Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Botka János: Adatok a tiszazugi népesség vizsgálatához

BOTKA JÁNOS: ADATOK A TISZAZUGI NÉPESSÉG KONTINUITÁSÁNAK VIZSGÁLATÁHOZ 1. Tiszazug történeti kutatásának egyik fontos kérdése a lakosság kontinuitásának vizsgálata. A török korra és az azt követő évekre vonatkozóan a lakosság folytonosságával foglalkozó kutatók eddigi vizsgálatait

1 további dokumentumok, felismert újabb összefüggések pontosítják, erősítik. Mind jobban feltárul e kis táj sajátos történelmi útja, s egyben a kapcsolódó, szomszédos területekre vonatkozó ismeretanyag is bővül. A tiszasasi református imaház újjáépítésével kapcsolatos 1758-1760. évi eddig ismeretlen dokumentumok is igen értékes és érdekes bizonyítékokat szolgáltatnak a kontinuitás kérdéséhez, főként a XVII-XVIII. század fordulójának időszakából. A forrásanyag önmagáért beszél. A sokoldalúan megnyilvánuló rekatolizációs törekvések időszakában a református közösségnek nagyfokú állhatatosságra, a mélyen gyökerező protestáns múlt meggyőző bizonyítására volt szüksége, hogy akárcsak régi oratóriumának rendbetételét, felújítását is megvalósíthassa. A kis templom építésének engedélyezéséért folyamodványok születtek, s ezeket az egyházközség nótáriusa 1759-től az ecclésia első jegyzőkönyvébe bemásolta, miként a kapott válaszokat, a református közösség múltjára vonatkozó tanúvallomásokat, igazoló leveleket is. A 10 cm szélességű, 30 cm hosszúságú, 184 lapot számláló, falemezborítással egybefogott jegyzőkönyvecske (matricula) 32 oldal terjedelmű magyar és latin nyelvű bejegyzései képezik anyagát forrásfeldolgozó jellegű ismertetésünknek.

2 A hiteles dokumentumegyüttes meggyőző és sokrétű adalékokkal bővíti a Tiszazug főként XVII. század végi történeti anyagát, és arra is felhívja a figyelmet, hogy a helyi egyházi levéltárak is még sok-sok feltáratlan ismerettel gazdagíthatják, egyes kérdésekben alapvetően módosíthatják az eddig kialakított képet. 2. „Tisza Sassi Reformáta együgyű Ecclésiának számára szerkeztett Jegyző Könyvecske, avagy MATRICULA... Tiszteletes Prédikátorának Kecskeméti János Ur idejébe, azon helységben Kis György ur bíróságában, Csekő András ő kegyelme Ecclésiai Gurátorságába és Hosszú Mezei Nagy István Oskola Mesterségébe. Vétetett Kecskeméten... Die 10-n Augusti Anno D. ni 1759. Signál „Georgium Ballá Tisza Sas or. Nótárius."

3 A tiszasasi egyházközség prédikátorai: „1. Szombat János szolgált 6 esztendőt 2. Halasi Mihály » 10 esztendeig 3. Enyedi Mihály » 14 4. Kecskeméti János » 26 egy ízben 5. Megyaszai Mihály » 2 esztendeig 6. Kecskeméti János » 13 évi másodszori szolgálattyában vagyon, aki mostis actuális Prédikátor." „Ezeket megelőző Prédikátorról is megemlékeznek az idősebbek, kik még élők közöttünk és tanítását is hallották, bizonyosan esmérték, de nevéről nem tudgyák, mert gyengék voltak. 1759. augusztus 26. Georgius Ballá nótárius."

4 Az 1761-ben kezdődő II. számú Anyakönyv elején a fentiekkel csaknem teljesen azonos, de részletesebb adatokat találunk. A lelkészek szolgálati idejének ismételt rögzítése egy későbbi időpontban tovább erősíti a községi élet folytonosságát kifejező bizonyosságot, s a két adatsort e célból is hasznos összevetni: „Prédikátorok nevei a régi jegyzés szerént:

5 1. 1680. október 7.-1681 május 31-ig időközi lelkészek voltak: Tóth Lajos, György Ferenc 2. 1688. Szombati János 6 esztendőig 3. 1694. Halasi Mihály 10 4. 1704. Enyedi Miklós 14 5. 1718. Kecskeméti M. János 27 6. 1745. Medgyaszai Mihály 2 7. 1747. Kecskeméti Mező János 14 8. 1761. Molnár István 2 esztendőig" 3. A további forrásrészletek a templomépítéssel összefüggésben keletkezett dokumentumokhoz kapcsolódnak. A tiszasasi jobbágyok levele és a földesúri válasz:

6 „Tekéntetes Nemzetes Vitézlő Steczel László Jó Urnák, Vice Ispán Urnák és az egész Méltóságos Uraságoknak nyújtott alázatos Instantia... Az imádságnak háza többnyire pusztulásban lévén, egyik fala ki akarván dűlni, a másik pedig be dűlni, 307