Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kürti Béla: Avar sírleletek Csanytelekről és Gerláról

csat analógiái közt közelebbi és távolabbi párhuzamok is akadnak (Káptalantóti 22. sír, Mártély),

14 időben a legutolsók közé talán az igari III. lelet csatját sorolhatjuk.

15 Kisszíjvégeink legjobb, pontos párhuzamát Várpalotán találtuk meg.

16 Leleteink legjelentősebb darabjait a kettőspajzs, pajzs és félhold alakú övdíszek, pajzs alakú szíjvégek jelentik (1. kép 4-15.). Ez a lelettípus széles körben ismert a korai avar kor számos lelőhelyéről. Általánosabb keretek közt Garam Éva tárgyalta őket;

17 legutóbb pedig H. Tóth Elvira gyűjtötte föl a KecskemétSallai úti lelet közvetlen analógiáit, s rajzolta meg az ilyen véretekkel díszített öv szerkezetét.

18 A csanyteleki övdíszek minden bizonnyal hiányos számban kerültek elő. A leletegyüttes legteljesebb mintakincsét a kettőspajzs alakú övdíszek (1. kép 56.) nyújtják. Nagyobb méretű felükkel teljesen azonos mintázatúak a pajzs alakú övdíszek (1. kép 8-11.) és szíjvégek (1. kép 12-15.), míg középső részének díszítőelemeit hordozza a félhold alakú övdísz (1. kép 4.). A veretek hátoldalán talált forrasz-nyomokból ítélve kettőspajzs, pajzs és félhold alakú övdíszeket ácskapocs-szerű bronz drótocskákkal erősíthették az övre, míg az elől-hátul egyformán díszített szíjvégeket a nitszeg és a két lemezke között megmaradt bőrdarabka tanúsága szerint a mellékszíjak végéhez nitelték. Az övdíszeket megszakított gyöngysorral keretezett mezőben nyújtott csepp alakú, alul enyhén ívelten zárt forma díszíti, melyet talán leginkább halmintának nevezhetnénk. A kettőspajzs alakú díszek felső tagján és a pajzs alakú övdíszeken ez a minta fejjel fölfelé áll, míg a kisebbik pajzsrészen, ill. a szíjvégeken fordított helyzetben. A keretezés hasonló megoldását a kunszentmártoni ötvössír egyik készletéről,

19 ill. a zsámboki leletből ismerjük;

20 maga a halminta is gyakran előforduló felületdíszítő elem.

21 Leleteink párhuzamainak datálása általában korai; felső időhatárként a VII. század közepét jelölhetjük meg. A fenti lelet feldolgozása közben a Békés megyei Gerlán került elő egy hasonló jellegű síregyüttes, melyet a leletmentést vezető Goldman György szívességéből az alábbiakban ismertethetünk:

