Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Selmeczi László: Régészeti adatok a jászok szokásaihoz és hiedelemvilágához

ban és szokásaiban, s különösen védő, óvó funkciója volt hangsúlyos. Pl. az éjszakára a házba bevitt vizeskorsóba izzó szenet vetettek, hogy oda ne hatoljanak be a gonosz szellemek. A vizeskorsóba vetett szenet alkalmazták szemmelverés ellen is. Az izzó széndarabokat körülhordozták a szobákban, hogyha az ördög azokba bevette volna magát, onnan elmeneküljön. Az oszétek a sírgödör gonosztól való megtisztítása céljából abban a temetés előtt szinte napjainkig tüzet raktak ós a temetést követő első három éjszakán is tüzeltek a sírnál.

24 A kutatók az Alániában feltárt kultikus építményeket is a nap- és tűzkultusszal hozták kapcsolatba.

25 1925-ben nem messze Pátigorsktól, olyan kultikus célú építményt tártak fel, amelyben 8 henger alakú füstölőt találtak. A középpontban álló füstölő körül, egymástól azonos távolságra, kör alakban helyezkedett el a többi. A füstölők (álló agyaghengerek) belsejében szón és hamu volt, míg a közöttük és körülöttük lévő teret vad- és háziállatok csontjai borították be.

26 Egyes feltételezések szerint az áldozati szertartások idején az átizzott hengerek nyílásaiból füst gomolygott. Többek között a füst irányából próbáltak a jövőre nézve következtetéseket levonni.

27 A füstölők elhelyezkedése sem lehet véletlen. Az alán szimbolikában a kör a nap jele volt. Napkorong szimbólumok a Kaukázusban gyakran előforduló gyűrű alakú kőkávák is.

28 A Pátigorsk melletti szentély értelmezéséhez nagyban hozzájárult V.B. Vinogradovnak, az Alhan-Kalinskoe gorodiscsén 1965-1968 között folytatott ásatása, ő egyszerre 5 hasonló jellegű építményt tárt fel, amelyek pogány szentélyeknek bizonyultak. A legnagyobb, az 5. sz. szentélyben egy agyagtapasztású oltárt, 76 henger alakú füstölőt és egy áldozati ló csontvázát találták. A gorodiscse északi "kapujánál elhelyezkedő, 1. sz. szentélyben 25 füstölő és két lefejezett juh csontváza volt. A 2. és 3. sz. szentély 23, Hl. 16 füstölőt tartalmazott, valamint bárány és kecske csontvázakat. A 4. sz. szentélyben mindössze 13 füstölőt találtak. A füstölők szabályos kör alakú elhelyezkedését nem lehetett megfigyelni. A szentélyek padlóját vastag hamuréteg borította, a füstölőkben szénmaradványok voltak, s az egyikben kendermagot is találtak.

29 A kutatók a fentebb leírt építményeket napul, tűzszentélyeknek határozták meg. A bennük talált áldozati állatok közül a ló kultikus jelentőségére több közvetett adat is utal (pl. ló amulettek, stb.).

30 A bárány rituális feláldozása is pogány jellegű. B.A. Litvinskij szerint a bárányban a "farn" - az oszétban boldogság, áldás, kegyelem, malaszt, a legfőbb üdv - testesült meg. A szkíta, szarmata, alán környezetben, amelyre az oszét etnogenezis épül, a "farn" ősi, nem kölcsönzött istenség volt.

31 A kecskeáldozat egykori jelentősége SAPIetneva egyik ásatásán tárult fel. Egy VIII-IX. századi temetőben (Belgorod oblaszty, Dmitrovsklj katakomba temető) a rituálisan feltorolt állatok kecskék voltak, s rendszerint fiatal egyedek.

32 Az egyik füstölőben talált kendermag a narkotikumok jelenlétére utal a rítusban. A narkotikum szerepére más példát is ismerünk, pl. az ÉszakKaukázus alán temetőiben előfordulnak hasis galacsinok.

33 A kutatók úgy vélték, hogy a kendermag együtt égett a füstölőben az egyéb anyagokkal és az áldozatban részt vevő emberek ettől a füsttől eufóriás állapotba kerültek, rituálisan megfüstölődtek.

34 A füstölők más lehetséges felhasználási módjára a szibériai népek néprajzi vizsgálata alapján D.K. Zelenin mutatott rá. Szerinte a füstölőket a pogány idolok (az ongonok) füstöléssel történő védelmére használták, miközben az illatos, narkotikus füvek füstjétől felizgatott emberek úgy vélték, ugyanabban az élvezetben van részük, mint pogány démonaiknak, isteneiknek.

35 Füstölők azonban Alánia nyugati területeiről nem kerültek elő. V.A. Kuznecov szerint azonban ott is istenként tisztelték a napot. Bizonyítékul a Bolsoj Zelencuk szurdokban található X-XII. századi Nizne Arhizskoe gorodiscsén feltárt egyik építményt hozta fel. A 88,5 m átmérőjű gyűrűs sánc alakú építmény régről ismert volt, de ásatást nem végeztek benne. Kuznecov 1979-ben két helyen átvágta a sáncot, amelyről bebizonyosodott, hogy egy 2,10 m vastag kőfal maradványa. A szabályosan kiformált kőlapokból álló, gondosan felrakott fal alapján úgy vélte, hogy az épület eredetileg egy hatalmas nap- és tűzszentély volt, amelyben a kultikus cselekedetek a szabad ég alatt folytak. A gorodiscse főutcája is ehhez az építményhez vezetett, mintegy igazolva központi helyzetét.

36 A nap megkülönböztetett szerepére utalnak az ún. nap amulettek is. A Kaukázus területén a fém amulettek megléte a bronzkortól, ill. a korai vaskortól követhető, fejlődésük a korai középkorig egyenes vonalú, sőt mi több, szinte napjainkig.

37 Ezek az amulettek nem hiányozhatnak a női sírok mellékletei közül, néha azonban házaspárok sírjaiban is előfordulnak.

38 Mindig kör alakúak, néha két koncentrikus kört ábrázolnak, s 4-7 231