Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szlankó István: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1964-1980)

KOCSIS EMÍLIA-SZLANKÓ ISTVÁN-VARGA CSABA: A TISZAFÖLDVÁRI HAJNÓCZY JÓZSEF GIMNÁZIUM ODORVÁRI KUTATÓ TÁBORAI Az Odorvári Kutató Táborok története A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium diákjai és tanárai 20 év óta minden évben ugyanazon a helyen táboroznak a Bükkben. Mint a címből is kiderül, nem egyszerű országjáró kirándulásról van szó, hanem valóban komoly munkáról. Erről a két évtizedről szeretnénk beszámolni ebben a tanulmányban. Kezdettől fogva részt vettünk a táborok munkájában: először diákként, később tanárként, ill. táborvezetőként. A történetet nem elég húsz évvel ezelőtt kezdeni, hiszen ez a két évtizedes hagyomány is egy régebbi hagyományból született. 1964 előtt is szokás volt a gimnáziumban, hogy egykét lelkes tanár 10-20 tanulóval a nyári szünetben országjáró kirándulásra indult. 1963-ban is két csoportot szerveztek. Mindkettő a Bükköt választotta úticéljául. Az egyiknek a vezetője dr. Varga Lajos földrajz-történelem szakos, a másiké Németh Gyula matematika-fizika szakos tanár volt. Az egyik csoport Felsőtárkány mellett a Barát-völgy egyik kis oldalvölgyében ütött tábort. Innen egynapos kirándulásokkal bejárták a Dél-Bükköt, de eljutottak a Bükk-fennsíkra is. A másik csoport nem telepedett le, hanem mindennap más, alkalmas helyen töltötte az éjszakát. A szeptemberi élménybeszámolón derült ki, hogy mind a két csoport érintette a Bükkzsérctől északra, kb. 4 km-re lévő Odorvár nevű kis mészkőrögöt. (1. ábra) A hely mindenkinek nagyon tetszett, táborozásra alkalmas volt, ezért év közben elhatározták, hogy az 1964-es nyári tábort itt rendezik meg. Németh Gyula jelentéséből

1 megtudjuk, mivel töltötték az időt: „Az 1964-i nyári szünidőre kétheti időtartamra tanulmányi kirándulást szerveztünk az Odorvárhoz. Kirándulásunk célja az üdülésen kívül a környék élővilágának, földrajzi sajátosságainak, gazdasági életének a megfigyelése, a várrom feltérképezése és a várrom közelében található barlangok megvizsgálása volt." 1964 és 1984 között sok és sokféle változás történt, ami a táborok életét, munkáját érintette. Egyelőre néhány szóban utalunk csak ezekre: 1. Kezdetben csak gyalog, nagy nehézségek árán lovaskocsival lehetett a tábor helyét megközelíteni. Ma akár az autóbusz is fel tud jönni. Ennek előnye is, hátránya is van. 2. Hosszú előkészítés után 1977. január elsejével létrejött a Bükki Nemzeti Park.

2 A Hór-völgy az Odorvárral együtt szigorúan védett területté vált. A táborozási engedélyt ezért csak szigorú megszorításokkal adják és csak kizárólag nekünk. 3. 1971 -ben felfedeztünk egy új barlangot. Ez okozta a legtöbb változást a táborok munkájában. Ennek köszönhető, hogy illetékes megyei és országos szervek érdeklődésének a középpontjába kerültünk. 4. 1972-73 óta valamivel több anyagi támogatást kapunk, amiből elsősorban a nagyon szükséges felszerelést igyekszünk megvásárolni vagy korszerűsíteni. 5. 1971 óta megnőtt a visszajáró - főként barlangkutató - „öregdiákjaink" száma és jelentős segítséget kapunk a rendszeresen visszatérő, jó hegy-, ill. barlangmászó technikával és gyakorlattal rendelkező, nem tiszaföldvári kollégáinktól, barátainktól. 1964 óta nagyon sokan dolgoztak a táborban, többféle munkacsoportban. Minden elvégzett munkáról, eredményről nem tudunk beszámolni ebben a tanulmányban, csak összefoglalóan utalunk ezekre. A közelmúlt nyarak táborlakói már nem annyira nomád körülmények között töltötték el a két hetet, mint 20 évvel ezelőtt. 1964-ben az első táborba jól megpakolt hátizsákokkal indult el a lelkes csapat. Mezőkövesdig vonattal utaztunk, onnan autóbusszal mentünk tovább a Hór-völgy déli kapujáig. Néhány perces gyaloglás után elhaladtunk a működő mészégető kemencék mellett. Velünk szemben a magas, meredek hegyoldalban a Subalyuk csábított bennünket. A szűk völgyben csak a keskeny műút és a patakmeder fér el, így az összehajló fák lombkoronája szinte alagutat alkot a völgy alján. Néhány kilométer után a kiszélesedő Oszla-medence végén megpillantottuk a célt, az 546 méter magas, sziklás Odorvárat. (1. kép) A műútról egy kis oldalvölgybe, a Hárskúti lápába fordultunk, ami egyre meredekebben emelkedett. A nehéz hátizsákok alatt bizony alaposan megizzadtunk. A megérkezés után azóta is szinte első dolgunk, hogy felmegyünk a Csúcsra, ahonnan páratlan kilátás nyílik: észak felé elláttunk a Bükk-fennsíkig, dél felé pedig a Hór-völgy kapuján át az Alföldre. Kezdetben csak a legszükségesebb felszerelést vittük magunkkal: ami egy hátizsákba és egy kézicsomagba belefért. Néhány nap múlva kiderült, hogy a gyűjtéshez, méréshez, barlangkutatáshoz komolyabb szerszámok, eszközök szükségesek. A következő évben már csomagokat küldtünk előre postán és a faluban lovaskocsit fogadtunk, amely felvitte a nehezebb csomagokat a táborba a nagyon rossz erdei úton. Felszerelésünk nagyon kezdetleges, nagyon szegényes volt. Mindenkinek jutott egy-két kiselejtezett katonai sátorlap, amiből 2-3 személyes sátrakat készítettünk. Kezdetben avarral, majd a faluból felvitt szalmával „ágyaztunk" meg. 489