22 Gerla határában 1980 márciusában kerítéskarók elhelyezése közben kerültek elő avar kori ezüstveretek. A bejelentés elhúzódása miatt, mire a békéscsabai múzeum régészei a helyszínre értek, az ezüstleletes sírt gondos, de hozzá nem értő kezek „feltárták". Bár a leletmentés kezdetén az ásató a feldúlt sír szétszórt leleteit aprólékosan összegyűjtötte, a leletegyüttes mégis töredéknek tekinthető. A feldúlt sír kibontásával néhány olyan részlet megfigyelésére is lehetőség nyílt, ami a további elemzés szempontjából döntő fontosságú lesz. Az 1. sír férfi halottját hanyatt fektették, fejjel észak felé, megközelítőleg észak-déli tájolással. Másvilági útjára bronzveretekkel díszített övet adtak rá (2. kép 1-6., 8-12.), vaskést (2. kép 7.) tettek mellé; s lábához helyezték lovának szerszámzatát (2. kép 13-47.) is. Az övdíszek a csanytelekivel egy körbe tartoznak: 3 db kettőspajzs alakjú övdísz (2. kép 3-5.), 1 db pajzs alakú övdísz (2. kép 2.), 4 db pajzs alakú kisszíjvég (2. kép 9-12.) és egy nagyszíjvég (2. kép 6.) tartozott az övhöz. A véreteket méretüktől függően egy, két vagy három, gyöngysorral körülvett, gömbszelet formában kiemelkedő dudor díszíti; a külső, pajzs alakú mezőben fennmaradó helyet vékony indadíszek töltik ki. Valamennyi tárgy díszítése levezethető a nagyszíjvég kompozíciójából. A véreteket a külső szegélyen ugyancsak gyöngysor kíséri, lehajló szélük sima. A vízszintesen haladó csíkokat (a nagyszíjvég és a kisszí jvégek felső peremét, a kettőspajzs alakú díszek középső sávját, a pajzs alakú díszek alsó szegélyét) háromszög alakú kivágásokkal díszítették. A kettőspajzs és pajzs alakú díszeket hátul vastagon kitöltötték töltőanyaggal, melybe ácskapocs-szerűén hajlított bronzdrótot erősítettek, s így illesztették az övre a vereteket. A szíjvégek két lapból állnak, a hátsó lap sima bronzlemez. Az övre való felerősítésük két nitszeggel történt. Bár a gerlai övdíszek motívumainak egészen pontos analógiáját nem ismerem, egyes elemeik számos hasonló típusú leletegyüttesben felbukkannak.

23 A leletegyüttes fontos részét jelentik a lószerszám tartozékai. A rossz minőségű vasból készült csikózabla (2. kép 44.) és hurkosfülű, ívelt, bordás talpú kengyelpár (2. kép 45-46.) mellett 5 db lóhere alakú rojtosvégű veret (2. kép 15-19.); 3 db alul ívelten hegyesedő végű, felül bordázott sima szíjvég (ún. álszíjvég - 2. kép 20-22.); egy hegyesedő végű, fonatos díszítésű szíjvég (2. kép 13.); és egy, a többinél szélesebb, alul ugyancsak ívelten hegyesedő, ék alakú kicsiny bordákkal keretezett mezőben rácsmintás préselt szíjvég került elő (2. kép 14.). A lószerszámhoz tartozott még 20 db sima, félgömbös dísz is (2. kép 24-43.) Valamennyi lószerszámdísz bronzlemezből készült, vele együtt préselt ezüstlemez-borítással. A félgömbös díszek felerősítése a hátlapjukhoz forrasztott hurokszerű bronzkampókkal (2. kép 24.), az összes többi vereté ácskapocs-szerű bronzpánttal történt (2. kép 23.). A fent említett lószerszámok (kengyel, zabla) típusa olyan általánosan ismert, hogy párhuzamaik felsorolásától eltekintünk. Ugyanez vonatkozik a lószerszámdíszekre is. Az analógiák legnagyobb része (kezdve a kunágotai sírral) a gerlai 1. sír korai avar keltezése mellett szól. Ugyanez vonatkozik a lószerszámdíszeken szereplő kettős bordából kialakított hármas fonatra

24 (13.) és a préselt rácsmintára (14.) is.

25 A lószerszámot díszítő veretek darabszáma, előkerülési módja semmiféle rekonstrukciós lehetőséget nem ad számunkra; e helyett azonban egy fontos ásatási megfigyelés kárpótol bennünket: a lószerszámdíszek előkerülésének helye. Ha bolygatott is volt az 1. sz. gerlai sír, azt minden kétséget kizáróan meg lehetett a helyszínen állapítani, hogy a lószerszám valamennyi tartozéka egy helyről került elő: a sírgödörben a halott jobb lábszára fölött egy kupacban helyezkedtek el. E temetkezési mód („jelképes lovastemetkezés") önálló típusként való leírása a lovastemetkezéseket összefoglaló szakirodalomban eddig ismeretlen volt.

26 Csallány Dezső, majd Kovrig Ilona több helyen 80