Madaras László – Szabó László – Tálas László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 8. (1993)

Szabó Géza: Új adat a kárpát-medencei és az északi bronzkor kapcsolatához

A pederskeri sír Bornholm-típusú fibuláját a párhuzamok alapján legkorábban a Reinecke­BD időszakra lehet keltezni. A tárgyak folyama­tosan egymásba kapcsolódó spiráldíszítései vi­szont a II. periódus jellegzetes stílusát mutatják. 72 Dél-Skandináviában főként Broholm és Scho­nen területén kerültek elő a III. periódusban II. periódusú spirálokkal gazdagon díszített női ék­szerek. Ezeknek egy része a II. periódusban megjelent típusoknak az új variánsa. 73 Az övkorongok esetében is megfigyelhető a korábbi formák, díszítések továbbélése. A III. pe­riódus korongjain azonban a tövis vége nem he­gyes, hanem ellaposodik, kis korong van a vé­gén. 74 Ilyen típusú övkorongok Pedersker, Langstrup, Stockhult lelőhelyeken voltak. Arra Is van példa, hogy a hegyes végű, ós a végén kis koronggal díszített tövisű övkorongok egy lelete­gyüttesen belül, együtt kerültek elő, mint Stock­hultnál. 75 A későbbi periódusokban a tövisen lé­vő korong egyre nagyobbá és díszesebbé vált. 76 K. Randsborg a II. és a III. periódus leleteit vizsgálva felhívja a figyelmet az északi bronzkor keleti ós nyugati területei közötti eltérésekre. Jütland ós Nyugat-Schlesvig-Holstein területén a késői II. periódus leletei együtt kerültek elő a Reinecke-C importtal. Ezekben a leletegyütte­sekben megtalálhatók a III. periódus tárgytípusa­inak előfutárai is. Ugyanebben a térségben a III. periódusbeli tárgyak a korai urnamezős kultúra ­a Reinecke-BC időszak - importjával együtt ke­rültek elő. Seeland északi és nyugati részén, valamint Bornholm ós Schonen területén a jellegzetesen II. periódusú tárgyak variánsai III. periódusú leletek­kel együtt kerültek elő. Ezeket a késői II. perió­dusbeli tárgyakat egyértelműen a III. periódusra datálják az urnamezős kultúra importjai is. AHA időszak importált tárgyai az északi bronzkor keleti és nyugati területén egységesen a III. periódus leleteivel kerültek elő. K. Randsborg a keleti és nyugati területek kö­zötti eltéréseket elemezve Dél-Skandinávia kele­ti részén egy szub-periódus II. időszakot különít el. Ez egyidős Nyugat-Jütlandon és Schlesvig­Holsteinben az északi bronzkor III. periódusával, illetve a Reinecke-BD időszakkal. 77 A pederskeri és a rundforbi-i sír leleteit Is a szub-periódus II. időszakra keltezi. 78 Ili. Az északi bronzkor területén rendkívül sajátos formakincs alakult ki. A díszítőmotívumok ós a technikai megoldások magas színvonalú bronz­művességre utalnak. Az Európa más területeivel fenntartott kapcsolatok eredményeként bőséges mennyiségben került a vizsgált területre az ék­szerek, fegyverek, használati eszközök mellett nyersanyag is. J. Brondsted szerint a bronz nyersanyagot rúd, az aranyat spirálgyűrű formá­jában importálhatták. 79 Az északi stílus - a már említett Kárpát-me­dencei hatásoktól eltekintve - viszonylag önálló­an fejlődött. A rendkívül hagyománytisztelő észa­ki bronzművessógre alig gyakoroltak hatást az importtárgyak. Különösen igaz ez a technikai megoldásokra. Az északi mesterek nem sajátí­tották el - az Európában egyébként általánosan elterjedt - kalapálásos technikát, hanem végig kitartottak a bronztárgyak öntése mellett. 80 A bronzöntós az idők folyamán rendkívül ma­gas technikai, technológiai szintet ért el. A mes­terek tudására jellemző, hogy ismerték ós gyak­ran alkalmazták a ráöntést. 81 A ráöntéses megoldást egyrészt a tárgyak javítására, más­részt bonyolultabb szerkezetű készítmények több részletben való elkészítésére alkalmazták. Maga a ráöntós technológiája a bronzkorban Eu­rópa-szerte Ismert volt. Később a bimetál fémek készítésénél is ezt a módszert alkalmazták. Az északi bronzkor területén az övkorongokat általában több részletben öntötték meg: először a korongot, majd a tövist ós a hátoldalon lévő fület készítették el. 82 A ráöntés során fémdara­bok kerültek a korong felületére, aminek nyoma­it később megpróbálták eltüntetni (11. kép). A gondosan megtervezett övdíszek mintázá­sához feltehetően viaszt használtak. A viasz fel­ületét 1-1,5 cm széles sávokra osztották, ós fel­vitték rá a díszítő motívumokat (1. kép). A tárgyak kivitelezése is alaposságról, magas szakmai tudásról tanúskodik. A mesterek arra is gondoltak, hogy a korong széle kicsit felpöndö­rödjön, hogy a használat során ne sértse a ruhá­zatot (14. kép). 83 IV. Az övkorongok használatának módja jól lát­ható a Borúm Eshoj 84 ós Egtved 85 mellett feltárt női sírban. A gyapjúból készült női ruházat ha­sonló darabjait megtalálták Skrydstrup 86 ós Mel­hoj 87 lelőhelyeken is. A Borúm Eshoj melletti női sírt 1871-ben laiku­sok tárták fel. Megfigyelésük szerint a sírban bo­káig érő rakott szoknya volt, a derekán kétszer áttekert bojtos végű övvel. Felső testét rövid blúz fedte, melynek ujja könyókig ért. 88 Fejénél ugyancsak gyapjúból készült hajhálót találtak. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom