Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szabó László: Népi természetismeret

nak vele. Megfigyeltük, hogy a tehénnel kapcsolatos hiedelmek, babonás gyógymódok (tej elvitele, szemmelverés, rontás, kihajtáskor véghezvitt varázscselekmények) a falubeliek, közöttük is inkább a nők körében ismertek, ugyanakkor az állatot őrző pásztorok ugyanezekben nem hisznek, vagy csak keveset hisznek el belőlük. A gulyás, csordás kezére bízott jószággal a gazdasszony, gazda csak behajtáskor (évszak végén vagy esténként) találkozik. Ha nem eszik rendesen, nincs elég teje vagy más baja van, fogalma sincsen róla, hogy mi okozhatja. Ezért a sok babonás eljárás, gyógymód. Ugyanakkor a pásztor aki darabonként ismeri a jószágokat, tudja hol jártak, mit ettek, meleg volt-e vagy nem, jó legelőt kapott-e vagy nem, sok dolgot meg tud magyarázni, s nem csodálkozik ugyanazokon. A pásztorok gyógyító eljárásai ezért racionálisabbak, okszerűbbek. (Gulyás 1978) A gyakorlat, amely a népi tudásanyag rendezőelve, éppen ezért kinek-kinek körül is írja ismeretei körét. Ami gyakorlatával szorosabban összefügg, az számára jórészt a tapasztalati világ területére tartozik, s reálisabb szemléletet is eredményez. Az e körön kívül eső jelenségeket viszont másképp értékeli, vagy ahogy VAJKAI A. írja „Azt veszi észre, ami szemléletébe beleillik, a többiről tudomást sem szerez. Az összhangot (ha ezt nem is érezzük annak) szereti a maga módja szerint, hogy minden újabb mozdulata jól beágyazható legyen felfogásába" (1948). A szemlélet és gyakorlat fedi egymást, s a tényleges gyakorlat, a tevékenység köre az, amely képes reálisabb szeletet kiszakítani a népi természetismeret tág köréből. A népi természetismeret területei A népi természetismeret különböző területeinek leírásakor természetesnek kellene tartanunk, hogy a felosztást a központi rendezőelv, a gyakorlat egyes sajátosságai szerint végezzük el. Tevékenységi területeket határolunk el egymástól, s hangsúlyozzuk ezek erős tájhoz kötöttségét, tájanként változó tartalmát. Bizonyos mindenütt meglévő általános tudáson túl éppen ezeket a specifikumokat kellene kiemelnünk, bemutatnunk. Hangsúlyosabbá válnának így a speciális ismeretek is. Pl. Erdélyre jellemzőnek kell tartanunk az ásványismeretet, a különböző kőzetek, ércek felhasználását, a Sóvidék sólepárlási tudományát, a gazdag minearológiai ismereteket. A csallóközi, szigetközi Duna mentén ugyanilyen jellemző az aranyászat, míg az Alföldön a különböző fajtájú talajok (fekete, homok, szikes) ismerete, hasznosítása, a sziksó és a réti mészkő gyűjtése, kitermelése feldolgozása emelhető ki. A Bükkhegységben a mészkő, mészégetés számít specifikumnak, s mellette tágabb körben az Északi-Középhegységben általában a kő (homokkő és tufa) bányászása, faragása, az erre épülő mesterségek. Ugyanígy differenciálhatnánk a különböző tavak, nagyobb és kisebb folyók, patakok halászatát, eltérő eszközanyagát, ismereteit vagy a más táj nyújtotta gyűjtögető gazdálkodást differenciáló lehetőségeket. Bármennyire is ez lenne a kívánatos, nem választhatjuk ezt a tárgyalási módot, mert ezzel megismételnénk a Magyarság Néprajza szerkezetét: azaz tájanként és néprajzi csoportonként - ha más szempontból is - de bemutatnánk a legkülönbözőbb tevékenységi köröket, ezek technikai apparátusát, s a vele összefüggő tudásanyagot. Kénytelenek vagyunk ezért VAJKAI A. rendszerét követni, s a természettudományok felosztását alapul venni, még akkor is, ha a népi megközelítés ennek ellentmond. Jóllehet bizonyos területeket, mint ezt bevezetőnkben indokoltuk kihagyunk, nem tárgyalunk (földművelés, álattartás, céhes ipar gyakorlata, mitikus világkép), elöljáróban mégis ki kell emelnünk e területek több olyan kiemelkedő kutatási eredményét, amely szorosan összefügg más területekkel, másutt alkalmazott technikai, technológiai, kémiai vagy egyéb megoldásaival. VAJKAI A. népünk természetismeretét összefoglaló munkájában szorgalmazta, hogy kutatóink a jövőben fokozottabban vegyék figyelembe a népi tudásanyag gyűjtésekor a természettudomány eredményeit, szempontjait. Ő maga számos munkájában adott erre példát. Ám 1948 után néprajzkutatásunk más irányba fordult. A marxizmus nem ezt a különben lényegével egyező természettudományos szemléletet juttatta érvényre, hanem a történeti és társadalmi irányultságú kutatásokat erősítette meg, tette központi elvvé. A HERMÁN O., majd VAJKAI A. és GUNDA B. által képviselt erősebb természettudományos érdeklődés háttérbe szorult, s ha akadtak is kutatók akik ezt a vonalat tovább vitték, támadtak is olyan néprajzosaink, akik technikai érdeklődésűek voltak, ezek is inkább az egyes eszközök történetének rekonstruálását tartották fontosnak, semmint működési elveinek tisztázását. Persze a kettő nem választható szét, s ezért van az, hogy a történetiséggel átitatott, de technikai fejlődést szemléltetni akaró munkáink hozták meg a legjelentősebb új eredményeket. VARGHA L. már az 1940-es évek elején jelentős eredményeket, s mondhatni iskolát teremtett építkezés kutatásaival, mérnöki pontosságú felméréseivel, s az anyag, szerkezet és forma összefüggéseinek vizsgálatával több kutató BAKÓ F., TÓTH J., DÁM L, SELMECZI KOVÁCS A., LUKÁCS L, BALASSA M. I. és a szabadtéri néprajzi múzeumok kitűnő munkatársai, megteremtői tették ezt alapelvvé, munkásságuk gerincévé idők folyamán. A földművelés kutatásában az eszköztörténet, technikatörténet jelentős eredményekkel dicsekedhet és TÁLASI I., BALASSA I., TAKÁCS L. munkásságát, szisztematikus és átfogó kutatási eredményeit egész sor fiatal kutató tekintette követendő mintának. A parasztság világképét pedig a DIÓSZEGI V. által kidolgozott rendszer szerint HOPPAL M. szerkesztette néphit monográfiáinkból rekonstruálhatjuk általában. Ezek a néphit monográfiák és természetszerűen elsősorban a hiedelmekre koncentrálnak: a reális tudnivalókat: csak szerény mértékben állítják mellé. így ha csak az ebben jelentkező tudásanyagot tekintjük a nép világképe, világszemlélete alapjaként, akkor már a valóságtól eltérő kép rajzolódhat ki. BALASSA l.-ORTUTAY GY. összefoglalása, ha nem is egészen, de mégis ezt az egyoldalú világképet rajzolja fel. S ez annál inkább fontos mert VAJKAI A. óta átfogóan senki sem kísérelte meg rajtuk kívül másik oldalról felvázolni ezt a kérdéskört. Az itt kiemel442