Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

6. /cép; Lehnhardt Sámuel Szolnokot ábrázoló rézmetszete 1827-ből, az Asztalos és pintér céh pecsétjével ellátott céhlevélről. Készült Pesten; a céhlevél szövegét külön nyomtatták. A vízben cölöpözött állvány vízmeregetésre szolgált; a város lakói ugyanis a Tiszából hordták a vizet, mert a városban csak ásott kutak voltak. Meghatározó épületegyüttese a tiszai panorámának a megelőző század közepére épült Ferences rendház és templom. Toronysisakját ugyan még csak a művész fantáziája alkotta, hiszen az csak 1835-ben fog megépülni. A kolostor kertjét erős téglakerítés övezi, árvíz elleni védekezésre is szolgál. Nem szerepel a képen a templomtól balra az emeletes gimnázium sem, amely ugyancsak 1835-ben épül meg. A Tiszába torkolló újabb vizesárok - fölötte masszív kőhíddal a Büge, amely az Ugarban kanyargó „Dézsma Szérű Ere" vizeit vezeti le a Tiszába (4. kép). A Büge nyomvonalát ma a Meder utca jelzi. A művész itt is egy kissé tömörítve ábrázol, hiszen teljesen kimarad a képből a hajóállomás környéke. A Büge erőteljes kihangsúlyozásával érzékelteti, hogy itt kezdődik az ipari negyede a városnak. A Tiszán látszó három tutaj utal arra, hogy itt van a helye a „Portus"nak vagy „Szálház"-nak, ahol a tutajok fenyőszálait tárolja a Kincstári Szálhivatal, feldolgoztatja és árusítja. A Szálhivatal épületei mögött látszanak is az egymásra halmozott szálfák rendezett tömegei. A panorámát a Téglaház vagy Téglaégető és a Szt. János város zárja, a zsindelykészítők, famunkások apró házaival. Az előtérben a parton a Nepomuki Szt. János-kápolna éfKilete még áll, csak később mossa alá a Tisza, alapjaival együtt a folyó medrébe kerül. Az előteret képező Tisza folyó mozgalmas életről tanúskodik. A hídtól lefelé tutajok haladnak. A folyó bal partján tetejes fahajó, ún. „bőgős hajó" áll kikötve, mellette nagyobb dereglyék. A kép bal alsó sarkában zsánerszerűen ábrázolja a művész egy halásztanya életét, kunyhóval, halászladikkal, és az ágasfákra felfűzött szárított halakkal. Szolnok a Tisza felől a múlt század harmincas éveiben városi külsőt mutató település. Igaz ez mée> akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a művészi tömöiítés és a korabeli művészi ábrázolás ideálisabb képet mutat a valóságos helyzetnél, különösen a kép felső részén sűrűsödő háztetők esetében. Azok bizony falu243