Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Hamar Anna: „...Ezt csak szép nyugodtan lehet..."

A gazdálkodó a nyolcvanas évek közepén a sertéstenyésztést "felfuttatta", 6 anyakoca szapo­rulatát választási malacként adja el. A rendelke­zésre álló földterület nagyobb állatállományt nem tett lehetővé, így is rászorul a terménypiacra. Akkora tőkéje nem volt, hogy nagyobb volume­nű tenyésztésre álljon rá, de gazdasági szemléle­te sem tolerálja a termelésbe történő jelentős be­ruházást. Az állattartás ós annak takarmánybázisát biztosító szántóföldi termelés egységét elengedhetetlennek tekinti a "jól meg­gondolt ós nem elkapkodott" fejlesztéshez. A gazdaság gépesítése 1988-ban kezdődött. Vett egy új traktort, ekét és tárcsát, valamint egy kenterkaszát (zöldtakarmány levágásához). Ter­vezi rendsodró, bunzenkapa vételét is. A gépesítés mögött több tényező együttes je­lenléte érhető tetten. A várható tulajdonrendezés lehetővé teszi (?), hogy a termelőszövetkezetben lévő összesen 40 kh területből (szülei ós saját földje együtt) 20 holdnyival növelje a gazdaság területét. 1987 óta veje otthagyta munkahelyét ós a gazdaságban dolgozik. A gazdaságban a vő az egyetlen munkaerő, akire építeni lehet. A gépesítéssel a hiányzó munkaerőt váltják ki. Igaz, így nincs teljesen kihasználva a gép, de le­hetővé teszi, hogy szolgáltatásokat vállaljanak (föld megmunkálása), ezzel is növelve a gazda­ság bevételét. Elvben a két gazdaság (a saját felszerelt gazdasága és a vő gépesítés nélküli üzeme) külön működik, de a közös munkaerő és a végzett munkáért adott termény összeköti a két üzemet. Ez az összetartozás mindenképp erősödni fog, még akkor is, ha "a tőkék külön vannak, ahhoz senkinek semmi köze, mindenki azt csinál a saját tőkéjével, amit akar". Amennyiben a gazdaság területét 25 kh-ra si­kerül megnövelniük, szeretnének hízómarhára szakosodni, de csak fokozatosan futtatják fel, saját szaporulatot felhasználva. Amennyiben a terület változatlan nagyságú marad, továbbra is a sertés mellett maradnak. A hízómarhára szakosodást a vő szeretné, a gazdálkodó inkább birkázna, mert azzal keve­sebb gond van. "Ha most visszajönne a föld, ak­kor most belevágok, mert a gyereknek nagy kedve van hozzá, ő nagyon marházni szeretne... sosem akartam marhát beállítani, mert ismerem ón a marhát, nagyon fontos a tisztántartása..., de most mégis beállítanám őket, mert van itt hely az istállóban." A tervezett gazdaságot azonban csak apránként szeretné felfuttatni, minden kockáza­tot kerülve, "...úgy indulnék neki, hogy bepárosít­juk a tehenet, akkor 9 hónap múlva megellik a tehén, akkor ellik egy bornyút, akkor elkezde­ném fejni a tehenett, akkor adná a 20 liter tejet, annak takarmány kell, ós ha én azt jól takar­mányozom, akkor az megadja a napi háromszáz forint tejet. A háromszáz forint tej majdnem ott tart, hogy feléli a bornyú meg a tehén. Amikor nagyobbka lesz a bornyú, akkor ér 3.000-t, ak­kor van bornyúm is, meg tehenem is, meg éltünk is valamit. Ezt úgy lehet megcsinálni, hogy 6 óv alatt lehetne kigazdálkodni három tehén árát..." Természetesen kérdés, hogy az apránkénti lassú növekedés mellett (ami éppúgy takarhat tőkehiányt, mint gazdasági óvatosságot és a kockázatvállalás minimalizálását) mennyire tud a gazdaság újra megerősödni. Az a gazdasági stratégia, ami a '40-es évek végéig jellemezte gazdasági viselkedését, egy megváltozott felté­telrendszerben nagy valószínűség szerint nem vezet olyan gazdasági stabilitáshoz, mint évtize­dekkel korábban. A hatvanas-hetvenes évek egyéni gazdálko­dóinak ez a típusa kezdte egyéni gazdálkodását a legjobb feltételek mellett. Volt tőkéje - amit a kollektivizálás előtti gazdaságból mentett át ­volt megfelelő piacismerete és "beruházási ked­ve". Az intenzív kultúra területét nem növelte, végig megtartotta "vegyes" gazdaságát, nem akart szakosodni. Sajátos ellentmondás jellemzi gazdasági viselkedését is. Az értékesítésbe je­lentős javakat invesztált, míg a termelésbe szinte semmit sem akart. Ellentétben több típussal, a társadalmi változások nem kényszerítették rá, hogy megismerjen más társadalmi-gazdasági te­rületeket, növelve látókörét és rugalmasságát. Gazdasága a gépesítés ellenére sem tud - felté­telezhetően - megerősödni megfelelő tőke és pi­aci kapcsolatok hiányában, az az óvatos, kimon­dottan paraszti jellegű "fejlesztés", amit ő szeretne megvalósítani ugyan minimálisra csök­kenti a kockázatot, de rendkívül lelassítja a gaz­daság növekedésének ütemét. A nagyobb tőke és ezzel együtt a döntés joga az öreg gazda kezében van, de kora és a gaz­daság folytonosságának követelménye előbb­utóbb a gazdaság feletti rendelkezési jog átadá­sára kényszeríti. Gazdasága kiindulási bázisa lehet lánya és veje gazdaságának. 322

Next

/
Oldalképek
Tartalom