Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Zsoldos István: Tagosítás és határhasználat Kisújszálláson (1845-1855)

ZSOLDOS ISTVÁN: TAGOSÍTÁS ÉS HATÁRHASZNÁLAT KISÚJSZÁLLÁSON A XIX. SZ. MÁSODIK FELÉBEN Az 1745-ös redemptio óta eltelt idő - valamivel több mint 100 év - nagy változást hozott a megváltott területek tulajdonviszonyaiban. Míg a redemptio alkalmával 297 ősváltó

1 birtokolta a város határát, azóta a 19. század közepére adás-vétel, öröklés, új szerzés stb. következtében 999-re növekedett a birtokos redemptusok száma.

2 A megváltáskor is már három puszta területéből részesültek az ősváltók, nevezetesen Turgony, Csorba és Marjalaka területeiből. A birtok-felaprózódás azzal a következménnyel is járt, hogy egy birtokos földterülete a határ három vagy több részére is eshetett s ezek a területek egymástól igen távol is kerültek, így bizony igen sok idő telt el azzal, míg a birtokos vagy családtagja, esetleg cselédje egyik határrészről a másikra szekerezett. (A város határának átmérője ÉK-től DNy vonalban, Kenderes-szigettől Kuncsorba határrészig több mint 30 km!) A hosszú utazgatás, szekerezés, esetleg gyaloglás mind a termelés rovására ment. Ezen a helyzeten kellett segíteni s ezt a helyzetet volt hivatva megoldani a tagosítás. A tagosítás általában a birtokosság helyeslésével találkozott, amire a tagosítási iratok között találunk bizonyítékokat. „A tagosítás, más szóval összesítés, commasatio alatt azon rendezési munkálatokat értjük, amely által mindazon földdarabok, amelyek egy tulajdonost illetnek, de szétszórva fekszenek, egy helyben, egy tagban, egy darabban hasíttatnakki."

3 A tagosítás előkészítő munkálataira kiküldött választmány az 1847. évi tanácsülés határozata alapján megkezdte a szétszórt birtokok tagosítása módozatainak kidolgozását, ami azonban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc miatt akkor nem valósulhatott meg. 1850-ben foglalkozott a tanács ismét behatóan a kérdéssel, s a következő alapelveket szögezte le: 1. „Minden néven nevezhető szántóföld mindenkinek egy tagban adassék ki oly formán, hogy amely földek minőségökre nézve sekéjesebbeknek találtatnak, azok meghatározandó kults szerint osztályoztassanak. 2. Mindazon földek, melyeken eső vagy hó, víz megáll, mint p. o. a Szoszkona laposa, úgyszintén a Kurvahát is, ismét egy tagban kaszálló név alatt örökösen kiosztassanak, Figyelmezve arra, hogy mindenik kaszálló rész gazdálkodási tekintetben annak adassék, kinek lyárása földjéhez fekvésre nézve legjobban illik, - a kurvaháti osztályban pedig azon rend tartassák meg, hogy mentül kijjebb s távolabb esik valakinek lyárás földje a várostól, annak Kurvaháti kaszállójabeli része annál közelebb essék a városhoz. 3. Mind azon tanyák... melyeketatulajdonosok megtartani kivannak, ha tzak lehet, megmaradjanak... (...)

4 Igen lassan haladtak a munkálatok. Még 1853ban is a közlegelők felosztására kiküldött bizottság különféle ürügyekkel húzza-halasztja, akadályozza az osztást. „Az ún. belső legelő addig is, míg a gyakori árvizek alól nem mentes íttetik, ne osztassák fel, mert ebből utóbb bonyodalmak származhatnak. Mig a legelő feloszthatóvá válik mindenki legelőbeli illetményét szabadon használhassa akinek nincs redemptionális joga a legelőkhöz, az csak bizonyos feltételek alatt."

5 1855-ben a főbíró már a közös föld felosztásának hasznosságára is utal, amikor megállapítja, hogy „... honunk több vidékén virágzó rendszeres gazdálkodás igen meglepő eredményeket mutat fel, továbbá, hogy a jelen adóztatási rendszer folytán a földbirtok akár tétetik az minél több hasznot hajtóvá, akár nem, adó tárgyául szolgál; e két körülmény pedig azon meggyőződésre vezetheti a birtokosságot, hogy minden talpalatnyi földjét minél gyümölcsözőbbé nem teszi, csak saját érdekét hanyagolja el, a gyümölcsözővé tétel azonban csak úgy érethetik el legbiztosabban, ha az eddigi közös földbirtokból illetőségét ki-ki keze alá veheti; de meg azért is, mivel a földbirtokok felosztásának keresztülvitele iránt legfelsőbb helyről adatott rendelet, tisztelt főbíró úr jelen lenni látja az időt, melyben Kisújszállásnak is nemcsak komolyan gondolkozni kell a még közös legelő felosztásáról, hanem azt mielőbb keresztül is vinnie." Hogy a kellő lépések megtörténhessenek, ismét egy bizottságot neveznek ki, amelynek feladatává teszik, hogy vegye vizsgálat alá „1

ör Ha eszközölhető-e a területet illetőleg - itt a közlegelőnek felosztása? 2

or Készítsen egy kimerítő tervezetet a közlegelőnek minél czélszerübben leendő felosztásáról..."

6 A tagosítási iratok közötti egyik dokumentum a közösség egy csoportjának helyeslését juttatja kifejezésre. „Alólirottak a kisújszállási földeknek, törvény ereje mellett kijelentett tagosításában beleegyezünk, sőt azt hazafi buzgalommal teljes erővel pártolni polgári kötelességünknek ösmerjük... Mind azon kiviteli szabályokat, melyek tanácskozás utján már mai napon megállíttattak és melyek az okos, czél a szabályszerű tagosításnak tökéletességére kívántatnak, pártoljuk és elfogadjuk, megjegyezve azt is, hogy azoknak, kik önként fognák illetményüket Csorbán kivenni, azoknak mások felett elsőségök lesz." Aláírás: 120 közbirtokos.

7 A tagosítás következtében többen növelték földjüket, ezért felvetődött a kérdés: nem volna-e igazságos a Kurvahátat is felosztani, ahol ki-ki birtokához mérten kaphatna kaszálót. A képviselőtestület a Kurvahát ka327