Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

vágatott... Kolostorunk szénáskertjéből is mintegy négy öl szélességű darab ... déli és nyugati oldalon is kicövekeltetett." A városi jegyzőkönyvekben, ami kevés megmaradt, főleg igazolási, purifikálási ügyekkel találkozunk. így megengedhető, hogy egyes fővárosi lapokban található helyi tudósítás adatait használjuk a gazdasági, társadalmi helyzet bemutatására. Szolnokról 1852. jan. 27-i tudósítás:

120 „...utaink a folytonosan lágy idő miatt oly desperatus [reménytelen] karban vannak, hogy egy napi út kell csak a szomszéd faluig is, és néhány nap óta a Tiszán túl lévő úgynevezett szandai csárdától Szolnokba vezető töltésen az utasok - térdig érő sár dacára - gyalog szoktak be vánszorog ni... Tiszánk folyvást igen magasan áll, s vidékünk nagy részét víz alatt tartja mi szintén tetemesen akadályozza a közlekedést..." „A szolnoki töltésen" címmel egy metszetet is találunk egy évvel később ugyanerről az útról (16. kép) Bernát Gáspár: Alföldi utazás 1853 tavaszán című írásában.

121 »Amint a szolnoki hidat elhagyva, a híd végső pallóján kocsinkkal átdobogánk, a szemünk elé örvénylett látvány borzasztó volt. A láthatárt környeskörül végnélküli tenger öleié... A hídfő karfáit nyaldosó áradat mentében keskeny fekete vonal sötétlett. Fölötte itt-ott haragosan csaptak össze az átellenes hullámok... A csikók nekirugaszkodtak s belemásztunk a feneketlen süllyedőbe. Lovaink pihenve, abrakosak, sőt fiatalok lévén, egy darabig serkentgetés nélkül liplápoltak. De nemsokára szembejövő szekeresekkel megalkudtunk, s azok 15 lovat ragasztottak szekerünk elejéhez s rémítő torok és ostor zengedelmek között az országút végéhez értünk..." így nem csodálkozhatunk a városi jegyzőkönyv alábbi bejegyzésén, mely szerint 1854-ben helybéli postamester igazolást kért a városi tanácstól, hogy a 16. kép: „A szolnoki töltésen" metszet Bernát Gáspár: Alföldi utazás 1853-ban c. cikkéből: „Amint Szolnokot elhagyva, a tiszai híd végső pallóján átdobogánk, a szemeink elé örvénylett látvány borzasztó volt..." 264 Szolnok-szandai út jarhatatlansaga miatt feladatának meg nem felelhet: „Hogy folyamodó postamester úrnak jelenben tetemes veszteségei vannak, mert a képzelhetetlen rossz út miatt számos lovai eldöglöttek, sőt a Posta és a Delizsánsz vontatására a városi hatóságok hol éjjel, hol nappal 8-10 és több vontató barmokat segítségül adni kényteleníttetik, - mindezekről a kért bizonyítvány kiadatni rendeltetik." Az önkényuralom nyomasztó légkörénél súlyosabb teherként nehezedett a városra, hogy a megyefőnök rendeletére elvették tőle mindazon királyi kisebb haszonvételeket, a regálét és Alcsi puszta bérletét, amelyekhez a hídvám-szedési jog is járult, sőt még azt is megtiltották a városnak, hogy a nyilvános árverésen részt vehessen. Esedező levelekkel fordulnak a felső hatóságokhoz, királyi oklevelekre, az eddig Kamarai Földesúri hatósággal kapcsolatos szerződésekre hivatkoznak. Az 1852. május 1-jén kelt levelükben

122 a királyi kisebb haszonvételek bérletével mint egyik bevételi forrásukkal kapcsolatosan hangsúlyozzák: „A kocsmáztatáshoz szükséges minden belső telek, nevezetesen minden vendégfogadói épületek, mészárszékek és boltok a városi közönségnek megismert örökös tulajdonai lévén, ezek nélkül szinte lehetetlen másnak a regálé javadalmakat haszonbérbe venni." A hídvám-szedési joggal kapcsolatos indoklásuk számunkra a Tisza-híd története szempontjából is fontos: „A regálé-javadalmak haszonbérletével összekötve van a Tisza hídvám-szedési jog, mely eredetileg alól írt városi közönségnek örökös tulajdona lévén, kezdetben a városi közönség ezek előtt folyamodott, mint a város terhét vegye által, építtessen a Tiszán hidat, mert azon időben a városnak tehetségében nem állott hidat építtetni, mely folyamodásra által is vétetett, és azon időtől fogva ezen okból és ily hűséges viszonyoknál fogva bírja haszonbérbe a regálékkal együtt 1000 pfrt évi haszonbér fizetése mellett, mely hídnak napontai pallóztatásán különben is tetemes kiadása lévén a városnak, a földesuraság irányában oly hűségesen, mint eddig, egyes személy aligha kezelhetné. Ezen hídnak átadása idejekor a város levelestárában levő átadási okmányok szerint egyéb terhek és kötelezettségeken kívül saját részére világosan kikötötte, hogy valamint eddig, úgy ezek után is a hídon átmenni összes szolnoki lakosok egyáltalán véve kereskedésen kívül soha vámot fizetni nem fognak, mely körülmény volt tulajdoni jogunk igazolása kegyes földesurunkkal hűséges viszonyainkat újabban erősíti..." A kérelem végén Szolnok város polgármestere és Tanácsa azt kéri, hogy az eddigi gyakorlat hagyassák meg „Szolnok város közönségénél továbbra is, hacsak legideiglenesebben is az úrbéri v. tagos ítási pör befejezéséig a határozott árverés mellőzésével, folyamatban lévő szerződés mellett..." Csak az Alcsi puszta bérletét sikerült a szolnoki polgároknak és nem a városnak magának megszerezni. Az 50-es évek elején került sor az első szolnoki utca kövezésére, amely a Tisza-hídtól a vasútállomásig valósult meg. Tegyük hozzá, hogy ez sem a város költse-