Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

rály ós Petőfi utcáig e négy stáción keresztül ve­zetett az út. Ki-ki lakóhelye közösségébe tarto­zott bele, s aszerint élt, viselkedett, ahogyan tár­sadalmi státusza ezt megszabta. A legfőbb cél az volt, hogy eggyel magasabb rendű település­részen vethesse meg a lábát ő maga vagy le­származottja. A település központjában lévő tör­zsökös pógár ós zsellér családok ugyanakkor óvták birtokukat, társadalmi helyüket. Mozsgó gazdatársadalma úgy is elhatárolta magát a 20­as, 30-as évek fordulóján a jövevényektől, hogy a régóta művelt Alsó-Szőlőhegyet áruba bocsá­totta, s magának új szőlőt telepített a faluhoz kö­zel eső Jedinkán, amely addig községi legelő­ként szolgált. A Jedinkán ekkor csak a törzsökös családok juthattak területhez, s mivel a legelő úrbéres föld volt, lényegében újra meg­erősítették a tudatban ós a gyakorlatban a job­bágyfelszabadítás utáni társadalmi viszonyokat. Természetesen néhány régebben bekerült, s már helybelinek számító iparos- és földművescsalád is részesült az osztásból, ezzel mintegy megerő­sítette falubeli társadalmi pozícióját. 11 Szulimánban a törzsökös lakosság a mai Töm­pe utcán ós a Zrínyi téren lakott. A falu többi utcája később keletkezett, s jövevények foglal­ták el. A németek és magyarok nem alkottak külön településrészt, hanem egymás szomszéd­ságában éltek. A szőlőhegy itt is átmeneti telepü­lési helyként funkcionált, az Antalfaluból ós An­talpusztáról betelepülők számára. A Berger uradalom antalpusztai cselódházai az átmenő la­kosságot fogadták be, akik a legkülönbözőbb helyről kerültek az uradalom szolgálatába. Almáskeresztúr házainak száma 1890-ben 74 volt, s ez a szám napjainkra 56-ra csökkent. A falu egyetlen utcából áll, amelyet 1945 előtt a németség elzárt a betelepülők elől. 1940 ós 1943 között azonban mégis törtónt betelepülés, s kö­zülük 3 család (téglaégető meslerek) beköltözött a faluszélre. A major és a szőlőhegy, illetve a cselédség ós a falu között Almáskeresztúron nem jött létre olyan kapcsolat, mint a másik há­rom településen. 1945 után azonban megkezdő­dik az Elekmajorbeliek faluba költözése, illetve a szőlőhegyen való megtelepülésük. Ez a folyamat azonban már egészen más jellegű, mint a többi, környékbeli falvakban. Csertőn, a mai Szabadság utca 41. számú há­zától számítható a falunak az a része, amelyet a törzsökös reformátusság lakott. Cselédek csak a kastély körüli néhány uradalmi épületben laktak. Az egyutcás falu az 1920-as, 30-as években kezd megnyílni a jövevények előtt. A mai Zrínyi utca, akkor Pál utca, az 1920-as évek végén épül ki. Csertőn a felemelkedő hársfapusztai cselédség a három részből álló szőlőhegyen veti meg lábát, de ugyanide szivárognak be Szent­miklós, Antalpuszta ós Turbók lakói is. A szőlő­hegy kis házai nagylélekszámú családokat fo­gadtak be. A szőlőbeliek előtt a falu csak 1945 után nyílik meg igazán, amikor a kastély környé­kére az uradalmakból és a szőlőkből tömegesen költöznek be, s több új utcát nyitnak. Amint láttuk, Almáskeresztúrt kivéve a telepü­lések négyes társadalmi tagoltsága település­szerkezet-formáló tényező is. A négy települési rósz harmonikusabb kapcsolata 1920 után for­málódik ki igazán. Ahhoz, hogy az uradalmi cse­lédség előtt jelentősebb mértékben megnyíljék a szőlő, s főként a falu, s a törzsökös lakosság be­engedje a cselédségnek önálló egzisztenciát te­remteni tudó részét a faluba, nagymórtékben hozzájárult a Nagyatádi-féle telekosztás és par­cellázás. Mozsgón 1935-ig 70 család jutott ösz­szesen 27 kh-nyi házhelyhez (0,4 kh) és 236 család összesen 457 kh (átlagban 1,9 kh) föld­höz. Tudjuk, hogy az Alsó-Szőlőhegy bizonyos része ezzel az osztással került ki a gazdák ke­zéből, s kezdték el betelepíteni szőlővel a Jedin­kát helyette. Szulimánban 18 család, 7 kh-nyi házhelyhez (0,38 kh) és 38 család 79 kh (átlagban 2 kh) földhöz jutott ugyanebben az időben. Csertőn a házhelyhez juttatott családok száma 25, s a kiosztott terület 8 kh (átlagban 0,32 kh). Ugyanekkor 117 család 337 kh (2,7 kh átlago­san) földhöz jutott. 12 Valójában a kiosztott házhelyek, s a szőlőtele­pítésre alkalmas részen osztott föld nem nagy. Mégis lehetővé tette, hogy a rendkívül mobilis cselódtársadalom előtt megnyíljék a falusivá vá­lás lehetősége, s egyben helyhez kötődése. Mozsgó kiépülő szélső utcái, az ekkor megnyíló Szulimáni Kossuth, Petőfi és Dózsa utcák, illetve a csertői Zrínyi utca bizonyítják a parcellázások szükségességét ós jelentőségét. Ez az időszak a szőlőhegy lakosságnövekedését is magával hoz­za. Az almáskeresztúri németek elzárkózását a más etnikumú cselédség elől jól mutatja, hogy itt egyáltalán nem osztottak házhelyet. Osztottak vi­szont a falu szegényebb német lakosságának át­lagosan 2 kh-nyi földet, s ez 28 családot érintett. Éppen ez az adat mutatja, hogy a Nagyatádi-féle földosztásnak vidékünkön nem abban áll a jelen­tősége, hogy a szegényebb népréteg valame­lyest földtulajdonhoz jutott, hanem hogy megnyílt a falu és a szőlőhegy a betelepülők előtt. Ez pe­dig biztosíték volt egy újabb integráció számára, amelyben a volt jobbágyok és zsellérek utódai 328

Next

/
Oldalképek
Tartalom