Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

L. Menyhért László: Borbereki Kovács Zoltán művészete 1948-ig

volt. S a mű 1942-ben már szerepelt a Műcsarnokban rendezett Országos Képzőművészeti Kiállításon. Míg ez a portré csak jelzi a változás irányát, addig az 1946os „Ülő nő" már tisztán hordozza az absztrakt művészet jegyeit. Az Egyesült Államokban, magántulajdonban lévő diófa kompozíció, fényesre csiszolt lekerekített formáival szemlélteti, hogyan ötvözte az 1940-es évek közepén Borbereki a Moore-i eredményeket az aktivista - expresszív hagyományokkal, megtartva továbbépítve saját, addig elért plasztikai eredményeit is. Ezek a szobrok, a két világháború közötti magyar művészet azon elfeledett vonalához tartoznak, melynek képviselője többek között Krivátsy Miklós volt. (Kiről már 1925-ös párizsi kiállítása alkalmával rosszallóan írja a kritikus: „Az ő szobrai építkezések".) Ezen időszak vonulatába tartozik Borbereki „Lány kecskével" című szobra, az 1947-es bronz „Akt" és az a József Attila szoborterv mely ma magántulajdonban Tel-Aviv-ban található. A József Attila tervhez kapcsolódik az az érdekes vita, mely a pályázatok zsűrizésével foglalkozik a lapok hasábjain. A szobrásztársadalom ugyanis tiltakozott a laikus zsűri döntése és a nagyközönség kizárása ellen. „Még egy érdekes kívánsággal állnak elő a szobrászok. Azzal tudniillik, hogy a megvett és szűkebbkörű pályázatra meghívott művészek művei alá függesszék ki a zsűri teljes névsorát és foglalkozását. Nem közömbös tehetséges alkotó művészeink számára, három legkitűnőbb szobrászművészünk: Csorba Géza, Borbereki Kovács Zoltán és Vilt Tibor igazságtalan mellőzése." Eddig az újságcikk és úgy gondolom e kérdések máig is ható, nyitott problémái kommentár nélkül is érezhetők. 11. Kecskepásztor 1947 bronz 38 cm, Johannesburg, magántul. 10. Épületdíszítő plasztika é. n. kő kb. 200x200 cm, Budapest, Tanács krt. 12. József Attila 1947 bronz 50 cm, Tel-Aviv, magántul. 487