz, évi 12 kg só volt, ezenkívül tarthatott egy fejőstehenet borjával, egy anyakocát szaporulatával. Hozzájött még 1200 négyszögöl rét, 400 négyszögöl kukoricaföld ós 200 négyszögöl kert. Ugyanebben az uradalomban egy kezdő bognármester 18 mázsa gabonát kapott (fele búza, fele rozs), 12 méter fát évente, két tehéntartást, két anyakocatartást egyéves növendékeivel, 600 saroköl rétet, két hold kukoricát és évi 12 kg sót. Ezt kiegészítette 10 pengő negyedévi fertálypénz. Mivel a bognár saját szerszámaival dolgozott, az ötödik évtől kezdve évi gabonajárandóságát 24 mázsára emelték meg szerszámkopás címén. Körülbelül ennyi a kommenció más uradalmakban is: volt, ahol baromfitartást nem engedélyeztek, másutt csak a libatartást tiltották, és változott a rét, kukoricaföld, kert területe is, attól függően, hogy az uradalomnak mi volt kedvezőbb, vagy mennyi volt a szabad területe. A kommenció jelentette a család életének alapját. Megvolt a kenyérgabona, a juttatott kisterületű földek megtermettek a közvetlen konyhára valót (bab, borsó, krumpli), illetve a takarmányt. A jószágtartás ugyanis azt jelentette, hogy az uraság legelőjére kihajthatták az év nagy részében az állataikat. Az állat szaporulata bizonyos pénzt is hozott, amiből ruházkodni tudtak. A baromfi, a levágott disznó szűkösen elég volt a konyhára. Pontos beosztással nagyobb család is kijött a kisebb kommenciobol is, ha emelkedett a család az uradalmi ranglétrán, néhány mázsa gabonával, a fertálypénz emelésével nőtt a jövedelme is. 348