Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

67 U. a. 68 Remellay Gusztáv: Szolnok vidéke. Athenaeum, 1841. 24-25. sz. 69 Lásd a 6. sz. jegyzet: 50-51 70 U. a.: 55 71 História Domus III. kt. 25. - a latin szövegben a Buda név téves, a Széchenyi szakirodalom az 1846-os tiszai hajóút gőzhajóját Pannóniának tudja. 72 Az értékes nyomtatványt 1972-ben kiadtuk a Damjanich Múzeum Reprint sorozatában. 73 Szolnok város jk-e: 1845. dec. 12. 74 Heves Megyei Levéltár: T-20. „Térképe a szolnoki határ­ban lévő vasútvonalnak..." 35x275 cm. 75 SzmL: Szolnok város jk-e: 1846. júl. 29. 76 U. a.: 1846. július 4. 77 U. a.: 1846 július 8. 78 Heves m. Lt: Alispáni iratok, 1844. - Vásárhelyi Pál Budán nov. 20-án kelt levele. - Lásd még: Károlyi Zsigmond ­Nemes Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja. II. (1846-1944) 102-103 79 Lásd 13. sz. jegyzet: 52 80 O. L: C. Helytartótanácsi iratok 62/1845 81 Társalkodó, 1847. szept. 5. 82 Életképek, 1847. szept. 5. - Jókai Mór: Cikkek és be­szédek I. kt. Bp. 1965, 305-307 83 A Szolnoki Galériában rendezett vasúttörténeti kiállításra Damjanich Múzeum Reprint sorozatában megjelentettük 1972-ben. 84 A [Leipziger] lllustrirte Zeitung 1851. márc. 1.-i számában a 137. oldalon jelent meg „A délkeleti államvasutak Auszt­riában" c. cikk mellékleteként. - Kutatástörténeti érdekes­ségként megemlítem, hogy ezt a metszetet a Pest-szol­noki vasút felavatásáról, német képaláírással én még 1940-ben láttam bekeretezve Szolnok város adóhivatalá­ban. Ez azonban a háborús pusztítások során eltűnt. Évti­zedekig kutattam utána, külföldi folyóiratokban is, amíg végre Kubinszky Mihály segítségével sikerült rátalálni a folyóiratra. Az OSZK példánya beládázva a Keszthelyi könyvraktárukban volt letéve. így csak Bécsben a Nem­zeti Könyvtárban találtam meg 1976-ban és tudtam mikro­filmeztetni. Leltári száma: 399-170-D Per Bánd 1851. A metszet mérete: 12x18,7 cm. A metszet aláírása: „Die un­garische Eisenbahn: das Stationsgebáude zu Szolnok", magyarul: „A magyar vasút: a szolnoki állomásépület". Rajzolójának nevét nem ismerjük. 85 Jászkunság, 1972. szeptember: 97-100. Dr. Csanádi György: Megnyitó beszéd „A szolnoki vasút 125 éve" kiál­lításon. Dr. Csanádi György közlekedési miniszter beszé­dében elhangzottaknak lett is folytatása: A Közlekedési Múzeum Évkönyve IV. (1976-78) kötetéből idézem Koltai Mariann: A hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése c. tanulmányának végső bekezdését: „1972-ben született meg a KPM részéről az az örvendetes döntés, hogy a technikatörténetileg legértékesebb járművek bemutatá­sára állandó nagyvasúti szabadtéri járműkiállítás - skan­zen - létesüljön. Erre ez idő szerint legalkalmasabb ­mind vasúttörténetileg, mind földrajzi fekvésénél fogva ­Szolnokon a felhagyott ószolnoki pályaudvar. A skanzen létesítésére és az 1847-ből való felvételi épületnek (jelen­leg lakóház) vasúti múzeummá történő átalakítására 1973-ban a MÁV Tervező Intézet tanulmánytervet készí­tett, amely - többek között - 18 gőzmozdony szakszerű és esztétikus kiállítását biztosítaná. A vasúti skanzen gondolata Szolnokon és a MÁV-nál egyaránt kedvező visszhangra talált. Anyagi nehézségek miatt azonban megvalósítására csak a következő tervidőszakban van re­mény..." 86 Pallas Lexikon: 12. kt. 115 87 lllustrirte Zeitung, 1847. nov. 13. 