Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Gulyás Éva: Adatok a Jászság és a Nagykunság XVIII—XIX. századi gyógyító gyakorlatához

lévő könyv nem 1841 -ben íródott, hanem annak alapján készült másolat. Turcsányi István feltárt egy XVIII. századi kéziratos receptkönyvet is Kunszentmártonból.

23 Ennek szerzője Ökrös József szabómester, a helyi szabók céhmestere volt. Turcsányi István megállapította róla, hogy a XX. század elején működő gyógyító asszonyok tevékenységén még érződik ennek az írásműnek a hatása. A mesterszállási gyógyítókönyvnek viszont nincs vele semmi kapcsolata. Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy igen népszerűek voltak itt ebben az időben a különböző kéziratos orvosi könyvek. 2. A mesterszállási gyógyítókönyv sajnos töredékes. 58 számozott lapból áll, amelyből a 11-től 32-ig és a 45-től 50-ig tartó részek hiányoznak. így is 75 betegség leírását tartalmazza és 170 féle gyógymódot javasol. Az írásképből arra lehet következtetni, hogy többen másolták. A betegségeket a kor orvosi irodalmának megfelelően betűrendben közli, de ez az elv nem érvényesül következetesen. Az első rész a 42. lapig tart (lábszár megütése - vér elállításáról), majd újabb rész kezdődik (Békát aki eszik...), amely a ficamodás leírásánál félbeszakad. Szlatky Mária szerint a kéziratos orvosló könyvek a nyomtatott művek hiánya miatt a XVI—XVIII. század orvosi irodalmának alapvető megnyilvánulási formái voltak.

24 Tartalmi jegyeik és szerzőik szerint két fő típusát különbözteti meg: borbélysebészi kéziratokat

25 és a házi orvosságos könyveket. A mesterszállási gyógyítókönyv az utóbbi csoportba tartozik. Olyan recepteket (főleg italokat, szirupokat, borogatásokat stb.) javasol, amelynek alapanyagai a ház körül fellelhetők. Ezen kívül az orvoslás körébe nem tartozó hasznos tudnivalókat is közöl. Jelen esetben pl. azt, hogy a birsalmát úgy lehet sokáig eltartani, ha saját levele közé teszik olyan helyre, hogy szellő érje; vagy szép piros orcája lesz annak, aki rózsavízbe áztatott fehét liliom levével mosogatja; a dajkának ánizsmagteát javasol tejszaporítónak stb. A mesterszállási gyógyítókönyv jelentősége elsősorban abban áll, hogy gyógyító eljárásainak jelentős része Pápai Páriz Ferenc: Pax Corporis című orvosi kézikönyvéből származik. Ez a nagyhatású orvosi kiadvány 1690-ben jelent meg először Kolozsvárott. Nyolc évtized alatt (1690-1774) kilenc kiadást ért meg. Kéziratos utóélete szinte felbecsülhetetlen a magyar orvosi gyakorlatban, főleg a XVIII. században, de még később, a XIX. században is. A mű első kiadása (1690) 7 könyvből állt, amely sorra vette a betegségeket testrészek szerint a fejtől a sarokig. A harmadik kiadástól (1695) bővült a „külső nyavalyákról" és a gyermekbetegségekről szóló résszel.

26 Népszerűségét annak köszönhette, hogy sok hasznos gyakorlati ismeretet tartalmaz közérthető formában. A hivatalos orvostudomány már régen túlhaladta ezt a szintet, amikor a kisebb falvakban, községekben a borbélyorvosok még mindig ennek alapján gyógyítottak. A mesterszállási gyógyítókönyv szerzője Terffler József borbélyorvos volt. Amikor saját orvosi receptgyűjteményét összeállította, több forrásból merített. Elsősorban Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisára támasz338 kodott. Szinte szó szerinti részeket vett át a koraszülés, vérvizelet okainak, tüneteinek leírásánál, de hasonlóképpen járt el a vese-, máj-, torok- stb. betegségeknél is. Használta a korabeli herbáriumokat is: a régiek közül Méliusz Juhász Péter Herbáriumát, 1578; Veszelszki Antal Füvészkönyvét 1798; és a debreceni füvészkönyveket.

27 A gyógyítókönyvbe beépülhetett az eredeti tulajdonos, Terffler József borbélyorvosi szaktudása is.

28 így készen vették át a recepteket. Mindenesetre a gyógynövényekből előállított készítmények uralkodó szerepet kaptak benne. Emellett azonban, mint a legtöbb korabeli kéziratos orvosló könyv, sok babonás gyógymódot is tartalmaz. Pl. a vízi betegségben (szív elégtelenség) való szomjúságról fekete retket elszeletelve sóval hintve a talpra kell kötni. Torokfájásra szárított fehér ebganejt megtörve, szitálva megfőzni, tört székfüvet beletenni, flastromot csinálni és a torkára tenni. Némelyik késheggyel eszik is belőle. Vagy fecskefészket forró vízzel vagy tejjel leönteni és melegen a torokra rákenni (mindkét eljárás Pápai Páriz Ferenctől származik). A gyógyítókönyv borbélyorvosi teendők elvégzésére is ad tanácsot - pl. májforróság esetén érvágást kell alkalmazni - „először a basilicát vagy tüdőeret, médiát vagy salvatellát kell megvágni, azután purgáczió". A mesterszállási gyógyítókönyv legfőbb tanulsága, hogy egy 200 évvel korábbi orvosi kézikönyv receptjei eleven orvosi gyakorlatként éltek a XIX. század első felében egy nagykun községben, Kunszentmártonban. Terffler József városi alkalmazásban álló borbélyorvos volt, aki a XIX. század elején még ennek alapján gyógyított. Azzal, hogy orvosi receptkönyvét másolásra átadta, megnyitotta az utat a gyógymódok folklorizációja előtt. A többszöri másolások is tanúsíthatják, hogy a receptek elterjedhettek a nép körében, s a továbbiakban már népi gyógyító gyakorlatként éltek tovább. Ez is felveti azt a népi gyógyítás kutatásában máig megoldatlan és elgondolkodtató kérdést, hogy hol vonjuk meg a határt, illetve megvonhatjuk-e a hivatalos orvoslás és a népi gyógyítás között. Rónyai László öregapám által írt doktorkönyvből kimásolás, akit is ő kiírt doktor Teretfel kunszentmártoni doktornak könyvéből 1841. esztendőben. Lábszár megütése kisebesülés ellen Aczél füvet főzzél meg borban azzal raggatni. Vagy rubihét mártsd faolajba és ragasszák a sebre, fejül pedig boros ruhával kössék. Vagy ha az inát megüti, hamar vereshagymát reszeljenek, azzal kössék be. Vagy ha valaki farát megüti, vagy ló rúgja, mindjárt fenyőszurkot lágy melegen kössön rá, harmadnapig tartsa rajta. Ha pedig orbáncz esne belé, vakarjon szappant borba, egy kis timsót tégy belé, kösd be véle. Lábnak ütésből vagy vakarásból kisebesülése és abból sok helyen kifakadásáról főzz fekete retket, metélve mint a répát és azzal ötször-hatszor lágy melegen mosd meg, ruhát mártván belé és ha szárad, ismét frissítsed, ujitsad. Vagy három-négy tojást meg kell kémé-