Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Cseh János: Kengyel-Kiss-tanya

dudorral/kiemelkedéssel. Ezt a csontfésűk díszí­tésére hasonlító rádliszerű, apró nógyszögsorból álló keret vette körül, amely talán két sorban fu­tott. 7. nap (szeptember 10.) I. kutatóárok - I. szelvóny-rábontás A objektum (gepida hajlók) IV. kutatóárok - IV. szelvény-rábontás (23. folt) B objektum (kelta gödör és Járószint, késő bronzkori gödör) Képanyag: 10-11. ábra Ezen a napon folytattuk az A objektum déli 9. ábra: Kengyel-Kiss-tanya. Leletek a déli résznél és a tanúfalnál - A objektum (germán telepjelenség). felének föltárását, már közvetlenül a "padlóra bontást". A hamuban végig sok kagyló ós hal­maradvány (pikkely) volt, s gyarapodott a kerá­mia, az állatcsont és a patics is. Pontosabban rögzítettük az alábbi leletek helyét: két átfúrt szövőszók-nehezék egymás mellett a padlón a déli fal mentén, a délnyugati sarokhoz közelebb, ezek körül több, összesen 3-4 db agyag orsóne­hezék szintén a járószinten vagy kissé magasab­ban, salakdarab az építmény középső részéről. Ugyaninnen, valamint a hányóból további pe­reszleneket gyűjtöttünk. A ház oldalfalának vo­nala bizonytalan volt, legalább 10-20 cm-es pon­tatlansággal kellett számolni - habár néhány je­lenség úgy összességében egyértelművé tette. Megmenekedett az ehelyütt már veszélyessé vá­ló elszántástól/eikopástól a padló nyugati része, az oldalfalat itt elég jól jelölte a kemény agyag, s az ágashely. Ez utóbbin kívül három masszí­vabb cölöphelyet sikerült még megfigyelnünk ­egyet a délnyugati saroknál, kettőt pedig közel egymáshoz a déli falnál, a kelet felé eső sarok­hoz közelítve. Kevert betöltődósükben őskori cserép és állatcsont volt. A déli hosszanti földfal rögzítését nehezítette, hogy ezen a részen nem hamus, hanem a szűztalajhoz hasonló kevertes Figure 9. Kengyel-Kiss-tanya (-homestead). Finds near the southern part and by the witness-wall - object A (Germanic settlement-feature). anyag jelentette a "kitöltést". A járószintbe nagy­számú, 3-6 cm átmérőjű, úgy 6-12 cm mély cö­vekhely mélyedt, melyekből csupán néhányat dokumentáltunk közelebbről. (A lelőhelyen foly­tatott további kutatások azonban egyre proble­matikusabbá tették ezeknek a jelenségeknek az értelmezését.) A nagyfokú pusztulás és az "elásás" ellenére az alábbi összegzést nyújthatjuk erről a kora Me­roving-kori lakóépítmónyről. Földbe süllyesztett aljú volt, lekerekedő sarkú szabályos négyszög, kétségkívül kissé téglalap alakú. A bizonyosan fal mellett elhelyezett oszlopok ós a padló alap­<K aödöcUaz dele' •'e'rze'w o. po-dlo^ct boiA.tc«.'x<A.oíL e'j a "tdi.iu.-fal ki'eiM«(e'xc'ne f /. // // G a. /*gkcxiAAKxcxWo *lti> j borc'ger leletanoaqgtxL ('ke^aVoAC* t cJtíat"u>űu.ij 2> db ~TcnÓWOj /i cílo OirJoQOl**lo . A cfb í3.Ívoxi«'í<-*ck<i.e , l< ? (kagu'o', peckes ) or£oqe**lool< C a j <xV o *z íVv te i* J salak otav^ab «. pcxcUoloa m* elfedve. 144

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom