Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó István—Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma

SZABÓ ISTVÁN -SZABÓ LÁSZLÓ MOZSGÓ ÉS TÁRSKÖZSÉGEINEK TÁRSADALMA Bevezető 1978. április 1 -vei országszerte megszüntették az életképtelennek tekintett aprófalvak önállóságát. Összevonták, takarókosságra is hivatkozva, a kis falvak tanácsait, kijelölvén egy úgynevezett székhelyközséget, amelyhez társközségként csatolták az önállóságukat veszített településeket. Baranya megye tipikus aprófalvas vidék, s így a közigazgatási átszervezés nagymértékben érintette. Az anyagi erők a székhelyközségben koncentrálódtak, de a kulturális és oktatási intézmények központja is ide került. Új helyzet elé állította mindez a népművelést és az oktatás ügyét is. Ahhoz, hogy a népművelő, a kultúrával valamilyen formában is foglalkozó felelős szakember e merőben új helyzetben feltalálja magát, eredményes munkát végezhessen, arra kényszerült, hogy alapos vizsgálatokat végezzen több tudományág bevonásával. A Debrecenben népművelés-néprajz szakot végzett, Pécsett dolgozó Kerényi Gábor, a Baranya megyei Népművelési Tanácsadó munkatársa, felhasználva régebbi munkaközösségi kapcsolatait, egy jól kiválasztott, négy településből álló új közigazgatási egységben, Mozsgón ós vonzáskörzetének falvaiban (Szulimán, Csertő, Almaskeresztur) történeti-néprajzi-szociológiai munkaközösséget szervezett. Ennek célja az volt, hogy a községek egymással való kapcsolatát, belső életét, közösségi és kulturális hagyományait sokoldalúan feltárja, s ezt az aktív népművelés számára felhasználhatóvá tegye. A választás azért esett erre a településcsoportra, mert itt már a harmincas években is - a Gyöngyösbokrétához kapcsolódóan - hatásos, hagyományokra épülő népművelés bontakozott ki, s voltak közigazgatási előzmények is, mert e falvak akkor is Mozsgó központtal egy körjegyzőséget alkottak. Néprajzilag, szociológiailag sokrétű problémával találhatta szemben magát a kutató, hiszen a falvak népessége magyar, német, horvát, majd 1945 után Dráván túli menekültek és Csallóközből kitelepített magyarokból állt. Komoly mértékben érintette a falvak lakosságát a német kitelepítés is. A felekezeti kép is tarka (katolikus és református népesség). Korábban több falut fogtak át a történeti birtokos családok uradalmai, a vizsgált időszakban pedig ehhez hasonlóan a körzetesített termelőszövetkezetek. Bőséges és sokrétű lehetőséget kínált tehát a tudatosan kiválasztott falucsoport. Szomorú aktualitást is adott a munkának az, hogy egyik kiválasztott településünk határos a teljesen megszűnt, elnéptelenedett Gyűrűfűvel, s egyáltalán abban a régióban fekszik, amely már az 1920-as, 1930-as években is a népesség pusztulásával keltett országos figyelmet. A munkát a helyi tanács és a termelőszövetkezet is készséggel támogatta, s a lakosság is élénk figyelemmel kísérte. Az 1979-es előkészítés után rögtön megindultak a gyűjtőmunkák, s két éven át tartottak. A jelenidejű vizsgálatokat a pécsi Tanárképző Főiskola szervezésében egy többtagú szociológus csoport kezdte meg. Több száz kérdőívet töltettek ki kérdező biztosaikkal. A munka azonban elakadt. Sem újabb vizsgálatokat nem végeztek, sem a meglévő anyagot nem elemezték. Igy a néprajzi munkacsoport kísérelte meg saját módszereivel a kortárs állapot megrajzolását. Nyilvánvalóan ez nem pótolhatja az alapos szociológiai elemzést. A kép teljessége érdekében, s a munka eredeti céljának megfelelően azonban 1980-nal bezárólag közöljük megfigyeléseinket. 1982-ben az alábbi tanulmányok készültek el: Nóvák László: Mozsgó és vonzáskörzete településnéprajza a XVIII-XX. században Szabó István-Szabó László: Mozsgó és társközségeinek társadalma Füvessy Anikó: Gyűjtögetés, erdőlés Sztrlnkó István: A népi építészet változásai Molnár Ágnes: Népi táplálkozás 325