Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunság szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

hassunk, mert eőket Mecséti Generális Eő Excellentiája (: aki most totum fac ezen környéken az Insurectionális állapotban :) János Herczeg segéttésgére, ki most Olasz Országban nagyon meg nyomattatott (: elküldötte Fejér és Veszprém Vármegyékkel együt, mi pedig talán Bécs alá megyünk ha mehetünk, nem igen várják hogy a nép és lovai Treziroztathassanak, hanem talán mint a Csordát neki hajtyák. A Frantziák Bécsben vágynak mai napigis, hogy nagyon meg verettettek az bizonyos, de a mi veszteségünket nem hirdetik. Azon örülök hogy Katonáink akár melly kedvetlen újság hallásanis meg nem tsüggednek, sőt naponként inkább és inkább néki tüzesednek, óhajtják a harczot, magokat igen jól viselik a Lovaikat a hirtelen mars és hosszú státiók nagyon megrongálták, bár tsak annyi pihenésünk volna, hogy magokat azok fel vehetnék, de a futrás sem jár ki rendessen, néha fél napis ell betöltettek. Győrhöz most fél órányi a státiónk, most uniformirozom magamat, a Drágaság képzelhetetlen; - minnyájan egésségesek vagyunk, egyéb aránt magamat tapasztalt szívességekben ajánlván tisztelettel vagyok A Ns Tanácsnak drága Uraiméknak Sz: Iványon Május 28-án 1809. alázatos szolgájok Endre Kapitány Csak alkalmasint ebül vagyunk. Harmadik levél Nemes Tanács! Különös Bizodalmú Drága Jó Uraim Atyámfiai Kedves Barátim! Bezzeg Írhatnék már újságot eleget tsak üdőm volna, de ászt sem merem magamnak ígérni, hogy ezen levelemet (: mellyet már harmad nappal ezelőtt szándékoztam irni :) becsületessen ell végezhessem, mert mostolly állapotban vagyunk ahol sem ital sem álom sem étel nyugodalmas; veszedelmessen nyughatatlant bennünket az ellenség, tegnap sem végezhettem Kapitány Már András úrhoz intézet levelemet, félben kellet szakasztanom, mert lármát fújtak, és ez már nálunk épen nem újság mert majd minden nap, töbnyire éttzaka szokot meg történni, 6-ik napja már hogy régi szokásom szerént az ágyban kedvemre nem nyújtózhatom, mert mindég a Lovon szoktunk meg viradni, a Lovam szünet nélkül éjjel nappal nyeregben áll, tsak változtattva lehet le kantározniis, aza ki mondhatatlan fájdalmam, hogy tsak egy paripámvágyon mellyen járhatok, és azon Drága szívességekből az uraknak nyert vértse Deres Csikót nem használhatom, mert abból hátas ló soha életiben sem lesz, öszve törik addig a sarkantyú még nyargalásra vagy tsak trappra is lehet venni, ki mondhatatlan lusta pedig itt sokat kell nyargalódzni, mihelyest reá ülnék mingyárt ell fognának, vagy agyonis vagdalnának a tetején most már Kocsis Lónak alkalmaztatom, öszve fogok Gubtsi Pajtival, és Bagácsiánkot küldöm rajta hátra, nagyon sajnálom, hogy othon meg nem próbáltam, de Czakó úgy néki dicsérte, hogy kellet néki örülnöm, e tudva inkább ell hoztam volna a vendégfogadósét, ha mingyár nyomorultis leg alább szolgálatra való lett volna. - Minket ugyan korán az ellenség eleiben állítottak, nem kérdezték, hogy meg feleihetünké a szolgálatinak vagysem? alkalmasint majd minden nap történik holmi aprólékos ütközetünk, épen Ur napján volt szerentsém először a forpostra reserva Svadronyommal ki állani, a Franczia Patrolirozóival találkoztunkis, négyet bélölök ell fogtunk, Varga Kapitány pajtásom magát különössen viselte, fogót egy strása mestert, egykis szúrást kapottis a job lába fején, mostis papucsban jár, tsismát nem húzhat - A Franczia pedig ollyan fortéllyal él, hogy mihelyst tölök fogunk, ők is ugyan annyi számmal hajtanak el a Világi Tisztviselőkből Katonainak ki váltására, mostis azon 4 emberekér ell hajtották Mosón Vármegye Esküttyét az Óvári Birót és más két hivatalt viselő személlyeket; de már ezentúl czéllyokban nemigen boldogulnak, mert a I. Nádor Ispány, ki most Győrött tartózkodik kívánságokra ászt felelte, hogy a Katonát Katonával, nem a föld népivel illik ki váltani, Az a leg rendesebb, hogy szénát abrakot Mosonyban egy magazinból faszolunk vélek de különböző üdökben. Most Eötevényen Quartélyozunk Győr vármegyének egy Divisio lovasságával, a forpostot most Gubcsi Kapitány úr tartya, holnap megént rajtam a sor 48 óráig, tsak jó szerencsét hozzá; Napóleon Schenbrunban Bécs mellet tartya Feő Quartéllyát itt egy maroknyi reguláris truppot sem lehet látni, Károly Herczeggel túl a Dunán azaz a Félegyházi részen vagyon az ármádia, Posonnál akarja magát által húzni, hogy pedig a Hidon át jöhessen, Bedekungjára nékünk kell ki állanunk, akkor bizonyossan meg válik, ha nem fogunk é a fűbe harapni. Gróf Zicsi Győr Vármegye Feő Ispánnya Obristleutnant igen derék ember a helybéli comendansunk, meg vallya, hogy szivessen örvendet azon hogy ezen régen óhajtott Kun és Jász vitézeinket segéllségére rendelte a Comendirozó Generális, mostis tsak ugyan nem szün őket dicsirni magok mind az ellenség előtt, mind pedig egyéb viseletekről, igazis hogy tsak ugyan a trombita szóra mindenkor elsők a ki rukkolásban, az étzakais várakoztam a Győriekre leg alább fél órát még magokat rendben szedhették, és obristleuntnant addig mindég mellettem állt, vélem beszélgetett, kevés hijja volt hogy azon maroknyi 60 embereimmel meg nem indult. Az élésünk meglehetős volna, tsak békével meg ehetnénk amit eleinkben raknak, es tsak olly drágán ne köllene fizettni, de drágais és mikor leg jobb izüket ennénk, akkor kell otthagyni nyakra főre; Neográd és Bács Győrben Paradiroznak minket meg ugyan Íziben a melegire nyomtak, pedig nemis gondolkoznak föl váltásunkról, bár tsak még annyi számmal, mint vagyunk, rendelnének még mellénk, hogy a szolgálat sullyát ki álhatnank, de ma holnap a Lovaink is hasra esnek, embereink a strapacziót ki nem álhattyák már szint ugy tudom, hogy az éttzaka a Lárma piaczra ismét ki állunk. 321