Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága a reformkorban
25. kép: Karcolt díszítés miskakancsóról (Néprajzi Múzeum) karcolások kereteznek. Hátán pontsorral kitöltött kettős hullámvonalon indák és különböző típusú, szabad karcolatú virágok találhatók (8. rajz). A karcolt körmotívum két kulacson és egy csőregéstálon is megjelenik. Az 1835-ös, debreceni magántulajdonban lévő kulacs hátán nagy, sötét vonallal keretezett írókás tulipánt két oldalán karcolt rozmaringágon karcolt keretezésű kör található. A karcagi múzeum kulacsán hullámvonallal megosztott, pontsorral kitöltött kettős körvonalú köröket helyezett el a készítő (10. kép). Szerkesztetlen változata az agyagkivágásos díszítésű csőregéstálon található (11. kép). Középkörön elhelyezett négykaréjú rozetta díszít egy komaszilkét (9. rajz). A szerkesztetlen, előkarcolt díszítmények harmonikus darabja az előbb már részben bemutatott 1835-ös kulacs. Előlapján karcolt ágak végén különböző, szimmetrikus elhelyezésű virágok találhatók virágbimbók társaságában. (12. kép). Igen mozgalmas a díszítménye a datálatlan szarvasos bokálynak. Két oldalán vázából kinövő, szőlőfürtben végződő ágon szembenéző madár ül; mellette jobbra és balra hátranéző szarvas, közepén összetett, karcolt és írókázott virágmotívum található. A zsúfolt díszítésű darabot ifjú Nagy Mihály munkájának tartják, bár ennek a díszítmény szerkezeti felépítése ellentmond. A díszítmény egyes elemei - pl. szőlőmotívum, előrekarcolt négy-ötszirmú virág - ugyan ifjú Nagy Mihálynál is előfordulnak, de munkáit mindig a harmónia, a mértéktartó, de művészi rajzolatú ornamentika jellemzi. Edényeit az 1846-os kásástáltól eltekintve minden esetben szignálja. Ez a darab zsúfolt ornamentikájával inkább az 1840-es datálású miskakancsóval rokonítható. (10. rajz). Ifjú Nagy Mihály szép munkája a több népművészeti kiadványban bemutatott, 1846-ban készített madaras butella. 43 A karcsú, nyújtott vonalú madár indás, virágos ágon áll, fejéről virágzó ág nyúlik hátra. A butella mezőcsáti formát követ, oldalán tipikus csati díszítmény, a bogyós ág látható. Ugyanez az ág jelenik meg mesterünk 1846-ban készített kásástálján és gazdag, szerkesztett rozettájú, 1846-os zöld boroskancsójának füle alatt. 44 A díszítmények következő csoportját a plasztikus rátétek képezik, melyek karcolt és írókázott minták kíséretében jelennek meg, s a miskakancsókat, a butykoskorsókat és a boroskancsókat jellemzik. A butykoskorsókon hüvelykezett agyagabroncsok találhatók. Minden darabjuk datált. 1837-ben két zöld butykoskorsót készíttetett a tiszafüredi csizmadiacéh, egyik darabja a Néprajzi Múzeumban, a másik a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban található (13. kép). Az egyik debreceni magángyűjtemény barna butykoskorsóján az 1844-es, írókázott dátum olvasható. Egy barna színű, írókázott szőlő- és indamotívummal díszített boroskancsó ifjú Nagy Mihály 1845-ös, zöld-fehér csíkos és 1846-os, rozettás boroskancsójához hasonlóan kiöntőnyílásánál sávozott agyag rátéttel díszített. 45 A plasztikus díszítmények a miskakancsókon jelentek meg a legváltozatosabb formában. Ez a speciális készítmény a figurális edények közé sorolható, a csá393
