Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)
MEMÓRIA CASTELLI SZOLNOKIENSIS OCCASIONE CONSECRATIONIS IN EODEM ERECTAE CAPELLAE RENOVATA MAGMFICO DOMINÓ ALEXANDRO NÉMETH DE NYÉK SACRAE CAESAREO-REGIAE APOSTOLICAE MAJESTAT1S CONSIUARIO GUBERNIALI, AC UNA REGIO CORONALIUM DOMINIORUU VETERO BUDA, ET VIZSEGRÁD PRAEFECXO MERITISSIMO, NEC NON ( OMPLURIUM II. COMITATUUM TABULAE JUDICIARIAE E PRIMARIIS ASSESSORI, UT PRAEDICTAE CAPELLAE MUNIFICENTISSIMO AUTIIORI PER ANTONIUM BOZSÓ, AA. LL. ET PH1LOSOPHÍAE DOCTOREM, AC IJNA EJÜSDEM REGIO CAMERALIS OPPIDI SZOLNOK JURATÜM ORDINARIÜM NOTARIÜM D1CATA Die 31-a Octobris 1824P E S T l W l, T v p I » Nobilis M a t h i a e Trattncr de P e 1 r • r ;t. 18 2 4. 5. kép: „A szolnoki vár emlékezete" c. latin nyelvű nyomtatvány, amelyet Bozsó Antal, Szolnok város első nótáriusa írt klasszikus versformában 1824-ben, a vártemplom felszentelése alkalmából. „Eggy építményt, melly valahai nevezetessége helyett, most tsak a mindent meg-emésztő és széljel dúló időnek szomorú képét hordozza maga előtt, a bővebb meg tekintésre alig méltóztat valaki, - írja Gorove -, így azon hajdonában magos és kemény bástyák, mellyek magok iránt tiszteletet gerjesztettek még az ellenségben is, most legfeljebb arra szolgálnak, hogy esztendőnként őszkor a Tiszahátrul az Alföldre lesiető almás tutajok és Kasok, melyeknek sokaságától vereslenek a Tisza szélei, azok alatt (a széltől nem annyira háborgattatván) bátorságosan kiköthessenek,... Hasonló módon betsteleníttetnek meg a porló és omladozó föld kerítések, az alattok napestvig a meregetővel haszontalanul halászó lakosóktól,... Tsak a só szálokkal leevedző Máramarosi oláh kormányos szokta ezt a romladozott várat örömmel meg-idvezleni, midőn hosszú útjában a Szolnokig kiürült pálinkás butykossát kurjongatva tsak azért töri el bástyáin, mert a lassú és keringős Tiszán a Sót Szolnoknál tovább nem kell vinni. - De aki nemesebben szeret érezni,... bizonyos vonzódással és édes emlékezéssel utazik el eggy hely mellett, melly valaha sok jeles történeteknek kebele, sok tüzes vitézeknek menedéke, és több derék hazafitársainknak temetője vala..." Mielőtt a vár belsejét és épületeit megvizsgálná, előbb a környéket, a természeti viszonyokat veszi szemügyre. Szükséges volt ez a történetíró Gorove László számára, mert a régi adatokat, írott forrásokat akarta összevetni az akkori mával. Ezért jelent számunkra sokat Gorove leírása arról, amit látott, hiszen másfél évszázadot meghaladó helyzetet rögzít, imigyen: Ha az ember vizsgálódó szemekkel ma a várat körül nézi, nyilván tapasztalhatja, hogy a várnak alkotása igazi három szegletes nem volt, hanem inkább egy rendetlen négyszöget formált, melly dél felől széles, és észak felé keskenyebbre, de nem egész csúcsra vonódott öszve, mint egy regulátlan Romboides, mégis mind a négy szegletében öblös bástyák voltak, mellynek helyei és nyomai ma is még szembe tűnők..." 35 „Ezen föld töltések... magosságok lagalább 8 vagy 9 ölnyi lehetett, még ma is a föld színétől véve hellyel hellyel a bástya magosságát, 6 ölre lehet tenni. Főképpen a napkeleti oldalon, melly még tűrhető állapotban találtatik - állapítja meg Gorove 36 . - A bástyáknak szélessége, tsak a nem régében lerontott kapujáról ítélvén mintegy 6 ölnyi lehetett (12 m)..." A vár délkeleti sarkán levő bástyát látja legépebbnek: 37 „...a vár kerítése négy szegletein 4 öblös bástyák alól szélesen kezdve, és hová feljebb mind inkább szűkebbre véve emeltettek, magasabbra mind a földhalmozások. Ezen kiszegelléseknek eggyike, melly a természetes árkában folyó Zagyvában a Tiszába való ömlésénél fekszik, meglehetős épségben még látható. - A bepázsitozott föld kerítések sűrűen, és össze viszsza be voltak véd karókkal (Palisádákkal) ültetve... Ezen véd karóknak a töveit elkorhadva szintúgy sor szerint, amint a salétrom főzésre a földet ásatta, megmutogatta nékem a tavaszon a várba lakó Salétrom főző, sőt régi szegeket is mutatott, mellyek ottan szoktak ásattatni..." Az eredeti Zagyva meder mellett megvizsgálja az 1550-ben ásott új Zagyva medert is, amely a várat nyugat felől védi. „... Ezen a Zagyvái ásott árkon, melly ma is tele van vízzel... - írja Gorove 38- Most eggy álló híd visz rajta által és be a romlott várba, melly híd minden szép és erős alkotása mellett mégse dítséretes, mivel igen keskeny. Szárazság idején ez az ásott ága, mellyen túl fekszik Szolnok várossá, ki szokott száradni. A természetes ágya pedig a Zagyvának, melly napkeleti oldalát mosta, a bástyáktól eggy néhány lépésnyire eltávozott, amelly hogy 3 századok alatt megtörtént, tsudálni nem lehet, de annyival közelebbLvitetett déli oldalához a szőke Tisza, melly a föld töltéseket habjaival már már elnyelni készül." Mintha Gorove László kíséretében jártuk volna körül a várat, most kövessük őt a vár belsejébe s nézzünk körül, milyen volt a képe 1820-ban: 39 „... Ami épületeit illeti: találtatik benne egy nem a legjobb karban lévő kaszárnya, mellybe ma a Sóházakat őrző kevés számú katonák tartózkodnak, egy Mázsamesteri quártély mellyben a Német Várnagy (Ezredes Kapitány) lakott valaha, egy mázsásnak szállásul szolgáló kisebb ház, mellybe a Fő Strázsamester és Százados lakott. A két quártély házok tűrhető állapotban vágynak. - Az a formátlan ház a kapu mellett, melly a sóval jövő Transport Commissáriusnak vagy biztosnak szállásul adatik, alig érdemel említést. A bemenetelnél balról pusztuló félbe áll egy hitvány Kortsma is. A várnak északi oldalán fek241
