Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
élni halni egyaránt kész elszánt honvédek besoroztattak. Kossuth Lajos szava vezette és vezeti a magyarhon polgárait..." Kossuth a népfelkelés irányítására kormánybiztost nevezett ki Szolnokon is, Halasy Kázmér személyében igen alkalmas emberre esett a választása, aki feladatát eréllyel és sokoldalúan tudta intézni. Röviddel utána a szállítási kormánybiztos feladatát is el kellett látnia. Kossuth a Honvédelmi Bizottmány elnökeként fogalmazta meg: „...részint a katonai erőnek, részint pedig a hadiszereknek az első táborba vagy pedig Erdély felé s onnan felfelé intézni szokott szállítása alkalmával Szolnok mezővárosában mint concentrativus helyen... mai napon Szolnok városában lakozó s tiszti kötelességénél fogva a szállítmányokra eddig is erélyesen felügyelni szokott Heves megyei szolgabíró Halasy Kázmért kormányi szállítási biztosul kinevezte. Minek folytán a hadügyminiszter oda utasíttatik..., hogy a katonaságnak vagy hadiszereknek Szolnokba érkeztekor magukat Halasy Kázmér száll, biztos úrnál jelentsék, kinek utalványozása következtében fog a további szállítás csak eszközöltetni. .." 1 05 1848 utolsó napja nehéz döntést hozott, Windischgrátz seregének közeledtekor, Pestről a Honvédelmi Bizottmány és a képviselőház Debrecenbe tette át székhelyét, hogy a Tisza vonal védelme alatt a honvéd seregek további erősítése megoldható legyen, „A beállott 1849-ik év január hó első napja fölöttébb meglepő volt Szolnok város és különösen rendházunkra nézve annyiból, hogy Pestről Szolnokba költözött az eddig országgyűlésileg Pesten együtt volt Magyar Nemzetünk képviselőháza. A képviselő urak közül számosan rendházunknál választottak szállást." 106 A Pest-szolnoki vasútra nagy feladat hárult, hiszen már újév délelőttjén négy megrakott szerelvény indult ki a fővárosból. Szolnokig az utazás rendben történt. De itt kezdődtek a megpróbáltatások. A kegyetlen hideg télben kocsikkal, szekerekkel kellett továbbutazni. Halasy Kázmér kormánybiztos jelentése tömör összefoglalást nyújt a feladat nagyságáról és összetettségéről: 107 „...A szállításokat Heves s több, de különösen Békés megyei közönségek által, melyek közül mind pontosságra, mind készségre nézve Szarvas és Pest megyei Rékas községeket kiemelem, 6242 lovaskocsival a földesurasági ökrösszekerekkel teljesítettem. Főfeladatom volt az itt felhalmozottak közül legelőször a koronát, 2-szor pénzügyi, ágyú, lő- s fegyvergyári szereket a melléje rendelt személyekkel Debrecen, Nagyvárad, Aradra, úgy a katonaságnak kirendelt állomási helyeire elszállíttatni. Minden, mi Szolnokról elszállítandó volt... innét elszállítottam..." 1849. január 2-án és 3-án Kossuth maga is Szolnokon tartózkodott és nagy energiával intézkedett, számos levelet küldött - közte Csányi László országos biztosnak 108 : „...bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk a magyarság törzsgyökös vidékére..." Érdemes itt külön is szót ejteni a szolnoki Indóház és a Tiszai pályaudvar szerepéről, utasairól. Megfordult itt ebben az épületben csaknem az egész Honvédelmi Bizottmány, az első felelős minisztérium és az országgyűlés képviselőinek jórésze is. Sokan családostul érkeztek, így Vörösmarty Mihály is, néhány hetes kislányát innen vitte ki az Ujszászon lakó bátyjához, majd indult tovább Debrecenbe. De megfordult itt a reformkor és a szabadságharc sok ismert szereplője is. Éppen ez ad nagyobb jelentőséget a szolnoki Indóháznak, mert nemcsak klasszicista műemléki értékénél, közlekedési jelentőségénél fogva méltó a megőrzésre, hanem mintegy szolnoki pantheonként történelmi, irodalomtörténeti jelentősége t miatt is érdemes arra; szabadtéri múzeumként, közlekedési skanzenként történő hasznosítása - mint erről már fentebb írtunk (85. sz. jegyzetben is) - nemcsak helyi, hanem országos érdekeket is szolgál. Perczel Mór tábornok csapatai szolgáltak hátvédként a Pest-szolnoki vasút mentén, de a túlerőben lévő osztrák sereget a Tiszáig feltartóztatni nem lehetett. Viszonylag kevéssé ismert, hogy 1849. január 22én is volt Szolnoknál csata, amikor Perczel Mór katonái kizavarták Szolnokból Ottinger osztrák tábornok dandárét. Pettenkofen osztrák hadifestő szép litográfiája ennek a csatának emlékét idézi. Perczel győzelmi jelentését Kossuth a debreceni Közlöny hasábjain tette közzé, de számunkra érdekesebb, ha eddig nem ismert forrás alapján világítjuk meg a csata lefolyását: „A tegnapi csata, minthogy Szolnokon történt, érintetlen nem maradhat... Perczel Mór jeles hadvezér kémek által értesülve arról, hogy Ottinger Cs. kir. táborszernagy csak azért nem bátorkodik előre, s Debrecen felé vonulni, mert Budáról semmi segítséget nem kapott, kellő rendelést tett arról, hogy szépszámú hadinépének egy része Szolnokon fölül, az úgynevezett Szóró csárdán innen, a másik Szolnokon alól paládicsi puszta irányában, s széltében jól befagyott s így hídként szolgáló Tiszán átkelvén, az egyenesen a Tiszahídnak jövő harmadik résszel, vagyis az igazi magyar hadtesttel egyesüljön, s a Szolnokon tartózkodó két nehéz lovas ezredet egészen bekerítse... A csel kivitelére az idő kedvezett a magyaroknak annyiból, mert a fölöttébb sűrű ködben anélkül, hogy megláttassanak, bátran jöhettek minden felől. De az elbízott egynéhány huszárok okozták, hogy Perczel terve nem sikerült, minthogy ők egy jó félórával hamarább, mint a terv szerint kellett,... benyargalván a városba és sikoltó lármát ütvén, nem akarva is, ezen elhamarkodásokkal egy piczin időt engedtek... Ottinger Cs. tábornagynak arra, hogy a városból Abony felé kivonuljon..." 109 A császári seregek előnyomulása miatt a Cegléden túlra előtört magyar sereget Perczel Mór a túlerő elől a Tisza balpartjára vonta vissza. így Szolnokot osztrákok szállták meg. Karger, majd Gramont osztrák tábornok elrendelte Szolnok megerősítését. A Tisza-híd Szanda felőli végénél erős hídfőállást létesítettek, a Tiszaparton végig sáncokat építettek: „teménytelen nép zavartatott Szolnokba a tiszáninneni környékből, jelesen Rékas, Újszász, Györgye, Szele, Cegléd, Nagykőrös, Abony és tószegiek dolgoztak a sánc csináláson." 110 Keserűen jegyzi meg az egykori krónikás azt is, hogy a munkálatokat irányító Gramont császári tábornok: „...igen gyászos emléket hagyott maga után az által, hogy a Szanda felé vivő töltés melletti izmos fűz- és to261
