Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Madaras László: Avar temetőrészlet Öcsöd határában
Ennek az ésszerűnek tűnő gondolatsornak ellenére is a szakirodalomban több esetben felmerül annak lehetősége, hogy a meglévő bútordarabot (ládát!) használják fel koporsóként. Adatokat, érveket sorol e felfogás mellett Tomka Péter és Kürti Béla. 9 Ellenkező állásponton van Fehér Gábor, aki K.Csilléri Klárára hivatkozva veti el a láda koporsóként való másodlagos felhasználásának lehetőségét. Úgymond "a bútornélküli lakásmód a köznép körében szóles körben elterjedt volt, s a bútorhasználat először a vezető társadalmi rétegek kiváltságaként rangjelző szerepben, de legalábbis státusz-szimbólumként tűnik fel." 10 Végül is mindkét kérdésre - ti. eredetileg bútorként használt ládák-e az avar kori koporsók, vagy legalábbis azok egy esetleg jó része, illetve voltak-e bútoraik az avarok köznépének - elsősorban a feltárások adhatnak magyarázatot, feleletet. Tudjuk azt, hogy voltak az avaroknak hordóik (egy hordóabroncsot Szentes-Nagyhegyen fel is tártak), megfigyelések igazolták Zamárdiban székek eltemetésót, bútorként is értelmezhetjük a szövőszékek maradványait a lakóházakban. A ládák általános meglétére ugyancsak következtetni lehet (de hát mibe tették volna pl. a nagy vándorlások során a családok az értékeiket, ha nem ládákba?). Ezek az adatok is amellett szólnak - a keleti írásos forrásokról már nem is beszélve -, hogy az avar köznép körében igenis lehettek egyszerű bútorok. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a használatban lévő ládákat általánosan használhatták koporsóként. Ugyanis nem szabad egy fontos tényt figyelmen kívül hagynunk. Ez pedig nem más, mint az avar kori gödörházak alapterülete. Az egyre nagyobb számú adat alapján ezek átlagos alapterülete 10-14 m 2 . Márpedig egy két méter hosszú, 60-80 cm szóles láda egy-egy ilyen házban tekintélyes helyet foglalhatott el. Alig hihető, hogy egynél több elfért volna belőlük a házban, hiszen a lakóknak is csak be kellett férniük valahogy, sőt még élniük, mozogniuk, dolgozni, aludniuk is kellett. Azok a nagyméretű gabonásládák, melyeket a magyar néprajzi anyagból ismerünk, nem alkalmasak koporsónak. Mindebből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy a koporsókat a temetésre, a halál beállta után, kifejezetten erre a célra készítették, illetve használták. Négy sírban figyeltünk meg koporsókapcsokat (3., 9., 32., 33.). Háromban övvel eltemetett férfiak, a negyedikben pedig a feltárt temetőrész egyik leggazdagabb női halottja nyugodott. A 3. és 32. sírokban a férfival kedvenc hátasát is eltemették. A 33. sír koporsójáról viszonylag sokat tudunk. A koporsófedól deszkájának maradványai - 122 cm-en jelentkeztek, a sírgödör alja pedig -164-166 cm mólyen. Ha levonjuk az 1-2 cm-es deszkavastagságot alul ós felül, úgy a koporsó belső magassága 40-42 cm lehetett, de legfeljebb 50 cm. Szélessége sajnos pontosan nem volt mérhető. Mielőtt a halottat a koporsóba fektették volna, azt kibélelték bőrrel, majd a halottat is letakarták bőrlepellel, s csak ezután zárták le a koporsót, sarkain egy-egy ácskapocs alakú koporsópánttal. A koporsón kívül helyezték el a halotti tor maradványait (inkább jelképeit!?), egy edényt és egy egész birkát. További négy-öt sírban a csontok elmozdulása (elsősorban a koponya) jelezte a koporsók meglétét. A 29. sírban (női?) a csontváz alatt fehér lepedéket (minden bizonnyal gyékényszőnyeget) bontottunk ki. (14. t. 1-2.) A halottakat kivétel nélkül minden esetben háton fektetve, nyújtott helyzetben helyezték a koporsókba. A talajviszonyok miatt sok vázcsont porladt el (10., 12., 18., 19., 20., 28., 31., 33.). A 4. sírt kirabolták, a többit nem érte bolygatás. A fülkesír A 32. sír kialakításakor a korszakban általánosan megszokott egyszerű aknasír helyett egy különleges formát választottak. A halottat az un. fülkesírba temették. A temetés módja miatt talán nem érdektelen azon megfigyeléseinket közzétennünk, melyek a sír kialakítására és a temetés menetére vonatkoznak. Az előtér a fülke felé kiszélesedő lekerekített sarkú téglalap forma. Ehhez csatlakozik mintegy a fülke előterét alkotva egy ovális alakú háromnegyed kör alakú kis "előtér" (8-10. rajz), amely minden bizonnyal azt a célt szolgálta, hogy a fülkét kiásó "kényelmesebben" tudjon dolgozni. Ebből az ovális előtérből vályták ki a fülkét, amely kezdetben erős szögben lejt, majd az alján egy, immár vízszintes üregben végződött. A fülke hossza megközelítette a két métert, kitöltése megegyezett az előtér kitöltésével. A bevályt fülke fölött az altalaj in situ maradt, megfigyelésünk szerint a kitöltés nem innen eredt. A lehetséges feltöltődési módokra a temetés menetének rekonstruálásakor próbálunk meg magyarázatot adni. A sírkomplexum elkészítése után a temetés az alábbi sorrendben történhetett: A halott holt196
