Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó Géza: Új adat a kárpát-medencei és az északi bronzkor kapcsolatához

urnamezős kultúra alkalmazta szívesen ezt a dí­szítési módot. A tárgyalt övkorongokon kúpos, vagy a vé­gén ellaposodó, kis korongban végződő tövis van. A most vizsgált korongok mintegy felének kúpos, hegyes a tövise. Ezek egy részén spirál­párok (Sonderhaa, GJedsted) 103 , más részükön pedig folyamatosan egymásba kapcsolódó spi­rálok láthatók (Olby, Borúm Eshoj, Saerheim). 104 Az enyhén hengeres, végükön ellaposodó tövisű korongokon viszont minden esetben folyamato­san egymásba kapcsolódó spirálok vannak (Rundforbi, Pedersker, Langstrup, Stockhult). 105 Az eltérések valószínűleg időbeli különbségekre utalnak. A dunaföldvári lelet tövise - formáját tekintve - leginkább a rundforbi-l korong töviséhez ha­sonlít. E korong tövisének a vége azonban letö­rött, így ma már nem lehet eldönteni, hogy he­gyes volt-e, vagy kis korongban végződött. 106 Tövise ferde, mint a dunaföldvárió. A számos dániai lelet alapján egyértelmű, hogy az idők folyamán az övdíszek kúpos tövi­sén egyre nagyobb ós díszesebb korongok je­lentek meg. Az egyes típusok azonban egymás mellett, párhuzamosan is.létezhettek, mint azt a stockhulti kincslelet övkorongjainak tövisei is jel­zik. 107 A vizsgált övkorongok mérete 15-28 cm lehet. A méretbeli eltérések ós a díszítőmotívumok, il­letve a tövis formája között úgy látszik, nincs ösz­szefüggós. A nagyobb átmérő természetesen több díszített sáv elhelyezését tette lehetővé. Az egyetlen négy spirálsávval díszített övkorong át­mérője 28,2 cm (Langstrup). 108 A két sávban spi­rálokkal díszített korongok átmérője 15 cm körül mozog (Egtved, Saerheim) 109 , de lehet 22 cm is (Pedersker). 110 A dunaföldvári korong 19 cm-es átmérőjéhez Pedersker 22 cm és Borúm Eshoj 18 cm átmérőjű övdísze áll a legközelebb. Az északi bronzkor területén az övkorongok készítésénél is alkalmazott ráöntés nyoma 111 a most vizsgált tárgyon is fellelhető. A megrepedt övkorong javításakor az egykori mester azon­ban nemcsak a repedést javította ki, hanem az egész tárgy hátlapját megerősítette egy vékony bronzróteg ráöntósével (1-2. kép). Az ered­ménnyel elégedetlen lehetett, mert újból megis­mételte a műveletet (8-9. kép). A ráöntósre utaló számos adat között egyelőre egyet sem találtam, ahol a javítandó tárgy egész felületére kiterjedő ráöntést alkalmaztak volna. A fómanalízis-vizsgálat az egyes rétegek fé­mösszetétele között csak kisebb eltérést muta­tott ki. 112 (I. táblázat). A dunaföldvári korongon az elferdült tövis tö­vénél egy kis repedés látható. A tövis ferdesé­gének egyik oka lehet az utólagos ráöntés is. Ezt erősíti meg az a tény, hogy más korongon is megfigyelhető a tövis elferdülése, a langstrup! korongnál pedig egyértelműen megállapítható, hogy a tövist és a felerősítésre szolgáló kis fület utólag, ráöntóssel készítették. 113 VI. A korongok hátlapján, a tövis alján kis fül tette lehetővé az övre erősítést. A dunaföldvári koron­gon a hátlap közepén egy kis alaktalan kiemel­kedés van (10. kép). Nem lehet eldönteni, hogy ez a tövis folytatása a hátlapon, vagy a felerősí­tést szolgáló fül csonkja. A kis kiemelkedés le­gömbölyödött élei arra utalnak, hogy a ráöntés vagy ráöntósek fedik az eredeti csonkot. Nehezen értelmezhető ez a jelenség. Ellent­mondás van a korong gondos elkészítése és aközött, hogy nem lehetett rendeltetésszerűen használni. A felerősítést szolgáló fület utólag - rá­öntóssel - pótolhatták volna. Ennek azonban nincs nyoma a tárgyon. Nehéz magyarázatot ad­ni arra, hogy a nagy munkával elkészített, bo­nyolult eljárással megjavított korongot miért nem látták el egy kis füllel. Az övkorong viseletének módját egyértelmű­en mutatják az északi sírfeltárások. A dunaföld­vári leletet jelenlegi állapotában azonban nem le­hetett eredeti funkciójának megfelelően gyapjú övre erősítve használni. Az egyértelmű, hogy öv­korongnak készült, és talán ekként is használták egy darabig. A repedés javítása után azonban az újabb ráöntósen már nincs nyoma a felerősí­tést szolgáló kis fülnek (10. kép). Legkésőbb a javítás után tehát vagy megváltozott a tárgy ere­deti funkciója, vagy a felerősítés módja lett más, vagy mindkét dolog módosult: — a korong már nem a ruházat kelléke, csak dísze volt — esetleg rangjelző tárgyként, — nem gyapjúra erősítették fel, hanem ke­ményebb, merevebb anyagra (pl. bőrre egy rátótes megoldással), — a tárgy leleményes tulajdonosa új funkciót talált a díszes korongnak, és nem gyapjú­ra, hanem bőrre erősítéssel oldotta meg a vizsgált tárgy használatának ós felerősíté­sének csak a mai ember számára nehéz problémáját. A Kárpát-medencében a halomsíros és az ur­namezős kultúra népe is alkalmazta a ruházat díszítésére a különböző méretű bronzkorongo­kat. 114 Természetesen a vizsgált övkorong fel­használásának módjánál sokkai fontosabb az, hogy milyen módon, s főleg mikor került a Duna mellékére. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom