Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szlankó István: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1964-1980)

™ » 14. kép: A Szószék a Nagyteremben impozánsabb része a Ny-i végét lezáró Szentély. En­nek a kis kupola formájú üregnek a falait szőlőfürtsze­rűen képződött kalcitkristályok borítják, míg az alját mi­nitetaráták sokasága díszíti. Az É-i fal Ny-i végénél egy 11 m hosszú, 40-60 cm széles repedés van, a Kristályos. E kis járat mindkét oldalfalát kalcitkristályok ékítik. A kristályok legna­gyobb élhosszúsága 3,5 cm, lapdőlése 23-60°. Mére­tük felülről lefelé egyenletesen növekszik. A kristályla­pokon lévő oldásnyomok elöntésről tanúskodnak. A Nagy-teremből a Leyla-járaton keresztül jutunk a barlang cseppkövekben leggazdagabb részébe, a Ga­lériába. Ennek létezését a Leyla végén lévő fekvő mandula alakú nyíláson előtörő erős huzat sejtette s 1973-74-ben az itt lévő törmelékkúpot átbontva sike­rült a bejutás. A Galéria hossza 70 m, szélessége 1-8 m között változik, magassága 4-13 m. A Galéria jelentős cseppkőgazdagságát az indo­kolja, hogy a mennyezetét függőlegesen álló rétegla­pok alkotják, amelyek így kiváló vízvezetőként szolgál­tak. Jellemző cseppkőméretek: átmérő 6-15 cm, ma­gasság 180-310 cm. Az itt képződött sztalagmitok ér­dekessége, hogy hosszmetszeteik nem téglalap alakú­ak, hanem egy legömbölyített, szabálytalan cikcakkos sávot alkotnak (15. kép). A Galéria ÉK-i végéből vett üledékmintákból sike­rült meghatároznia KORDOS L.-nek és HIR J.-nak 18 a Mimomys savini pocokfajt, melynek kora az alsóple­isztocén templomhegyi faunaszakaszába tehető. E meghatározásokból derült ki, hogy a Hajnóczy-bar­lang a Bükk hgys. legidősebb, nyitott, járható barlang­ja. A Galéria EK-i részéből indul az 1979-ben feltárt Új-rész. Ez a járatrendszer mintegy 190 m hosszú és a Galéria 8-as pontjától mért mélysége 56 m. A bar­langnak ez a szakasza kissé eltér az eddig megismert részektől: szűkületekkel tarkított, vékony lemezes mészkőben képződött, alárendelten cseppkövekkel, lefolyásokkal ékített járatokból áll. Az Új-rész legalsó üregében, a Rekettyésben, érdekes módon nem a talpszintben, hanem egy kb. 1,8-2,3 m magas zóná­ban a legmagasabb a CO2 koncentráció (1,2-1,8 tf.%). A Galéria K-i végéből többtonnás, beomlott sziklák között lehet felmászni az Óriás-terembe. A terem hossza 62 m, szélessége 16 m, magassága 14 m. A barlangnak ez a része van a legközelebb a felszín­hez (4. ábra), amit az is igazol, hogy a mennyezetről sűrű csomókban, 20-40 cm hosszúságú, vöröses szí­nezetű hajszálgyökerek lógnak le. Jelenleg ez a terem a barlang legszárazabb része, de hogy ez nem mindig volt így, azt igazolják az emberderék vastagságú 502

Next

/
Oldalképek
Tartalom