Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)
Cseh János: Kengyel-Kiss-tanya
jektumnyom közül - melyek 80-100x10-20 m kiterjedésű sávra estek, s amelyek némelyike csak talaj-elszíneződés volt - nyolcra ástunk rá kutatóárokkal, pozitív eredményt nyerve pedig szelvónnyel-rábontással. A leletanyagban ugyancsak nyolc periódus különíthető el. A legkorábbi nyomok (szórványként) újkőkorlak - AVK-Szakálhát időszak, esetleg Körös kultúra - és rezkoriak (bodrogkeresztúri kultúra) voltak. Hasonlóképpen pusztán edénytöredékek képviselték az Árpád-kort. Föltártunk azonban egy késő bronzkori - halomsíros-Csorva Gáva időszak a legtágabban - gödröt, három késő vaskori objektumot (házakat és vermet), római kori telepmaradványt, két kora népvándorlás kori házalapot és késő középkori objektumokat (kemencét és gödröt), összességében a kelta és a gepida emlékanyag a legjelentősebb. (3-4. ábra) A beszámoló, mely alább következik, előzetes jelentés igénnyel készült olyan formában, hogy alapjául egy rendszeresen vezetett följegyzéssorozat szolgált. Ez a naplószerű szöveg ily módon kifejezetten a napi munka alkalmával tett megfigyelésekre és az összegyűjtött leletekre "korlátozódik", csak helyenként sommázva ós értékelve-értelmezve az eredményeket. Az illusztrációs anyag (rajzok ós fotók a szerzőtől) is zömmel "nyers", a vázlatok nélkülözik a teljes /végleges publikáció elvárható műszaki rajz jellegét, minőségét. A csatolt irodalomjegyzék azokat az írásokat tartalmazza, amelyek egyrészt magára a lelőhelyre (III. közvetlen környékére) vonatkoznak, másrészt pedig az előkerült leletek és jelenségek meghatározásához, értelmezéséhez voltak hasznosíthatók. /. nap (szeptember 4.) I. kutatóárok - I. szelvóny-rábontás (13. folt) A objektum (gepida ház) Képanyag: 5-9. ábra A magaspart peremén arra az igen hamus, felszíni leletekben bővelkedő, pecsételt kerámiát is tartalmazó foltra ástunk rá, amelyet már a bevezetőben említettem, s amely 3x3 m körülire rúgott. (Közbevetett megjegyzés, hogy a díszkerámiának Hódmezővásárhely környékéről ismerem igen szép párhuzamát.) A hozzávetőleg nyugat-keleti irányú, s a partoldalra merőlegesen elhelyezett kutatóárok 8x0,5 m-es volt. A sárga agyag altalaj átlag két ásónyomnyl mélységben, a napkeleti részen 40-50 cm, a lejtő felöli oldalon pedig 30-40 cm mélyen mutatkozott. Ez a humuszos-szub humuszos réteg lényegében a mélyszántás szintjének felelt meg. A göröngyös, ugyanakko porlós középkötött talajban a leleteket viszonylag egyenletes szóródásban találtuk. Főként szürke-szemcsés gepida cserepek, valamint őskori (rézkor! vagy bronzkori) és Árpádkori kerámia jött elő az állatcsont mellett. A kutatóárok középső részén, a házfolttól nyugatra tehát azon kívül -, úgy 1-1,5 m-re az első ásónyomban (15-20 cm mólyen) kétsoros csontfésű töredéke került elő. Maga a régészeti jelenség porhanyós-hamus töltelékfölddel egyértelműen, határozottan rajzolódott. A rábontás (mérete 3,7x1,8 m) során kitűnt, hogy észak-déli irányban 1-1,5 m-es részletét sikerült itt napvilágra hoznunk. Északnyugati sarka fölött, 30-40 cm mélységben szövőszók-nehezék töredékére találtunk. A rábontás keleti végében főként bronzkori cserepek, középső részén 5-6. századi kerámia, északi részén néhány szarmata edénytöredék is előkerült. A római kori edénytöredékek olyan jellegűek voltak, mint amilyenek általában kemencéből szoktak előjönni - ezen a részen létezhetett ilyen objektum, melyet azonban az eke nagyreszt elvihetett. 2. nap (szeptember 5.) I. kutatóárok - I. szelvóny-rábontás A objektum (Merovlng-kori lakóház) EsŐ után a föltárt területet megnyesve tűnt ki, hogy valóban egy nagyobb objektum, lakóház maradványáról lehet szó. Mivel a kutatóárok ill. már rábontás keleti részén annak céljából, hogy a jelenség pontosabbban, tisztábban rajzolódjon, egy ásónyommal lejjebb mentünk, csupán a padló maradt meg néhány cm-es oldalfalakkal. Ez az "elásás", hiba ásatás-technikai szempontból a hely szintviszonyai nem ismerésének tudható be - a föltárás kezdeti stádiumában. A felület nyesésével a Járószlnt fölötti kompaktabb, feketés/sötétszürke réteg eltűnt. Ez valószínűleg a szokásos behordott sárréteg (esetleg padlómegújítás?) volt. Magát a padlót kemény, lejárt/taposott - kevéssé valószínű, bár nem kizárt, hogy tapasztott vagy döngölt - sárga agyag alkotta kisebb beásások (oszlophely, valamint karóhelyek) nyomaival. A kutatóárok északi (metszet) falában a humusz-szubhumusz 2,3-2,5 m hosszan igen hamus volt, melynek széle keleten - nyugaton kevésbé - egybeesett az objektumnak a felületen kibontakozó vonalával. Továbbra is döntően germán kerámiát csomagoltunk. Felszíni szórványként a föld közepén? bikónlkus orsógombot találtunk. A rábontás északi szélénél 40-50 cm mélységből kisebb 138
