Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Novák László: Temetkezés és sírjelölés a Tiszazugban

1. kép: A Pozsony környéki Máriavölgy (Mariental) pálos templomában, 1568-ban eltemetett Báthory András síremléke, zászlós kopjával. tott. Temetéskor a zászlót és kardot elvették tőle, s a sírba törték, a koporsó mellé fektették.

9 A XIX. század első felében ennek a vitézi temetésnek nyomaira bukkant ORBÁN Balázs. A sóvidéki falvakban (pl. Atyha) a székely vitéz temetése során a falu egyik rangos embere hajadonfővel lovagolt, s kezében lándzsát tartott, amelyre felkötötték a temetési lobogót.

10 (1. kép) Az egykori kiváltságos, katonai szolgálatot teljesítő népek őrizték tehát legtovább a katonai díszes pompával történő temetkezési szokást. A székelység mellett a jászok hasonló ceremóniájáról van ismeretünk a XIX. század első feléből. Jászberényben temették el a jász kapitányt, akit kivont kardú, díszbe öltözött lovasok kísértek, s lobogót is vittek (2. kép).

11 A katonai pompájú temetési ceremónia tehát szerves része volt az egyházi szertartásnak is. A zászló hordozása nem csak a főúri, de közrendű halottat is megillette. A katolikus egyház XV-XVI. századi rendeletei előírták, hogy a pap menettel menjen a halottas házhoz, s vigyék a testet a templomba, majd onnan a temetőbe.

12 A processzió, a vonulók népes tömege adta meg a temetés rangját, kifejezve az elhunyt iránti tiszteletet. A reformátusok is kellő súlyt helyeztek a te402 metési ceremóniára. SAMORJAI János 1636-ban írta le a református egyház rendszabásait, amelyben részletesen taglalta a temetést is. A fő embereknek és vitézlőknek „jó emlékezetekre való jelt hagyunk" írja -, amelyek nagy halmok, márványkövek, vagy írások, zászlók. A vitézi viadalban elhalt férfiúknak „jó emlékezetre zászlót emelnek foel temetőé helyeken".

13 A zászlós harci pompájú temetés általános szokásnak tekinthető a középkorban. Nem csak keleti párhuzamok vannak rávonatkozóan, Európa nyugati részein is fellelhető. /. Sz. KOM révén tudjuk, hogy az ilyen zászlós temetkezés volt szokásban a kora középkori Skandináviában is.

14 BETHLEN Mihály 1693-ban tett európai utazásai során eljutott Skandináviába is. Stockholmban felkereste a Ridderholm nevezetű templomot, amely temetkező helye volt Gusztáv Adolf svéd király famíliának: „semmi monumentuma is nincsen, hanem fenn sűrűn két renddel kicsid fekete zászlók vadnak" - írja útinaplójában.

15 Az egyházi ceremónia szerves részeként, a precessziós zászlós temetés napjainkban is szokásban van, mind a katolikusok, mind pedig a protestánsok körében. A szilágysági Domokoson két fekete lobogót visznek a reformátusok a temetési menet élén (3. kép). A sóvidéki Korondon az unitáriusok két fekete zászlót tűznek az utcai kiskapu két oszlopára, amit a temetési menet élén visznek, a testet szállítva a temetőbe. A gyászmenetben visznek egy kis fekete zászlócskát is, amelyet a sírra állított fejfa csúcsára tűznek (4. kép). Ez a temetési szokás őrzi legjobban a régi, katonai ceremóniát, a zászlós kopja emlékét. A Kárpát-medence katolikus népei (római és görögkatolikusok, görögkeletiek) körében általános szokás a templomi zászlókkal történő temetési pompa. Ilyen ceremónia ismeretes - többek között - a Jászságból, a XIX. századból (5. kép), de recens adatok is rendelkezésünkre állanak. A tiszazugi Csépán a Rózsafüzér Társulat tagját hat templomi zászlóval kísérik utolsó útjára (6. kép). Kisebb helységekben, illetve, ahol a katolikusság kisebbség van - mint pl. Tiszasason -, szerényebb külsőségek között, két zászlóval temetnek (7. kép). A régi zászlós harci temetkezési ceremónia érdekes módon a fiatalság temetési szokásaiban őrződik tovább. A sóvidéki Atyha katolikussága a fiatalt úgy temette a közelmúltban, mint régen - ahogyan Orbán Balázs is megemlékezett róla -, de természetesen lényegesen egyszerűbb módon. A koporsót, mint általában mindenütt, a fiatalok viszik (ha legény a halott, leányok, s fordítva), a temetési menet élén egy lovas legény haladt, ünneplőbe öltözve, s kezében fogva egy nagy zászlót (a leányok által készített és adományozott kendőket tűzték egy lepedőre, s ezt kötötték fel egy rúdra zászlónak). Hasonlóan temették a fiatalokat Kalotaszegen is (pl. a református Kalotaszentkirályon). A fiatalok házról-házra járva szedték össze a kendőcskéket, s tűzték fel lepedőre, amit zászlóként vittek a temetési menet élén. Egy koszorút is fontak, amit kereszt alakú fára erősítettek, s szintén a temetési menetben vitték. Míg a zászlót temetés után szétszedték, és szétosztogatták, a koszorút a fejfa csúcsára illesztet-