Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Vadász István: A Közép-Tisza vidék társadalmi-gazdasági múltja, Tiszafüred szerepkörének alakulása

és a Tiszaderzs közötti 2-3 km-nyi út kiépítetlensóge miatt a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében fekvő tiszaroffi dohánybeváltó hivatal így az év egy jelentős részében nehezen megközelíthető maradt a "hevesi dohány" egykori, Tiszafüred környéki termelői számára.

8 A Tisza másik oldalán lévő Sarudot és Újlőrincfalvát kőút kapcsolta Poroszlóhoz (s azon át a járásszékhelyhez), de az ugyancsak a tiszafüredi járáshoz tartozó Tiszanánát viszont Kisköre, illetve Kömlő irányába orientálta (az Eger-Kisköre útvonal révén) a kiépített műút. Szinte természetesnek tűnik, hogy a szomszédos, de Hajdú vármegyei Egyekre csak földút vezetett Tiszafüredről. Ezt a földutat is használták a Tiszafüreddel szomszédos dél-borsodi falvak lakói a füredi piacokra és vásárokra jövet: a közlekedést megkönnyítette számukra az egyek-dorogmai rév is. A Debrecen felé vezető műút létesítése ugyan már 1908. körül is felmerült,

9 megvalósítására azonban csak az 1930-as években volt lehetőség. Ebben az évtizedben egyébként több, a térséget is érintő közútépítés történt: pl. a Mezőkövesd-Szentistván, a Borsodivánka-Négyes-Tiszavalk-Tiszabábolna, a Mezőcsát-Tiszakeszi-Ároktő-Tiszadorogma vagy a Tiszanána-Sarud műút. Bár ezek az utak a már több évtizede létező járásszékhelyek (Mezőkövesd, Mezőcsát, Tiszafüred) jobb megközelítését tették lehetővé, mégis jellemző lehet, hogy e fontos összekötő utak kiépítésére, "modernizálására" csak az 1920-as évek végének nagy árvizei után volt lehetőség (^vármegyei szóhasználattal "menekülő utaknak" is nevezték ezeket a vonalakat). A XX. század közepére a nagyiváni bekötőút is elkészült, így megállapíthatjuk, hogy a kialakult közúthálózat térségünkben a közigazgatási kapcsolatokat jól szolgálta (DOBROSI GY. 1986.). A vasútvonalak századvégi kialakulására a gazdasági élet gyorsan reagált. Jellemző, hogy az első pénzintézet az 1880-as években már létrejött, de a századfordulón már 3 bank is működött Tiszafüreden}

0 Bár a hiteléletben az 1930-as évekre itt is jelentős átalakulások történtek (fúzió, felszámolás), Tiszafüred egészen az 1940-es évek közepéig megtartotta a környező járásszékhelyekhez hasonló, bank-központi szerepét (az 1930-as években Mezőkövesden 4, Mezőcsáton pedig 3 bank működött). Tiszafüred erősödő gazdasági szerepkörére utal az is, hogy a századfordulón Tiszafüreden több olyan részvénytársaság is alakult (pl. fa- és kefeipari rt., hengermalom rt., tégla- és cserépipari rt.), amelyekben a tiszafüredi tőkeerősebb földbirtokosok és más tulajdonosok mellett a poroszlói és a tiszaigari vállalkozók is részt vettek.

11 Ugyanakkor talán a térségi problémákra is vall, hogy ezek a vállalkozások általában nem voltak túlságosan hosszú életűek. Az I. világháború előtt jelentékeny fa- és kefeipari üzem (mely egykor több mint 100 alkalmazottat is foglalkoztatott) az 1930-as évekre eljelentéktelenedett, s a téglagyárak, malmok mérete is alig haladta meg a kisüzemi kereteket (10-20 főt foglalkoztatott). E fenti, kistérségi gazdaságszervezői funkció mellett egyre inkább számottevőbbé vált Tiszafüred kereskedelmi-vendéglátói szerepköre is. A XIX. század közepén néhány, az átmenőforgalmat is szolgáló "korcsma", "fogadó", illetve mészárszók és bolt volt még csak a városban. A század végére azonban ezen a téren is nagy változásoknak lehetünk tanúi. 1893-ban megnyílt a "Bika" Szálló, mely Tiszafüred első emeletes épületeként kényelmes vendégszobáival, cukrászdájával ós kávéházával, kaszinójával ékessége lett az akkori járásközpontnak.

12 Az 1880-as évek végétől az 1910-es évekig a helység hosszan elnyúló főutcáján sorra jöttek létre a kis- és nagykereskedelmi üzletek: vasáruk, fűszeráruk, női-férfi-divatcikkek, üveg-porcelánáruk, papíráruk stb. kereskedései. A szomszédos falvakba vezető utak mellett nagykereskedelmi lerakatok (az igari úton a kőbányai sörgyár, illetve más italáruk lerakata, a poroszlói út mentén fatelep) települtek. Az 1920as években Tiszafüreden már 144 kisebb-nagyobb üzlethelyiség üzemelt. A környező falvak üzletekkel való ellátottságát szemrevételezve is megállapítható, hogy a járásszókhelyek a környező települések lakóit is szolgálták (1. táblázat). A kézművességből továbbfejlődő kisiparban a tömeg- és alapellátást biztosító ágazatok mellett (ács, kőműves, asztalos, kovács, kerékgyártó, cipész, csizmadia, szabó, fodrász) megjelentek a speciálisabb, csak egy-egy kisebb központra jellemző vállalkozók is. Tiszafüreden az 1870-es évektől tudunk órásékszerészről,

13 az 1880-as évtizedből vándorfényképészről,

14 nyomdáról és papírkereskedésről.

15 Az 1900-as évek elején telepedett le az első, jobban felszerelt műhellyel rendelkező géplakatos.

16 Bár papírkereskedő Poroszlón, órás pedig Tiszanánán is volt, nyilvánvaló, hogy Tiszafüred felsorolt iparosai gyakorlatilag az egész járás mellett a dél-borsodi falvak ellátását is biztosították. 304