Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Zsoldos István: Tagosítás és határhasználat Kisújszálláson (1845-1855)
közlegelők maradtak meg felszántatlanul s azokon továbbra is a hagyományos pusztai rideg állattenyésztés folyt". 38 A legelők területe azonban egyre apad. Még az 1893-as Gazdacímtár adata szerint mindig 10 000 kat. h. a legelő, ettől kezdve azonban rohamosan fogy és ekés művelés alá kerül. Már 1897-ben a rét területe 2487 kh, a legelőké 1740 kh, a szántóké 28 428 kh. 39 A további felosztás is folytatódik, mert 1916-ban a rét területe 217 kh, míg a legelők területe 1916 kh, 1935ben a rét területe 282 kh, a legelőké 2064 kh, amely a Legeltetési Társulás tulajdonában van. 40 A közbirtokosok a Liber Fundi-ban nyilvántartott járuléktulajdonjog alapján részesültek a közös földek haszonvételéből, a közlegelők felosztása alkalmával pedig ennek arányában kaptak földet. A járuléktulajdonjogot át lehetett ruházni vagy el lehetett adni, de ilyen esetben a változásokat a Liber Fundiban is át kellett vezetni. A legtöbb visszaélés éppen ebből adódott. „A karcagi, a kisújszállási és kunhegyesi birtokperek garmadája tanúskodik arról, hogy a közbirtokosságok vezető rétegeinek tagjai titkos úton, törvényellenesen magukra íratták a redemptus szegényparasztok nevéről a járuléktulajdonjogot, s így zárták ki őket a közös birtok haszonvételeiből, a felosztáskor pedig a jogos részesedésből... Alig van nagyobb birtokos, akinek birtokívén csempészett birtok jegyezve ne volna." 41 Még az 1891. évi helyi sajtótermék „Több földbirtokos" aláírással is foglalkozik a kisújszállási közbirtokosság közös használatban hagyott ingatlanok jövedelmeztetés módjának problémájával. „A kisújszállási közlegelő az arányosítási perben hozott ítélet folytán a jogosított birtokosoknak kulcsaik arányában kiosztatott; azonban bizonyos területek - mint a Gyalpár és a kertek köze azon állítólagos okból, hogy azok egyéni felosztásra nem alkalmasak - továbbá a kiosztási vonalon belül eső - állítólag a közlekedés könnyítése céljából lehagyott szegély-földek - a Karajános gáttól a Villogóig 15 öl hallatlan szélességben kihasított határvonal - közös használat alatt hagyattak; később... az egyház részére illetéktelenül kiadott területből 412 hold 650 n. öl a felperesek és alperesek részére visszametszetett, s ezen visszametszett területnek is - kulcs arányában való felosztás helyett - közösben való hagyása mondatott ki..." 42 A továbbiakban a cikk azon polemizál, hogy ezen területeknek hasznosítása miként történhetne s ezekből származó jövedelem - melynek összege 21 000 frt-ot meghaladó összeg, - a jogosult birtokosok közötti szétosztásra használható fel. Ez lehet az egyedüli „közcél", és nem - mint többen hangoztatják - 8 osztályos gimnázium számára „fényűző módon" ellátott épületet emelni. 43 A rét és legelőterületek szétosztása körüli problémák mellett ez egy másik probléma volt, de még mindkettő a redemptusok különböző rétegeinek az ellentétét mutatja. Ezenkívül természetesen voltak további vitára, zúgolódásra alkalmat szolgáltató dolgok is, amelyek a redemptusok és irredemptusok ellentétén alapultak. A város határának a múlt század közepén éppúgy, mint még pár évtized múlva is kb. 1/3-a állott mezőgazdasági művelés alatt. 1873-ban pl. 11 953 kh volt a szántóföld, amelyen mezőgazdasági növényeket, főleg búzát, őszi és tavaszi árpát - ez utóbbit kis mértékben -, kétszerest (búza és rozs vegyesen), kukoricát, zabot és kölest termeltek. A határnak ez a harmadrész területe nagyjából a mai túrkevei közlekedési út és a 4es számú főközlekedési út Kenderes felé vivő szakaszával határolható be. Ez a behatárolás semmiképpen sem egyértelmű, mivel e behatárolt területen is voltak olyan részek, amelyek igen laposak, vízállásosak voltak, viszont kívüle is voltak olyan területek, amelyek partosak, hátasak voltak, s ekés művelés számára alkalmasak. A határ nagyobbik részét osztatlanul, közösen használták, de ki-ki földjének forintos kulcsa arányában. Nem volt törvényszerű, hogy csak ezeket a földeket használják gabonatermelésre, mert ha a szükség úgy kívánta, akkor a tanács hozott olyan döntést (olykor felsőbb utasításra), hogy a közbirtokossági földek egy-egy része is szántóföldi művelés alá vétessék, mint pl. 1850 őszén is, amikor a „főkapitány elrendelte, hogy a jövő évre elegendő termékkel lássák el a lakosságot és a katonaságot, hogy hátramaradás semmiben sem legyen. Indítványozza, hogy a város minél többet vessen be, a Vasas-Kút laposánál, a határ mellett levő düllőt a városnak egy pár évre vetés alá át kell engedni, de a teljességgel nem használható gyékényes és szikes helyeket ki kell hagyni." A tanács 3 egymás után következő évre ezt a területet ekés művelés alá gabonatermelésre bérbeadta. 44 E határrész használata tekintetében a redemptusok saját belátásuk szerint jártak el. Más volt a helyzet a határ 2/3-ad részét kitevő, a várost ÉNy és K-i részén körülvevő rétekkel, legelőkkel, nádasokkal s olykor mindegyikét sík víz borította területekkel. Ezeket a területeket a redemptus birtokosság belső földterületének forintos kulcsa arányában használta, vagy osztatlanul - mint pl. a legelőket -, vagy időről időre, gyakran évenként változó helyen, nyílhúzás alapján (kaszáló, nádas stb.). A redemptusokon kívül élnek a városban számosan olyanok is, akik nem rendelkeznek forintos földdel, de portájuk, házuk volt, így már ezek is élveztek bizonyos előnyt azokkal szemben, akik a „községbe vonulás folytán a közeli években ide költözött, de sem községi polgári joggal fel nem ruházott, sem földbirtokkal itt nem bíró egyének." Joggal vetik fel ezek a kérdést a közgyűlés előtt, hogy ők a közlegelőn jószágokat tarthatnak-e, „a birtokosság által idegenekül (inquilinus-ok), vagy pedig olyanoknak tekintetnek, mint a földdel nem bíró helyi lakosok (irredemptusok)?" A közgyűlés ezek ügyében a következő határozatot hozza: „... Miután ez évre (:1866:) tudomás szerint a birtokos és birtoktalan helyes [helyi] lakosok jószágai már annyira megszaporodtak, hogy csak kedvező időjárás mellett lehet reményleni azoknak a közlegelőni megélhetésöket, azon egyénektől, kik a közelebbi 10 éven belül vonultak a községbe és sem községi polgári jogot, sem földbirtokot nem szereztek, a Birtokosság a jószág tarthatást a közlegelőn kénytelen megtagadni ez évre. Egyébiránt megengedni kívánja nekik, hogy házi szükség tekintetéből tarthatnak egy fias tehenet és legfelebb egy pár sertést, úgy azonban, hogy a jószágok legeléséért a bért a pénztárba ez évre egy számos jószág után 6 frt. haszonbért fizetni köteleztetnek." 45 331