Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Gulyás Katalin: A jászsági kézművesek 1828-ban
Jákóhalmán a múlt század második felében bontakozott ki erőteljesebben a kisipar fejlődése, mivel a község határa és kiskunsági pusztái területe nem volt elegendő a terjeszkedésre és a szaporodó lakosságnak a szomszédos települések határaiban sem volt erre lehetősége, mert hasonló ambíciójú jász településekkel van körülvéve. E bezártság következménye, hogy a családon belüli földaprózódás elkerülése, elodázása céljából a gazdák előszeretettel taníttatták mesterségre fiaikat, s haláluk után az egyik fiú örökölte a birtokot, az iparos-fiúkat pedig pénzzel elégítették ki. Ez az öröklési rend oda vezetett, hogy e települést a századfordulón környezete "iparos falu"-nak tartotta, s Jákóhalmán az iparost ugyanakkora megbecsültség övezte, mint a gazdát. 36 Az országos összeírás adatai azt valószínűsítik, hogy az iparosság már a XIX. század első felében számottevő súlyú réteg volt Jákóhalma társadalmában. Az adózó lakosságnak 4,54%-a, vagyis az adózó családfők 10,81%-a űzött valamilyen mesterséget, s ezek az arányok a jelentős számú iparosságot tömörítő jászsági települések: Berény, Apáti, valamint Alsószentgyörgy értékeivel azonos nagyságrendűek. Jákóhalmán már a XIX. század első felében is elfogadott gyakorlat lehetett a gazdafiúk iparos pályákra áramlása. A földbirtok egybentartására irányuló törekvés viszont ekkor még nem lehetett olyan erős, mint a század második felében, amit a mesterembereknek a földtulajdonosok közötti viszonylag magas, 4,14%-os aránya jelez. Jákóhalma sem folyamodott a mezővárosi jog megszerzéséért, jelentékeny kisipara falusi jogállása mellett bontakozott ki. 2 vegyes céhéről tudunk: 1823-ban a csizmadiák a szabókkal és a szűcsökkel, a kovácsok pedig a bognárokkal, asztalosokkal és lakatosokkal alkottak egy szervezetet. Ez utóbbi céhhez csatlakoztak a gyengébben iparosodott Mihályteleken élő mesterek is. Szembetűnő, hogy Jákóhalmán a takács a legnépesebb szakma, ennek ellenére nem alkotnak céhet. Ennek magyarázata lehet forrásaink hiányossága, elpusztulása, de az is, hogy esetleg a berényi, apáti vagy árokszállási takácscéh filiálisai voltak. A községben 1 molnárt írtak össze, de 2 malmot: 1 vízi- és 1 szárazmalmot, melyek összesen 5 kővel őröltek. Jákóhalmán az iparosok nem egészen 1/5-e dolgozott folyamatosan, 1 takács és 1 csizmadia tartott 1-1 segédet, a molnár pedig 2 legénnyel dolgozott. A cívis-iparosok itt is a legkisebb birtokosok közt találhatók. Legjelentősebb gazdasága Fatskó József csizmadiának volt, aki csak a tél folyamán űzte mesterségét, fiával mint segédjével. 14 pm vetéséhez 12 kaszás rét is tartozott, 1 kapás szőlőt művelt, 5 marhát és 3 disznót nevelt. A kicsiny földterületek mellett jelentős az állattartás, mely a zsellér-iparosok esetében is jellemző. Pl. a segéd nélkül folyamatosan dolgozó Király János bognár gazdaságában 2 marha, 3 ló és 1 disznó található. A szőlőművelés már kevéssé jelentős: összesen 11 iparos foglalkozott vele. Igen kis területeket birtokoltak, de az egész évben folyamatosan segéd nélkül dolgozó Balázs Ferenc a nagyobb szőlősgazdák közé számított 2 kapás szőlejével, melynek termése már nagyobb mellékjövedelmet is jelenthetett számára. Jelentékenyebb iparos családnak tűnik az összeírásból a Vaskó (2 takáccsal szerepel) és a Bóna (takács, szabó). A majdan ekegyárat alapító kovácsmester, Gubicz András is iparos famíliából szazmazott: 37 1828-ban Gubicz János segéd nélkül, alkalmanként dolgozó csizmadiát jegyezték be az országos összeírásba. KÍSÉR mester segéd összesen 1. csizmadia 9 _ 9 2. kovács 8 1 9 3. szűcs 6 — 6 4. takács 6 — 6 5. szabó 6 — 6 6. molnár 4 — 4 7. tímár 3 — 3 8. lakatos 2 — 2 9. kocsikészítő 2 — 2 10. kötélverő 1 — 1 11. kalapos 1 — 1 12. asztalos 1 — 1 13. ács 1 — 1 14. kelmefestő 1 — 1 összesen: 51 1 52 Jászkisér kisiparát 1828-ban sajátos viszonyok jellemezték. A lakosságszámhoz viszonyítva kevés kézműves élt itt - az adózó családfőknek mindössze 6,48%-át írták össze iparosként, s ez az arány Jászdózsáét és Felsőszentgyör288