306-307 88 Lásd a 84. sz. jegyzetet. 89 Hist. Domus III.: 5. - 1844 „Die 20: Tiszahíd város felőli részét a megáradt Zagyva összetorlódott jege szétrom­bolta, így az átkelés nagy nehézséget okozott. Ez a ­Homályossy Ferenc ácsmester által épített - híd 26 évig állt." Tehát 1817 vagy 18-ban épülhetett. Érdekesnek tűnik, hogy az egykori feljegyzés a Zagyva folyónak tulajdonítja a híd pusztulását. Ezt erősíti meg a városi jegyzőkönyv 1844. február 20-i adata is: Feb­ruár 20-án délután nagy dühösséggel jött a Zagyva vize és jege a Tiszán lévő jéggel összetorlaszkodván a nagy hidat összerombolta, annak öt sor gerendáját a legna­gyobb részben összezúzta és a víz elvitte. A Tisza vizén a már olvadásban lévő jég miatt a hidat vagy annak fáit mégcsak segítő kezekkel sem lehetett a veszélytől oltal­mazni és tartani." 90 Hist. Domus III.: 20. - 1845. dec. 10.: „Az újonnan emelt Tiszahíd nagy munkája befejeződött. Reggel 8 órakor megáldatott - olvasható a latin szövegben -. Ennek vé­geztével a hídon először átment Almásy Pál, Heves vár­megye első alispánja. A hidat a Magas Kamara megbí­zásából Szvitek Márton ácsmester kezdte építeni, de az ő halála miatt, a munkát átvette és illendően befejezte Obermayer Lajos, az ács céh magisztere." Erről a tanácsi jegyzőkönyvben 1845. dec. 17-én talá­lunk adatot. 91 Hist. Domus III.: 36 92 Szolnok mezőváros jk-e: 1848. IV. füzet. 93 U. o. 94 U. o. 95 Lásd a 44. sz. jegyzet: 86-87 96 Lásd a 92. sz. jegyzet. 97 U. o. 98 U. o. 99 Lásd 1. sz. jegyzet: 199 100 Hist. Domus III.: 37 101 Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szerve­zése 1848 nyarán. Bp. 1973. 185 102 Marczius Tizenötödike. 1848. szept. 28. Csernátoni La­jos szerkesztő tudósításából. 103 Jókai Mór: 1848. - A 105. oldalon található a levél ha­sonmása. - Közreadtam a teljes levelet és a hasonmá­sát a Szolnoki Közélet 1981 májusi számában, 25-28. 104 Hist. domus III.: 39 105 Kossuth Lajosnak Pest, 1848. dec. 4-én kelt levele a hadügyminiszterhez. 106 U. a. mint a 104. jegyzet 107 O. L. Honv. Biz. 1857/1849, valamint: „A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1948. 62. p.: „Az országgyűlés két háza a késő esti órákban - 1848. dec. 31 -én - együttes ülést tartott... Kossuth bejelentése nyomán Mészáros Lázár hadügyminiszter mély csendben indokolta Pest és Buda kiürítésének szükségét, s elhatározták a főváros elhagyását. Az indulást másnapra tűzték ki. Kossuth közölte még, hogy január 1-én a szolnoki vonalon négy szerelvény fog elindulni hajnaltól délelőtt 11-ig a kor­mány és az országgyűlés tagjainak Szolnokra való szál­lítására..." 108 Kossuth Lajos 1848/49-ben IV. kt. II. rész: 17 109 Hist Domus III.: 45 110 U. o. 111 Kaposvári Gyula: A szolnoki csata. Szolnok, 1949/ 1950. Második, bővített kiadásban 1973-ban, ahol a vá­ros erődítési munkálataival is részletesen foglalkoztam. 112 História Domus III.: 56 113 U. o.:57 114 U. o.:63 115 U. o.:70 116 U. o.:74 303

Next

/
Oldalképek
Tartalom