Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Kalivoda Béla: Kísemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlítóvizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tito Alba)köpetek alapján

5. Előzetes minta elemzése Az előzetes minta anyagát a több irányú összehasonlíthatóság igényét szem előtt tartva válogattam össze. Különböző területek összehasonlíthatóságának elemzéséhez két - előreláthatólag eltérő faunájú - településről, Nagyivánról ós Pilisborosjenőről szereztem be a köpeteket. A nagyiváni kápolnából két egymás utáni év (1986 és '87) anyagát vizsgáltam a kisemlős populációk időbeli változásainak elemzése céljából. Ezen belül is, az 1986-os anyagot két részre bontva, külön vizsgáltam az ép köpetek és a törmelék összetételét. A baglyok táplálékösszetételének jobb jellemzése érdekében (Glue, 1967.) - az újabb irodalomban egyre elterjedtebb módszert alkalmazva - nem csak a zsákmányfajok egyedszám arányát, hanem a testtömeg arányokat is figyelembe vettem, a zsákmányállatok testtömegét irodalmi adatok (Topái, 1969; Ács, 1985.; Görr\er - Hackethal, 1987.) alapján becsülve (2. táblázat). A kapott eredményeket - a zsákmányállatokat funkcionális csoportokba sorolva - az 1. ós 2. ábra kördiagramjai szemléltetik. Az 1986-os nagyiváni törmelékes anyagból 17 fajba, ill. csoportba tartozó 167 zsákmányállat maradványai kerültek élő (3/a táblázat). Az egyedszám arányokat vizsgálva a minta zömében (98,72 %) gerinceseket (Vertebrata) tartalmazott. A madarak (Aves) aránya 13,39 %, míg a döntő többséget képviselő emlősök (Mammalia) aránya 85,33 %. Az emlősökön belül két jellegzetes zsákmánycsoport határolható el, a rovarevők (Insectivora) 47,77 %-os, és a rágcsálók (Rodentia) 37,56 %-os gyakorisággal. A fajok, fajcsoportok egyedszám szerinti dominanciaviszonyában kiemelkedők, sorrendben: az erdei cickány (Sorex araneus) 22,29 %-kal, a mezei pocok (Microtus arvalis) 16,56 %-kal és a törpe cickány (Sorex minutus) 12,74 százalékkal. A madarak közül kiemelkedő jelentőségű a magevő fajcsoport (Aves 1.), amely az összes zsákmány 8,92 %-a, a madárzsákmány kétharmada. A testtömeg arányokat vizsgálva a rovarok, madarak ós emlősök aránya a mintában nem különbözik lényegesen az egyedszám arányok értékeitől, azonban az emlősökön belül jelentősen megváltozik a rovarevők és a rágcsálók aránya az utóbbiak javára. (Rágcsálók: 64,51 m%, rovarevők: 19,24 m%.) Testtömeg arányok alapján a legjelentősebb - tíz százalék feletti zsákmánykategóriák -, a vízi pocok (Arvicola terrestris) 23,54 m%-kal, a mezei pocok (Microtus arvalis) 19,13 m%-kal, a patkányok (Rattus spp.) 10,60 m%-kal, valamint az erdei cickány (Sorex araneus) 10,30 m%-kal ós a magevő madarak (Aves 1.) szintén 10,30 m%-kal. Az 1986-os nagyiváni ép köpetanyag átvizsgálása során 53 köpetből 21 zsákmány kategória 308 példánya került elő (3/b táblázat). A mintában 4 rovarcsoport 7 példánya szerepel, ami a teljes egyedszámnak mindössze 2,26 %-át teszi ki. A gerincesek közül két béka (Anura) faj ós két madárfaj csak 1-1 példányban fordul elő, azonban a madarak magevő fajcsoportja az előkerült 19 példánnyal már a minta 6,17 %-át adta. Az emlősök a minta 89,31 %-át alkották, amiből a rovarevők 52,61 %-ot, a rágcsálók 36,70 %-ot tettek ki. A leggyakoribb fajok az erdei cickány (Sorex araneus) 22,73 %-kal, a törpe cickány (Sorex minutus) 19,16 %-kal, a mezei pocok (Microtus arvalis) 17,86 %-kal és a házi egér (Mus musculus) 10,72 %-kal. Ez a négy faj a táplálékminta több mint kétharmadát (70,47 %át) adta. A testtömeg arányok ebben a mintában is kiemelik rendre a rágcsálók (58,17 m%), a rovarevők (26,95 m%) és a madarak közül a magevők (10,07 m%) jelentőségót. Az egyedszám arányok alapján felállítható fajsorrendhez képest ennél a mintánál is jelentős a változás. A legfontosabb fajok a mezei pocok (Microtus arvalis) 29,14 %-kal, az erdei cickány (Sorex araneus) 14,8 %-kal, a házi egér (Mus musculus) 13,99 %kai, a vízi pocok (Arvicola terrestris) 10,60 %-kal és a magevő madarak (Aves 1.) 10,07 %-kal. Tekintettel arra, hogy a későbbi elemzések során bebizonyosodott, a gyöngybagoly táplálékösszetételét - s ezen keresztül a zsákmányszerző terület kisemlős faunájának összetételét statisztikailag megbízhatóan csak az ép köpetek ós (ha van) a törmelék együttes vizsgálata reprezentálja, megadom az 1986-os nagyiváni anyag összesített eredményét is (4. táblázat). A táplálékmaradványokból 24 zsákmánykategóriába tartozó 465 példány került elő. A rovarok 5 csoportja, 9 példánnyal, a minta 1,92 %-át teszi ki. A gerincesek közül két békafaj került elő 1-1 példányban, ezek a minta 0,42 %-át alkotják. A madarak öt csoportjának 45 példánya az anyag 9,68 %-át adja. Kiemelkedő az emlősök 87,98 %-os részaránya. Ezen belül a rovarevők öt csoportjának 237 példánya 50,97 %-ot -, a rágcsálók hót csoportjának 172 példánya pedig 37,01 %-ot tesz ki. Az egyedi dominanciasorrend a következőképpen alakul: erdei cickány (Sorex araneus) 22,58 %, mezei pocok (Microtus arvalis) 17,42 %, törpe cickány (Sorex minutus) 16,99 %. Jellegzetes csoportok még (2 % feletti gyakorisággal) - sorrendben: házi egér 15