Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Szentpéteri József: Az avar kori hadsereg legfelsőbb vezető rétege a régészeti források tükrében
ban is a legfelsőbb hatalom birtoklását bizonyítja. Leletegyüttesét szoros szálak fűzik a közelében található, minden kortárs közösség közül messze kiemelkedő gazdagságú Kiskőrös-Vágóhídi dűlői (358) nemzetségi temetőhöz. Ez utóbbi lelőhelyen feltárt fejedelmi temetkezési helyen az arany- ós ezüstveretes fegyverek, arany süvegveretek, aranyszegélyes kaftánok, aranydíszes derókövek mellett sehol máshol nem tapasztalt gyakorisággal kerültek napvilágra a csupán a kiváltságosoknak járó fémedények. 12 A bócsai ós Kiskőrös-Vágóhídi dűlői lelőhelyek közötti összefüggés hasonló lehetett ahhoz a viszonyhoz, amely például a Jankovich-aranyak képviselte fejedelem ós udvartartásának a Zamárdi-Réti földeken temetkező tagjai között feltételezhető. A késő avar kori kagáni székhely környezetében található előkelő fegyveresek legtöbbje az ordu védelméért felelhetett: KecskemétMiklóstelep (336), Tiszakécske-Óbög 1 sír (695), Kunszállás-Fülöpjakab (397), Kecel-Határdűlő 32. sír (329), Csengele-Feketehalom 10. sír (136), Kecskemét-Ballószög 1. sír (333) - felszerelésükben már ott van a korszak modern fegyvere, a szablya. A kora avar kori védelmi rendszer átrendeződésével magyarázható a Duna-Tisza-közi hatalmi centrum, fejedelmi szálláskörzet szélein ezidőben feltűnő fegyveres lelőhelyek nagy száma: Szeged-Átokháza (618), Szeged-Fehértó-B 14 rangos harcossal (620), Budapest-Tihany tér 3. sír (107), Nagykőrös-Száraz dűlő 8. sír (464), Tatárszentgyörgy 30. sír (681), Jászapáti-Nagyállás út (310) és Kisköre-Halastó (350) több előkelő fegyverese, Szirák 16. sír (659), Zemun/Zimony 2. sír (791). A Baján-dinasztia egykori szállásterületén, Pannónia közepén a 670-680-as években újabb központ alakult ki: 13 £ kagánnak alárendelt alfejedelem udvartartása az Ozora (503), Igar (282) és a Dunapentele (Dunaújváros-öreghegy-Rákits föld: 191) vezérleletekkel meghatározott körzetben. 14 A Balaton délnyugati vidékén eltemetett gyenesdiási előkelő lovas (242) a késő avar kor első nemzedékének kiemelkedő, aranyveretes szablyával rendelkező képviselője. 15 Szintén arany lószerszámveretes hátasával ós külön vezetéklóval búcsúztatták ezidőtájt az avar birodalom déli határvidékén az aranykürt-méltóságjelvónyes hadvezért (Zmajevác/Vörösmart: 793). Az ilyen "ütközetre hívó harci kürtök" - mint megfújható, jeladásra is szolgáló méltóságjelvények az avar birodalom legfőbb tisztségviselőinek egyik szimbólumaként értékelhetők. A késő avar kaganátus fennállásának vége (a VIII-IX. századforduló) felé közeledve (4. térkép) a fegyverzetösszetótelben még a legjelentősebb harcosoknál is előtérbe került a lándzsa, mely alapvetően harcmodor-változással függhet össze. (Feltehetően a nyugatról fenyegető Karoling támadásokkal szemben való felkészülésről lehet itt szó, ugyanúgy, ahogyan korábban a bizánci hadvezetés alkalmazkodott a keleti nomádok fegyverzetéhez, harcmodorához.) Jó példa erre a még csak előzetes közleményekből ismert Kaposvár-Toponár-40. számú őrház (326) lelőhelyen előkerült lovasok leletegyüttese. 17 A közelisógük miatt valószínűleg összetartozó 40-39. ós 51-52. férfi- illetve különálló lósírok rendkívül gazdag leletanyaga alapján feltételezhető: a VIII-IX. századforduló utáni katonai arisztokrácia képviselőinek tarthatók az itt eltemetett személyek. Eltekintve most a nagyszentmiklósi kincs értelmezésével kapcsolatos vitáktól, 18 újabb adalékkal szolgálhatunk az arany adónyek ós rhyton késő avar kori kapcsolataihoz. A nagyszentmlklósi kincs 2. számú korsóján ábrázolt "győztes fejedelem" hadijelvényként szolgáló lándzsahegye - jól láthatóan - éppen úgy kettő helyen van "kilyukasztva", mint az a kaposvár-toponári 52. sírban talált igazi példányon megfigyelhető. (Hasonló, két lyukkal áttört lándzsahegy került elő az északkeleti határvidéken, Sebastovce/Kassazsebes 48. lovassírjában: 565 19 ). A nagyszentmiklósi edényen ábrázolt fejedelmi paripa faleradíszes lószerszáma is csótárral egészült ki, mint amilyet a kaposvár-toponári temetkezésnél találtak. A csótár, amely ezldáig kizárólag vezéri sírokból ismert - szintén csak késő avar környezetből került napvilágra a Kárpát-medencén belül. 20 A Kapos-völgyi regionális központ irányítása alatt, feltehetően már a IX. század folyamán több magasrangú lovas vezetésével szerveződött a délnyugat-dunántúli avar határvédelem. Ezek közé tartozhattak két közeli település azonos nemzedókbeli vezetői, akik felszerelésére - többek között - a nagyfalerás lószerszámdíszek jellemzőek (Vörs-Papkert-B 307, 314, 352, 371. sír: 759, Zalakomár-Lesvári dűlő 144. sír 21 : 779) A Dunántúl földművelésre és állattenyésztésre egyaránt alkalmas északnyugati részén, a Kisalföldön 22 letelepedett késő avar kori népességek hosszú időn át használt köznópi temetőit tárta föl kutatásunk. Legjelentősebb közülük a GyőrTéglavető dűlői lelőhely (253), Mosonszentjános (183), Táp-Borbapuszta (572). A nyugati határvidék egyik vezető harcosát LukácsházaHegyalja dűlő 8. sírjában találták meg (414). A 168
