Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
2, A magánosok földbirtokából becsérték szerint kisajátítandó földek árát, vasúti részvényekben a város magára vállalja, de oly móddal, hogy a részvényeket átveszi és az egyesektől kisajátított földnek becsértékét készpénzzel fizetendi. 3, A határbeli vasút földmunkákhoz szükséges gyalog és igás napszámok kiállítása, amennyiben a város az építő társulattal mérsékelt árban megegyezhet, azonnal megajánltatik." A lebonyolítás módjából kitetszik, hogy a tanács megtanulta a kapitalizmus gazdálkodási módszereit, helyesen képviseli a város és polgárainak érdekét. A térkép közlekedési adatait folytatva, vastag vonallal jelzi a Tisza-hídtól kiinduló kövezett út nyomvonalát a Főutcán át a Molnár utcáig, ahol lekanyarodik a Tisza-partra és a Só úton visz tovább a régi vasúttállomásig. Az útvonal az építés idejét is lehatárolja, mert az új Indóház megépítésekor már a Fő utcát kövezték volna ki végig; valójában 1851-ben volt a kövezés Albrecht főherceg, Főkormányzó utasítására. A hídtól a Szanda felé vezető országút magas töltésen halad, melyen négy töltéshíd teszi lehetővé, hogy az áradó víz alatta átfolyhasson. Az Ácsiszöget amely ugyancsak a Kincstár birtoka - északon egy átmetszés határolja. A Tisza-szabályozási munkák tervezésekor Vásárhelyi Pál ezt a 77/2-es átmetszésként jelölte. 1857-ben egy vékony medret, úgynevezett „vezérárkot" ástak ki. Számítva arra, hogy a folyó maga fogja továbbmélyíteni rendes mederré. Ez azonban nem következett be, mert a Tisza továbbra is a régi medrében, az Ácsiszöget Tenyő felé megkerülve érkezett Szolnokra. S hogy így, a szigetté vált Ácsiszögbe - mint bérelt legelőre - a szolnoki gazdák állataikat elhajthassák, az átmetszésen keresztül egy fahidat kellett építeniök. Ez 1878-ig volt használatban, amikor az átmetszést végleges mederré kimélyítették. A szajoli út töltésével az Ácsiszög területét 1904-ben ármentesítették. A szandai rét a Wodianer család birtoka volt, a szolnoki gazdák legeltetésre szokták bérbe venni. A vár területe és a Tisza város felőli partja külön is megérdemli a figyelmet, mert az eredeti térképen piros színnel tünteti fel és a kincstári szó kezdőbetűjével a „k"-val jelzi is, hogy mely objektumok tulajdonosa a Kincstár, a nagyobb épületeket meg is nevezi (sóraktár, sóhivatal). Ezek területét, épületeit próbálta a város magának megszerezni, de sikertelenül, míg a fellebbezések és pereskedések hiábavalóságát megunva kénytelen volt megegyezésre lépni. 1858. június 6-án jött létre az egyezség 137 : „A Pénzügyigazgatóság átengedi a tulajdonképpeni szolnoki határt [az Ugar nevezetű határrészt] a városnak." - Ez volt a szerződés egyetlen pontja, amely egyértelműen a város javát szolgálta. Ezzel szemben le kellett mondaniok az Alcsi és Tenke - Szentiváni kincstári puszták iránti igényeikről; téglaégető a hozzá tartozó területtel továbbra is a Kincstáré marad. A szerződés 6. pontja szerint: „Az uradalmi beltelkeknek jelen állapota épségben fenntartandó, az árokkal övedzett két szálfaraktár, valamint a Tisza folyónak ölfa és egyéb anyagok kirakására és szálfák kihúzására szolgáló partjai a Szolnok város határán folyó Tisza mentében az uradalmat törvényesen illető, partvámszedési joggal egyetemben, jelenlegi kiterjedésükben. Mindezek, mind pedig szétszórva létező telkei a régi várnak, ... valamint a sókezeléshez tartozó raktárak, pajták és egyéb kincstári épületek körüli terek, azon területtel együtt, mely a pénzügyi igazgatóságnak számvevői és adópénztári hivatalai, a városi lakháza, a vízvezető csatorna és az 1. sz. sóraktár között létezik s mely régenten a sófuvarozó vidéki szekereknek álláshelyül szolgált,... s amely terek a sóraktárak és pajták telkeiknek beszámításával... 10.102 D ölet tartalmaznak, az uradalom tulajdon birtokában meghagyandók." 1 38 A szerződés értelmében Szolnok városnak köteleznie kellett magát „a határnak saját költségen eszközlendő fölméretésére, annak a telkes gazdák és a házas zsellérek között leendő felosztására..." Ezt a felmérést és Szolnok város határának úrbérileg rendezett és tagosított állapotáról a telekkönyvet" befejezte 1860. márc. 15-én Breuer Gusztáv mérnök. A tagosítás végrehajtása tette lehetővé, hogy az ugari határrészen 1860 után meginduljon a tanyásodás. Viszont nagyon érzékenyen érintette a város közönségét, hogy Szolnok legértékesebb ingatlanai: a vár, a kamaraváros és végig a Tisza-part továbbra is uradalmi beltelek maradt. A 27. képen bemutatott térkép ezeket a kincstári épületeket sorra feltünteti, így látható, mennyire beékelődnek ezek a város testébe. 1882-ig kell még a szolnokiaknak várakozniok, hogy „Örök adásvételi szerződés" révén az államkincstártól ezeket az ingatlanokat megvásárolhassák. Az említett térkép leírásának befejezéseként a régi Indóháztól délre a Dohánybeváltó hivatal telephelyét figyelhetjük meg, itt vették át a megyében nagy kedvvel és sikerrel termelt dohányt. A Tisza folyásirányával egyezően a part mentén a Fűrészmalomnak nevezett gőzfűrészek körülkerített telepe látható. Amit a térképről le tudtunk olvasni, azt szemléltetően tárja elénk Müller Adolf rajzáról készült metszet, (28. kép), 1861-ben közölte a Vasárnapi Újság. 139 Mérete: 16x37 cm. Jelezve nincs, de a metszet alá nyomtatva ez áll: „SZOLNOK, a Tisza partján, (rajzolta Müller Adolf)". Ez Szolnok kapitalizmus kori panorámája a Verseghy által megénekelt Tisza-parttal. A metszet részletes leírása előtt fordítsuk figyelmünket a Vasárnapi Újságban közölt, kísérő tudósításra. Tömör summázat az önkényuralom évtizedének szolnoki vonatkozásairól: A múlt évtized kormánya Szolnokot többrendbeli közigazgatási és katonai hatóságok székhelyévé emelte. Szolnok székhelye volt a cs.kir. megyehatóságnak, törvényszéknek, közigazg. és városilag kiküldött járásbíróságnak, egy terjedelmes pénzügyigazgatási kerületnek, egy csendőri szárny- s a 61. gyalogezred újoncozási parancsnokságnak. Továbbá a tiszai IV. folyamszakaszon mérnöki hivatalnak, a tiszai vasút-társaság egyik főmérnökségének, egy 273
