Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században

A "Nádor" huszárezred történetének legdrámaibb időszaka ugyancsak 1848/1849-ben következett el. A birodalmi haderő legtöbb magyarországi kiegészítésű lovasegységéhez hasonlóan ők is külföldön, Csehországban állomásoztak. A Habsburg uralkodónak (mint magyar királynak) letett esküjükhöz sokáig hűek próbáltak maradni, s még a prágai felkelés leverésében is résztvettek. Amikor azonban híre jött, hogy a birodalmi haderő Magyarország megtámadására készül, s a magyar huszárezredek zöme önkényesen hazaszökött, a fegyelem teljesen felbomlott. Noha a magyar határtól jó 600 kilométer távolságra voltak, s a sűrűn lakott vidék lakossága sem szimpatizált velük, századkötelékekben végrehajtott szökések sorozata kezdődött. 1848 szeptemberétől 1849 júliusáig igaz az 1.400 fős ezredből 650 fő szökött meg, ám közülük csak 265-en érték el Magyarországot. Az üldözőkkel vívott harcokban több tucatnyian estek el, s a hadbíróságok is 13 főt ítéltek halálra. Az ezred hazatért, s jászkunokkal feltöltött töredéke a későbbi harcokban tovább növelte hírnevét. A magyar huszárezredek 1848-as hazatérését vizsgálva kitűnik, hogy a "Nádor" huszároké volt a legvakmerőbb, de egyben a legtragikusabb vállalkozás.

49 A szabadságharc bukása után Magyarország közjogi önállóságát teljesen fölszámolták, s változtak a birodalmi haderő hadkiegészítési körzetei is.

50 Ekkor kezdődött el a "Nádor" huszárezred felhígítása más magyarországi területek újoncaival. Újabb módosulást az 1859-es esztendő hozott. I. Ferenc József császár és király az Itália egységesítésére törő szárd-francia szövetség elleni harcra népfelkelő alakulatok szervezését határozta el. A Jászkun Kerületben ekkor egy új huszárezredet hoztak létre, melyet 1861-ben a Birodalom reguláris egységei közé soroltak. Elnevezése 13. számú huszárezred lett. Ennek ezredtulajdonosai 1918-ig több- alkalommal is változtak, s ezért általában csak "Jászkun" huszárezred néven emlegették. Az alakulat kék egyenruhája a régi hagyományokat őrizte. A két huszárezred résztvett a poroszok és olaszok ellen vívott 1866-os háborúban. A 12-es huszárok, a háborút eldöntő königratz-sadovai nagy ütközetben is kitűntek, a porosz gyalogság fölénye azonban meghatározó volt. A 13. huszárezred az észak-itáliai hadműveletekben vett részt, s a híradások szerint komoly szerepet játszott az itteni sikeres harcokban. 1867-ben a Habsburg Birodalom Osztrák-Magyar Monarchia néven kótközpontú állammá alakult át, Ausztria és Magyarország egyenjogú szövetségévé. A felgyorsuló polgári fejlődés modern közigazgatási szervezet létrehozását igényelte. Ennek nyomán 1876-ban a területileg rendkívül széttagolt Jászkun Kerületet is felszámolták, s alkotórészeit a polgári vármegyerendszerbe szervezték be. A Jászság a Nagykunsággal együtt az újonnan létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye része lett. Ezzel együtt a Monarchia haderejét is átszervezték, s a hadkiegészítési körzetek kialakításakor is az új közigazgatási szervezetre támaszkodtak. A jászságiak ettől kezdve a császári és királyi közös haderő, illetve az azt kiegészítő Magyar Királyi Honvédség számos alakulatában szolgáltak, noha igazi megbecsülésben a 13. huszárezred tagjai részesültek.

51 A Jászkunok körében a katonai szolgálat fogalma még hosszú ideig a lovas katonáskodáshoz kapcsolódott, s a huszárokat tekintették "igazi" katonáknak.

52 A 13. jászkun huszárezred az első világháborút jórészt az orosz fronton harcolta végig. Harci érdemeiket 1946-ig speciálisan is kiemelték. Ennek oka jórészt abban keresendő, hogy az ezreddel a Magyarországon 1920-1944 között fólkonzervatív rendszert létrehozó Horthy Miklós kormányzó több családtagja is szoros kapcsolatban volt. A kormányzó nagybátyja Horthy István a világháborúban a 13-as huszárok ezredparancsnoka volt, míg Szabolcs nevű testvére az ezred önkéntes tisztieként esett el Galíciában 1914 novemberében. Kérdések, problémák a jászok katonáskodásával kapcsolatban A magyarországi jászokat ós kunokat a magyar történeti köztudat századok óta olyan népelemként, néprajzi csoportként tartja nyilván, amelyekhez különösen kötődnek a katonáskodás, a vitézség és a hősiesség fogalmai. A helyi hagyományok még napjainkban is a jászok századokkal korábbi haditetteiről őriznek emlékeket, így Jászladányon, a Jászság egyik településén a XVIII. században ólt Tóth Mihály, közhuszár hőstettéről gyűjthetők visszaemlékezések, kinek utódai máig is a községben élnek. A hétéves háború (1766-1763) során Prága mellett Tóth egy kisebb huszárjárőr tagjaként nagy túlerőben lévő porosz lovassággal találkozott. A járőr visszavonult, ám Tóthot megvadult lova a poroszok közé ragadta. Mivel az életbenmaradásban nem bízott, elhatározta, hogy ha meg kell halnia, akkor inkább bátran esik el, nem pedig gyáván. Kardot rántva, váratlanul vagdalkozni kezdett, s állítólag csukott szemmel várta a halálos csapást. Mivel hosszú idő után sem történt semmi, végül kinyitotta a szemét. Ekkor meglepődve tapasztalta, 266