Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Vadász István: A Közép-Tisza vidék társadalmi-gazdasági múltja, Tiszafüred szerepkörének alakulása

megszűnt. Az 1970-es évek közepére végül a járásbeli községek két Áf észbe tömörültek: a Tiszafüred és Vidéke (Tiszafüred, Tiszaörvény, Kócsújfalu, Tiszaszőlős, Tiszaderzs, Tiszaszentimre, Újszentgyörgy, Tomajmonostora, Tiszaigar, Tiszaörs, Nagyiván) és a Közép-Tiszai (kunhegyes! székhelyű) Áfészekbe (Abádszalók, Tiszabura, Pusztataskony, Tiszaroff, Tiszagyenda, Kunhegyes). A dél-borsodi és a dél-hevesi vidékeken is hasonló folyamat játszódott le, így a térség települései a mezőcsáti, a mezőkövesdi, a füzesabonyi, illetve a hevesi Áfész-központokhoz kerültek. A hajdú-bihari területeken azonban még az utóbbi években is külön dolgozott az "Egyek és Vidéke", a "Tiszacsege és Vidéke" és a "Polgár és Vidéke" Áfész. A fentieknek megfelelően alakult a kiskereskedelmi üzlethálózat korszerűsítése is. Az Áfész-központokban jöttek létre az első szakboltok, iparcikk- és ruházati áruházak (Tiszafüreden 3 áruházat is építettek), s a kisebb települések üzleteit az utóbbi években fejlesztették. Végsősoron megállapítható, hogy az Áfószközpontoknak a településhálózat centrumaiba való kerülése a vonzásközpontok további erősödését eredményezte (VADASZ I. 1984., 1985./b.). 1950. után településeinken az iparosokat kisipari termelőszövetkezetek alakítására késztették. E ktsz-ek központjai a népesebb településeken alakultak ki (Tiszafüred, Kunmadaras, Kunhegyes, Abádszalók). Az 1960-as években több összevonás következett be, így a szövetkezeti ipar székhelyei Tiszafüreden, Kunhegyesen és Kunmadarason jöttek létre. A szomszédos megyék Tisza menti térségeiből a szövetkezeti ipar az 1980-as évek közepére csaknem teljesen kivonult: az ipari szövetkezetek központjai távolabbi centrumokba (Heves, Eger, Füzesabony, Mezőkövesd, Polgár, Debrecen) kerültek. így a környék legtöbb településén a szolgáltatás egy-egy felvevő-telepre korlátozódott (főleg a híradástechnikai cikkek és a háztartási gépek javítása terén): míg más - elsősorban budapesti székhelyű cégek, szövetkezetek telepein - telephelyeken bedolgozó jellegű ipari tevékenység folyt. Az oktatás és a közművelődés terén is érdekesen alakult az intézményhálózat. A korszak első felében mindenhol, még a tanyasi térségek átalakítására létrehozott, újtelepítésű falvakban is megalakultak az általános iskolák. Az 1950es évek elején Tiszafüreden gimnázium létesült, majd később megszervezték a polgári, a füzesabonyi, a mezőcsáti, a hevesi és a kunhegy esi gimnáziumot is, sőt az 1960-as években még térségünk D-i peremén, Fegyverneken és Kunmadarason is volt gimnázium. Később a legtöbb helyen beiskolázási nehézségek jelentkeztek, így néhány gimnázium megszűnt (Kunmadaras, Fegyvernek), más intézményekben szakközépiskolák alakultak (pl. Heves, Füzesabony, Kunhegyes). Mezőkövesden a már nagy múltú gimnázium mellett szakközépiskolát is szerveztek. A legtöbb centrumba szakmunkásképző intézetet is telepítettek, de ez az iskolatípus csak Kunhegyesen és Mezőkövesden lett számottevő súlyú. A középfokú kulturális intézmények szempontjából (művelődési központ, "B" típusú könyvtár, múzeum) Mezőkövesd és Tiszafüred tekinthető teljes értékű központnak, mivel mindkét kisváros rendelkezik e háromféle intézménnyel. A kulturális-oktatási funkciót vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a térségben Mezőkövesd, Tiszafüred, Kunhegyes és Heves szerepe erősödött, főleg középfokú oktatási iskoláiknak köszönhetően. Az alsófokú egészségügyi intézményhálózat 1945-ig lényegében kialakult. A gyógyszertárral rendelkező falvak száma csak kisebb mértékben növekedett, több községben viszont körzeti orvosi állást is szerveztek (pl. Nagyiván, Tiszaderzs, Tomajmonostora, Tiszabura, Ujszentmargita, Borsodivánka, Tiszabábolna). Kórház továbbra is csak Mezőkövesden van (130 ágyas), a volt járásszókhelyek közül viszont az 1980-as évek végére már csak Tiszafüreden működött az egyébként minden székhelyen egykor létrehozott szülőotthon. Jelentősebb szakorvosi rendelőintézet csak Mezőkövesden, Hevesen és Tiszafüreden alakult ki (8-15 féle szakrendelés). Térségünk így Eger, Miskolc, Debrecen, Karcag és Szolnok kórházainak vonzáskörzetéhez tartozik. A leglátványosabb változás a kisvárosok munkaerő-vonzó funkciójának alakulásában következett be. Az un. "szocialista iparosítás" során a foglalkoztatottak száma, illetve az iparban lekötött állóeszközök bruttó értékének változása jól mutatja ezt a folyamatot. (3. táblázat) Különösen feltűnő Leninváros előretörése, de ma már számottevő Tiszafüred és Mezőkövesd ipari szerepköre is. Mezőcsát és Polgár viszont ezen a téren jelentéktelen - Leninváros (Tiszaújváros) közelsége miatt. 309