Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Gulyás Éva: Adatok a Jászság és a Nagykunság XVIII—XIX. századi gyógyító gyakorlatához

Érvágásról Ha az érvágáskor a vért meg nem állithatód, tégy reá egy garast. Vagy pedig faolajjal kend meg, meg állítja. Erőtlenségről A veres hagymának ved ki a völgyét, tégy fenyőviaszt bele s ted a tűzbe, had süljön meg, kösd a köldökére. Vagy Szent György füvét aszalva törd meg, ad enni tyúktojásba. Étel nem kívánásáról A kék liliom gyökerét vagy levelét törd meg, főzd meg egy tyukfiat kényesővel és annak a levét reá töltvén félnap tartsad rajta, azután szűrd le, idd melegen, feküdj le, takard le jól magadat, azután ehetel, mint más ember. Vagy a lenturiát, az az földi eper füvet főzd meg eczetben és jó melegen estve s reggel igyad, ez még a vesédet is megjárja, gyomrodat meg tisztítja csudálatosan. Etetésről A kutya tejnek gyökerét ásd ki, törd meg és vizben add innia. Vagy a köménynek törd meg magvát, add meg innyia borban, meggyógyul. Vagy a Pápa füvet főzd meg borban, azt igyad. Vagy árva csalánt főzzenek borban, AZT IGYA; Vagy törd meg a kékkövet, Pálinkába ad meg innia, lásd, meggyógyul. Elszáradt tagokról Midőn vagy keze, vagy lába, vagy egyéb tagja szárad valakinek, a rossz és táplálásra nem alkalmatos vér miatt, elsőbben az ilyen tagokat meleg ruhákkal dörgöljük erőssen, ugy hogy megveresedjenek, azután kenjék fenyőmag olajjal egy néhányszor. Vagy borsot és mustár magot elegyítsen fa olajba, kenjed azzal. Jó a bornyu tüdőből s májból vizet gyakran innia, vagy szedjen az ijjen nyavajás azt a vizet, melyet a ló a szájából ki ereszt itatáskor egy edénybe, ezt igya mindennap egyszer kétszer, sokáig élvén vélle. Elájulásról, elhalásról, ha hosszas étlenségtől vagyon Pirított kenyeret hánnyon borba, azt igya, mindjárt megújul. Vagy borból, nád mézből tojás székiből csinált levest, avagy borjufiát egyék, fahélyal kell megfüszerszámozni. Ha igen melegtől vagyon, rózsa olajjal kell kenni hűvös helyen. Ha valami méregtől vagyon, ki kel hányatni és mérges erejét vagy faolajjal, vagy ujvaj, vagy tej itatásával kel elölni. Ha sok vérfolyástól, fektessétek ágyba, s feje fügjön alá, az orczáját, nyakát mossák rózsa vizzel egy kevés vizzel elegyített bort adjanak innia. Ha sok izzadságtól, hideg vizzel (rózsa vizzel) eczetben ruhát tegyék a szivére, vagy akár mintként essék, jó éles ruhával dölgöljék a testét, eczettel öntözzék az ábrázatját, vagy mártsanak borsos rózsa vizben vagy eczetben ruhát, tegyék a szivére, vagy akár miként essék, jó éles ruhával dörgöljék a 344 testét, a nyelvét terjékkel és tüszkölő eszközt fujanak az orrába, avagy fehér cipó belét sáfrányos borban főzzenek meg s jó melegen flastrom formán ruhára kenve kössed a szivére, próbáld. Farzsábáról

4

* Fel kell szedni, megfogván a bőrt húsostól és az után fel kel kenni vagy zsírral vagy készített meleg eczettel és ha kötni akarod, végy bort, eczetet egyarányu mértékben s apróra vagdalt fehér májva gyökerét főzdmeg benne erőssen, tégy rozs lisztet hozzá, törd meg mint a pépet. Jó melegen ruhára kenvén kösd bé véle. Jó a fekete nadájt is ilyen formán tejben megfőzni, gyakran reá kötni melegen, hogy mihelyt amint elálhatja, gyakran egymás után ugy, hogy mihelyt egyik hül, mindjárt mást tégy reá. (Lásd giliszta legutolsó Frantsusról.) Vagy seprő égett bort, jó erősét, tégy belé tört grispánt, kék követ, büdös követ, gálicz követ egyenlő mértékben, és timsót egy szoros szájú üvegbe és egy tojásnak a fehérjéből a mennyi belefér, összekevervén, rázván tollú szárral kenjed a sebet. Vagy végy három izben egymás után való napokon izzasztót és ha asztán a testen kiveri magát, végy egy kanál tejfelt, bőven belé szitált grispang és kék követ és egy néhány csép faolajat s azzal kenjed. Jó a terpentinával való kenés is, de igen későre gyógyítja. Felakadásról Ha csak sertől vagyon, végy kevés sót a szádba, ha elolvad, a levét nyeljed alá, vagy pálinkát kel innia, ha rosólia nincsen, vagy csak az ing kötőjét kel rágni, amej sós nyál ereszkedik tőlle, azt le kell nyelni. Ha pedig mástól vagyon, a fehér ürmöt főzd meg vizben sertés ganéjt, ruhát mártván bele mossad. Azután azon ruhára kenvén kösd vele, tovább nem ereszti, vagy a fene a lába fejétől a térdig ment. Veress borban főzz meg fenyő magot, azzal mosd és ruhát bele mártván azzal kösd, tovább nem ereszti s meg gyógyul. Vagy az ezerjó fű gyökerét és komló gyökerét főzd meg erőssen borba és melegen kössed véle. Vagy a tormának levelét törd meg, facsard meg, és annak levével mossad. Vagy dió bélit törd meg, hamarjaba serpenyőbe meg pergelvén vedd olaját, kényed vele s régi redves fűzfának porával hintsd bé. Vagy Mazsola szöllőt ruta levéllel törj erőssen össze, mint a pépet, kössed véle. Fehér vérről Szerecsen dió virágot kell törve enni higan sült tojásban. Fehér liliomot porrá kell törni s rózsa vizben habarni. Ha orcádat mosod estve, reggel, szép fehér piros lészen. Feje akinek serkés tetves lészen Főzzön lúgot, rutát és fehér ürmöt s azzal mossa. Fecske szívnek az a tulajdonsága, hogy ha az ember nem alhatik, szivére kötik, ugy elaltatytya, hogy fel nem ébred, míg el nem veszik. (Itt megszakad a kézirat. A ficamodásról már csak a kezdő mondat van meg.) ;