Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában

testének fülkébe helyezése után - esetleg még azt megelőzően - került a fülke láb felőli falához a festett edény, illetve az ételmellékletet szimbolizáló állatcsont. Nem kizárt, hogy az edény egészen egyszerűen "begurították" a sírba (ez esetben aligha lehetett benne bárminemű folyadék!). Ugyanez feltételezhető a húsmelléklet esetében is (persze azt nem gurították, hanem bedobták a gödörbe), hiszen mindkettő a férfi lábánál került elő, azon a ponton, ahol a meredek fülke vízszintes vége kezdődött. Ez a vízszintes fülkevég biztosította a temetéskor azt, hogy a holttest, vagy az azt tartalmazó koporsó (?) ne csússzon le a fülke végéig, hanem attól mintegy 20-30 cm-re "megálljon". Ezután tették a halott mellé harci csákányát, nyelével a láb felé, s igen szokatlan módon kisméretű vaskósót (ez egyébként általában az övön szokott függeni). Mindezek után került az előtérbe a felszerszámozott ló lábaira rogyasztott holtteste. Meg kell magyarázni azt a megfigyelést, hogy az előtér ós a fülke kitöltése azonos, illetve az izomszövetek elporladása után a csontok a rézsútos fektetés ellenére sem csúsztak össze, mozdultak el. Logikusnak tűnő magyarázat lenne, hogy a fülkét már a temetéskor feltöltötték földdel, s így értelemszerűen alakult ki a fenti helyzet. Egy másik lehetőség az, - feltételezve, hogy a fülke száját nem zárták le -, hogy kisebb mennyiségű föld már a temetéskor befolyt ide, majd az idők folyamán töltődött fel a fülke az előtér kitöltéséből. Talán erre utalnak azok a "rétegek", melyek sávosan figyelhetők meg a fülke egyébként megközelítőleg egységes fekete földjében. (10. ábra). Végül, de nem utolsósorban inkább ezt a változatot erősíti, hogy a lókoponya a fülke felé "bukott le", ez az elmozdulás pedig a sírföld ülepedésével lehet összefüggésben. Ennek a folyamatnak természetesen még az izomszövetek lepusztulása előtt kellett lezajlani, csak így maradhattak a csontok anatómiai rendben. A fülkesíros temetés gondolati hátterében a halott védelme állhatott. A "rejtve temetés" gondolatát nehéz feltételezni, mert hiszen egy falu több száz sírós temetőjében ugyan miféle rejtve temetés az, ahol szertartás folyik, a rokonok minden bizonnyal részt vesznek a temetésen, halotti tor van, magyarán mindenki pontosan tudja a közösségben, hogy egy "jelentős személyiség" halt meg, s temették el. A halott ilyentón védelme - ismerve a fülkesírok területi elterjedését - azonban csak ritkán, s csak az Alföld bizonyos területein fordul elő. A Csallány Dezső által közzétett adatok mellett újabb fülkesírokat ismerünk Orosházáról, Szókkutasról, Szegvárról, Rákóczifalváról és most Öcsödről.

12 A sírok között, a tárgyi mellékletek alapján mind korai, mind pedig késői avar, tehát VI-VII. századi és egyértelműen VIII. századi, egyaránt előfordul. Egyetlen adatunk van arra, hogy a Dunántúlon fülkesír fordul elő. Éppen ezért célszerűnek látszik ezt egy kicsit jobban megvizsgálni. Csallány Dezső is említi, hogy a bölcskei temető 1887. évi ásatásán Szelle Zsigmond fülkesírokat talált, ő ezt úgy értékeli, hogy ezekből a megfigyelésekből "csak nagyon keveset tudunk értékelni".

13 Csallány figyelmét az esetleges fülkesírokra az ásató egy nehezen magyarázható mondata irányította. Az Archaeologiai Értesítő 1891. évi számában megjelent közlemény ominózus mondata emigyen szól: "A sírok nem hosszas négyszögben és függőleges irányban, hanem nyugatról keletnek rézsút voltak leásva, s keleti végében pandalszerű beásás törtónt, hová a halott lábbal tolatott be, a feje pedig a rézsútos lejárásra esett, tehát jóval magasabban feküdt, mint a lábak.

14 Ez a leírás kétségkívül tartalmazza a fülkesírok néhány jellegzetes elemét (a gödör egyik rövidebb végében történő rézsútos leásás, a fej magasabban van, mint a láb). Ugyanakkor az egész közleményt figyelmesen elolvasva egy feloldhatatlan ellentmondásra kell a figyelmet felhívnunk. Két bolygatatlan lovassír esetében a fenti leírás ellenkezőjót olvashatjuk: 8. sír: Ebben is nyugatnak néz az összezúzott koponyájú emberi csontváz, lábainál keletnek a ló feküdt.

15 11. sír: Ez ép és háborítatlan lóvén, benne keleti végén megtaláltuk a lovat s mellette a kengyelvasakat, melyekben az emberi lábfej csontjai voltak.

16 Az ellentmondás nyilvánvaló, ha a nyugati-keleti tájolású sírgödör keleti részében fekszik rézsútosan a halott, a ló tőle csak nyugati irányban lehet, márpedig itt két esetben is a gödör keleti felében említi a feltáró a lovakat. Arról már szinte nem is érdemes szót ejteni, hogy az avar korban ismereteim szerint olyan lovassír modern ásatáson nem került elő, ahol az eltemetett lába a "kengyelben lett volna". Szelle Zsigmond leírásából tudjuk, hogy a feltárás első óvóben az út melletti árokban dolgoztak. Aki már tárt fel rézsűben sírt, az jól tudja, milyen könnyű olyan leírást adni mint amilyent Szelle Zsigmond adott. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a különleges metszet tévesztette meg az ásatót. Ezt a lehetőséget legalábbis nem cáfolja az a tény, hogy a későbbi évek ásatásain (1888-ban ós 1889-ben) már nem említ hasonló 200