Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Örsi Julianna: A Nagykunság mint néprajzi csoport

családneveik többsége is mutatja idegen eredetüket. Önálló nyelvük elvesztésében több tényezőnek tulajdonítunk fontos szerepet: 1. A kun településeken vagy szomszédságukban kezdettől laktak magyarok is. 2. A rendszeres katonáskodás a férfiakat más nyelv megtanulására kényszerítette. 3. A népesség számának lecsökkenése, magyarokkal keveredése (háborúk, futások). A kun nyelvemlékeknek a mai tájnyelvbe történt beépülésével jelen munkánkban nem foglalkozunk. Ezen anyag feltárását és bemutatását a nyelvészek feladatának tekintjük. Az itt élők történeti tudata a kunok magyarországi történetét őrzi. A Magyarországra való betelepülést megelőző időkről csak annyit tudnak, hogy Ázsiából jött ez a nép. „Vándornépek voltak, kiűzöttek voltak." „Hét törzsből alakultak ki, de később már csak egy maradt." A hét törzs említése származhat Györffy György cikkéből is, de a magyar honfoglalás analógiája is lehet.

7 Az ismeretátvétel utóbbi lehetőségét látjuk a betelepülés közlésében is: „A kunok Ázsiából jöttek ide. Akkor lakatlan volt ez a terület. Ázsiából jött egy csapat, 8-10 ember a Debreceni úton. Látták, milyen jó a föld és hoztak ide telepeseket." A betelepülésre egy másik mondatöredéket is találunk Karcagon: „A kunok is Ázsiából jöttek, de a magyarok hamarabb jöttek. IV. Béla király fogadta őket. A vezetőjüknek azt mondta, hogy mit akarnak itt. - Új hazát. - Ez már el van foglalva, de én nem akarok ennyi szép, derék hőst leöletni; mert a kunok mind szép, nagy derék emberek voltak. Ha szeretitek Magyarországot, maradjatok itt. Ne menjetek sehova..." Más adatközlő szerint „Harcokkal foglalták el ezt a területet és itt honosodtak meg. A besenyőkkel harcoltak és azokat elpusztították." Az közismert tény, hogy IV. Béla telepítette a kunokat Magyar országra. Ezt az adatot a tankönyvek és a közkézen forgó helytörténeti munkák is terjesztették. „IV. Béla telepítette be a kunokat. Jószágot adott nekik és nem fizettek adót. Irigyelték ezért őket a magyarok. Ha bajba került az ország, azt mondták: védje meg az országot a kedves király a kunjaival." A kunok kiváltságát úgy értelmezik a karcagiak, hogy nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük, amint már az előzőekből is kiderült, közismert. Középkori társadalmi rétegződésük alapját is katonai szolgálatukkal kapcsolják össze. „Vótak híres kun vitézek, akik nemesi családba tartoztak. Azok vótak a valódiak. A többi, a zsellérek is kunok vótak, de azokat nem emelte ki a király." A múlt század közepi földrajzi névgyűjtés szerint Ecse, Tibocz, Zádor kun vezéreket tartotta számon a nép.

8 Napjainkban Zádor és Ketel vitéz neve a legismertebb. (Róluk majd a török kornál írunk bővebben.) A kunok vallásosságáról azt tudják, hogy pogányok, természetimádók voltak, a hitet nem vették fel. „Itt a mocsarakban úgy elbújtak, hogy a hittérítők nem találták meg őket. így vallásuk csak a református lett. Ilyen nem volt sok, mint Karcag. Ezek nem járták a templomot." A kunok „vallásosságáról" alkotott vélemény reális alapokon nyugszik. A pogány kunok megtérítése valóban hosszú folyamat volt. „1279-ben a kun főemberek népük nevében kötelezték magukat, hogy akik még nem keresztelkedtek, meg fognak keresztelkedni s elhagyják a bálványok tiszteletét s a római katolikus egyház tanai szerint fognak élni."

9 Hogy teljesen nem váltak katolikusokká, mutatja az, hogy az 1540-es években e területen rohamosan terjedt a reformáció. A kun települések török kort megelőző életéről igen kevés emléket őriznek a karcagiak. Elmondják, hogy dombokat, magasabb helyeket választottak telephelyül. Állattenyésztéssel foglalkoztak és apró, törzsszerű településeken éltek az emberek. Valóban, a középkori kun falvak templomai, temetői egy-egy kunhalom mélyéből kerülnek elő a régész ásója nyomán. Selmeczi László kutatásaiból tudjuk, hogy Asszonyszállás temploma a terület legkiemelkedőbb pontján, feltehetőleg természetes magaslaton volt, amelyből neolit edénytöredékek is kerültek elő.

10 Az orgondaszentmiklósi templom egy feltehetőleg még a bronzkorban emelt kurgánon állott.

11 Maga a kunhalom terminológia a Nagykunságban általánosan ismert.

12 Az Alföld más tájain (Tiszaföldvár, Gyoma, Sándorfalva, Hódmezővásárhely) csak egy-egy bizonyos halmot neveznek így. A kunok tömegsírjának (Sándorfalván), temetőhelyének (Gyomán) tartják.

13 Tiszaföldvár határában, Öcsöd irányában, a Holt-Tisza mellett emelkedő halomról kétféle magyarázatot is ismerünk. „Egyesek szerint - és ez az általánosabb vélemény - azért nevezik a halmot kunhalomnak, mert a mongol-tatárjárás idején a kémekül előreküldött kunok e halmot szállták meg először és az annak oldalában ásott vermekben tanyáztak. Mások szerint a kun-magyar harcok elesettéit e halom alá temették."

14 Karcagon a kunhalmokról az az általános vélemény, hogy emberek, katonák hordták össze, amelyekre hadi szempontból volt a kunoknak szükségük: kilátó, megfigyelőhely volt. Az emlékezet bár eltúlozza a látófa méreteit, de őrzi a kunhalom e funkcióját. „A tetejire leástak egy 8-9-10 méteres magas oszlopot, oszt arra fogat csináltak a hegyiig. Felment rá a megfigyelő, oszt onnan a síkságon szét lehetett látni, hogy valamerről lovasok nem jönnek-í. Úgy figyelték meg. Azért vótak ezek a halmok. Minden falunak vót egy ilyen halomja." A kunhalmok eredetével, tudományos magyarázatával már számtalan kutató foglalkozott.

15 E vitában jelen munka kapcsán nem szándékozunk állást foglalni. Karcagon „Gyakran egykori tulajdonosának nevét viseli a halom (pl. Dráva, Tajta, Gábor, Orgonda stb.). Bizonyos halmoknál ez az elnevezésben is következetesen visszatükröződik (Gergely-halma, Ecse-halma, Péntek-halma)."

16 A halmok határjelként is funkcionálnak (Gergelyhalom, Ágota-halom, Ecsehalom). Mesterséges határjelek is voltak a karcagi határban. 1733-ban Püspökladány felől a „kuntiszta" nevű helyen egy malomkő, a múlt század elején pedig Füzesgyarmat felől a Nagy Kép nevű mocsárban cölöpök jelezték a határt.

17 Ma halmokkal és csatornákkal jelzik a határt. A középkorban nagy határper volt Karcag és Püspökladány között az Agota-halom miatt. E perről 1506ból és 1521 -bői okleveles adatunk is van, melyet Gyárfás István közöl.

18 E per a 18. században is kiújult. A szájhagyomány így őrizte meg: „Voltak nézeteltéré348