Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
tőén mutat be egy szárazmalmot, amilyet a 8. sz. metszeten is láttunk. A kör alakú erős faalkotmány alján a lóvontatású hatalmas fogaskerék, mely áttételekkel forgatja a malomköveket. A kúp alakú tetőzet náddal fedett. Mögötte nádtetős parasztházak szabadkéményes tűzhelyei falusi környezetre utalnak. A 30. kép a szolnoki piacot hozza elénk. Johann Gualbert Raffalt alkotása. 147 A kép középterében a fehérre festett Szentháromság szobor, amely eredetileg a főtér középtengelyében állt. 1821-ben emelték késő barokk stílusban, az oszlop tetején kisméretű Szt. Háromság csoport, a talapzaton Szt. Péter, Szt. Pál, Szt. Ferenc és Szt. Antal szobraival. Az előtérben zsindelytetős házak, üzletek, fedett szamaras kordé, piaci sátrak, emberek. A 31. képünkön már nem egyházi témájú szobrot láthatunk, hanem az 1849. márc. 5-i szolnoki csata emlékművét, amelyet 1869. márc. 15-én, a csata huszadik évfordulóján avattak. A Tisza-híd tengelyében a tér közepén elhelyezett oszlop tetején harci jelvények, egyik oldalon Magyarország címere, másikon Külső-Szolnok megyéé, cserfakoszorúval övezve. „A szobor maga 1200 forintba került, mely összeget Szolnok megye polgárai osztálykülönbség nélkül gyűjtöttek össze... A szobor alapja 1868. november 21-én tétetett le ünnepélyesen, nagy társaság jelenlétében. Az alapba kőbe vésett czin ládába Horváth Mihálytól „Magyarország függetlenségi harcának története" helyeztetett..." 148 Az emlékmű tervét Borosnyai László, Külső-Szolnok megye honvédegyletének elnöke készítette, a szobor elkészítését Gerenday Antal végezte. Az emlékművet a kiegyezés után az országban sorrendben a másodikként emelték. Ezért is emeli ki a Vasárnapi Újság: „... Ilyen hősök még sokfelé nyugosznak hazánkban jeltelen domb alatt. Minden vidék követhetné Szolnok megye példáját, saját nemesebb érzelmei emlékét is fölemeli azzal." A 32. kép nem művészi megjelenítése, hanem ipartörténeti fontossága miatt kerül bemutatásra egy üzleti levél fejlécéről. A 60-as évek elején épült, a Scheftsik István által megvásárolt 2. sz. sóraktár helyén, amit 1858 előtt a város hiába próbált a Kincstártól megvásárolni, azt egy polgárnak könnyen eladta. A Scheftsikféle gőzmalom és gőzfűrész ötemeletes hatalmas épülettömbje körülkerített udvarával, ipartelepével ugyan sok bosszúságot okozott a lakosságnak, hiszen megakadályozta a régi Só-úton és a Tisza-parton a szabad közlekedést, de a Kamaraváros kincstári épületei elidegenítésének kezdetét jelzi. Helyét a mai utcahálózatra vetítve a Tisza Szálló kerthelyisége, a tőle északra fekvő bölcsőde és az azt követő udvarok jelölik, az egyiknek udvarában a gőzfürdő hatszögletes kis medencéit találtuk meg a virágágyak alatt a földben. Erről a 132. sz. jegyzet kapcsán már szóltunk, amikor 30. kép: Johann Gualbert Raffalt: Szolnoki piac c. olajfestménye, a piac közepén álló Szt. Háromság szoborral. A kép a bécsi österreische Galerié gyűjteményében. - 1975-ben szerepelt a Szolnoki Galériában. 276
