Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

Méretek: markolat h: 10,9 cm, markolatgomb h: 3,4 cm, markolatgomb sz: 1,8 cm markolat vtg: 1,8 cm, torkolatveret h: 5,15 cm függesztőfül sz: 2,2 cm, függesztőfül vtg: 0,9 cm, függesztőpánt h: 3,35-1,7 cm, függesztőpánt m: 0,5 cm, függesztőpánt belső sz: 1,1 cm, hüvely sz: 3,85 cm, hüvelyvég h: 3,8 cm, hüvelyvég sz: 1,9 cm. A másik két kard a Römisch-Germanischen Zentralmuseum kiállításán látható.

122 Az egyik az e cikkben szóbakerült iráni tárgyak lelőhelyeként már többször is szerepelt Amlesh vidékéről való. Az ennek a markolatát és a hüvelyt teljesen beborító ezüstlemez díszítése (az elő- és hátlapon egyaránt) és alakja pontosan egyezik a most tárgyalt kardcsoportéval. Feltűnő a szokatlanul széles (kb. 5 cm) hüvelye, a függesztőfülek nagy mérete (h: kb. 8,5 cm). Megjegyzésre méltó még, hogy a P-alakú függesztőfülek hátoldalán levő függesztőpántok is ezüstből készültek. A másik, Mainz-ban őrzött kard a Resht meletti Őeragh Ali Tepé-ről került a múzeumba.

123 E sírlelet egyik része kétségkívül szászánida eredetű, másik része nyilvánvalóan sztyeppéi hatást mutató tárgyakból áll, egészében tehát a VI—VII. sz.-i iráni-türk (tárgyi) kapcsolatok egyik legizgalmasabb kérdését képviseli. A bennünket itt közelebbről érdeklő P-fülű kardon kívül egy bronz- és ezüstlemezekből összeállított sisak, 3 db kalapált ezüstcsésze (egyikben poncolt madáralak), griff-fejes öntött ezüst fibula, valamint öntött ezüst kengyelpár,

124 lószerszámdíszek és egy teljesnek látszó ezüst övgarnitúra került innen elő. Noha a kard egész felületét beborító ezüstlemezen nincs jellegzetes teknőcpáncél-díszítés, azért a P-alakú függesztőfül, a hátlap közepén végigfutó bordához kétoldalt hozzáforrasztott spirálisok továbbá az egyenes lappal záródó koptató végén levő két, félgömb alakú kidudorodás alapján kétségtelen, hogy a Ceragh Ali Tepe-i is a most tárgyalt kardcsoporthoz tartozik. A sírlelet jól keltezhető, s ez a kardjaink fent javasolt keltezését is megerősíti:

125 a) a kengyel csakis az avarok, ill. türkök megjelenése utáni időkre mutathat, ugyanakkor azonban e kengyeltípus a VII. sz. végére a Kárpát-medencében és Ázsia sztyeppéin már egyaránt kiment a használatból, b) az övgarnitúra szerkezete [Id. a nagy- és kisszíjvégek használata, az övdíszek számában (8-10-12 db) sejthető rendszer] és díszítésének egyes vonásai a sztyeppére mutatnak, ahol azonban a VII. sz. második felétől kezdve már másfajta övek voltak divatban, c) fentebb említettük, hogy a P-fülű kardok használata 670-re megszűnt a Kárpát-medencei avaroknál. Mindezek alapján a Öeragh Ali Tepe-i sírleletet - következésként a kard korát is - a VI. sz. közepe és a VII. sz. közepe közötti időszakban kereshetjük, s azt a legvalószínűbben a századforduló tájára tehetjük. Végezetül az újonnan megismert leletek fényében újból hangsúlyozni szeretném azt a körülményt, hogy az itt tárgyalt leletek közül az ismert lelőhelyűek mindegyike Irán É-i, azaz a sztyeppéi népekkel szomszédos területeire esik. * * * 97