Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Bagi Gábor: Katonáskodás, katonai szolgálat a magyarországi jászoknál a XIII-XIX. században
ban is jelentős számú jász ós kun lovasságot vonultatott fel. Egyes adatok szerint I. Lajos, az öcscse meggyilkolásában fő bűnösnek tartott Durazzói Károly herceget is jászokkal (más források szerint kunokkal) végeztette ki. Később a nápolyi magyar helyőrség soraiban említenek kun (s talán jász) harcosokat. 10 1370-ig még számos hadbahívás történhetett, a jászok részvételére azonban nincs írásos utalás. A magyaroszági jász etnikum kialakulása szempontjából Kont Miklós nádor 1365-ös bulgáriai hadjárata lehetett még jelentős. A nádor Vidin bevételekor jelentős számú jászt fogott el, akiket a királytól azzal a feltétellel kapott adományba, hogy bárhol letelepítheti őket. Elképzelhető, hogy ezek végül szintén a Jászság területére kerültek. 11 A magyarországi jászok életében a katonáskodás különösen a XIV. század második feléig volt igazán jelentős, a kiállított katonaság létszámára, fegyverzetére, felszerelésére azonban szinte egyáltalán nem rendelkezünk adatokkal. Minthogy a jászokat a kunok egy fajtájának tartották, a korabeli források a kunokra vonatkozó jellemzőket ismételték meg velük kapcsolatban, e tekintetben is. E tendencia nyomokban még a mai magyar történetírásban is megfigyelhető, noha Selmeczi László négyszállási ásatásának publikálása óta nyilvánvaló, hogy a kunok és jászok régészeti emlékanyaga teljesen eltér egymástól. A jász viselet vizsgálata során például kitűnt, hogy a férfisírok leletekben szegényebbek, a viselet rekonstruálására kevésbé alkalmasak, mint a kunoké. Veretes öv például ritkán fordult elő, s a csontvázak mellett rendszerint két csat volt, ami az öv szerkezetével lehetett kapcsolatban. A csatok között kaukázusi típusokat is találtak. Az övön viselt késen és készségen kívül egy-egy sírban tőr, illetve rövid kard is előkerült, más fegyveranyag viszont nem. (A női sírok jóval karakterisztikusabb, kaukázusi alánnal rokon, vagy azonos leleteket'rejtettek, ezek azonban vizsgálódásunk szempontjából nem bírnak jelentősséggel.) 12 A korabeli források a magyar haderőben a XIll-XVI. században harcoló kunokat és jászokat egyaránt könnyűlovas íjászként jellemezték. A lovas-íjász jászokról szóló híradásokat nyilvánvalóan hitelesnek kell elfogadnunk, ám a könynyűlovasság kizárólagosságát a régészeti kutatások már a kunoknál, s más steppei népeknél is megkérdőjelezik. A XI. századtól a kunok között is terjedt a sodronypáncél és a vassisak, főként a nomád arisztokrácia körében. Ezek a fegyverek, a magyarországi jászok körében ugyancsak szélesebb körben ismertek lehettek. E tekintetben figyelemre méltó adat lehet Rubruk kaukázusi utazásáról tett azon feljegyzése, miszerint a tatárok az alánoktól páncélingeket zsákmányoltak, akik "jól értenek az effélék készítéséhez és kiváló kovácsok". Az elmondottak alapján feltételezhető, hogy a jász előkelők, s katonai kíséretük zöme rendelkezett ezekkel a fegyverekkel. Ugyancsak számolhatunk a nyugat-európai lovagi fegyverzet bizonyos elemeinek (pl. nyugati típusú, kétélű kard és buzogány, bárd stb.) elterjedésével, melyekben a magyar hatás mellett I. Lajos király nápolyi hadjáratainak is szerepe lehetett. Egyelőre tisztázatlan, hogy a jászok fő fegyverének tekintett íj milyen típusú volt. Elképzelhető, hogy átvették a kunok által Európába behozott új, nomád típusú reflexíjat, mely a magyarok és besenyők által használtnál valamivel kisebb volt, de szerkezeti változtatások következtében hatóereje mégis megnövekedett. 13 Ugyancsak vitatott a magyarországi jászok száma, valamint az általuk kiállított katonai kontingens létszáma. Annyi bizonyos, hogy a kunok létszámának töredékével kell számolnunk, bár 1541-ig semmiféle konkrét számadattal sem rendelkezünk, így a kétszáz évvel későbbi számadatokat, valamint a XIII-XIV. századi kun népesség és fegyveres erő számának megállapításával kapcsolatos újabb kísérleteket is figyelembe véve, talán 5-6000 főnyi, de a 10000 főt semmiképpen meg nem haladó jász népességgel számolhatunk a Jászságban, s az ország más területein. 14 E becslés esetleg módot adhat arra, hogy a kun analógia alapján próbáljunk következtetni a jászok által kiállítható haderő nagyságára 15 , ám számos speciális problémával is számolnunk kell, ami a kun analógia alkalmazását vitathatóvá teszi. Bizonyos, hogy a jászoknál jóval gyorsabb volt a földművelésre való áttérés, mint a kunoknál, hisz az előbbieknek korábban is fejlett földműveléséről mind korabeli források, mind modern kutatások tudósítanak. Ehhez kapcsolódó tényező volt továbbá, hogy a jász társadalom feudalizálódása is jóval gyorsabb mértékben haladt előre, mint a kunoké. A nemzetségfők, előkelők már a XIV. század folyamán megkezdték a szabad közrendűek személyi függésbe vonását. A jászokra és kunokra vonatkozó okleveles anyagban épp Károly Róbert már említett 1323as jász privilégiuma az első, mely egy ilyen - bár még csak átmeneti sikert jelentő - törekvést világít meg, a jászok felett magánföldesúri hatalom kialakítására törő "Keverge fiai" részéről. Végezetül mindkét tényező hatásával számolnunk kell 249
