Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Selmeczi László: A magyarországi „jászkunok" és a tételes vallások
vizsgálva nyerhetünk adatokat. Ebből a szempontból a magyarországi kun szállástemetőknek két típusát különböztethetjük meg: a kun csoportok (nemzetségek) egyrészt már meglévő templomok köré kezdenek temetkezni, másrészt a szállástemetőt puszta kurgánon nyitják és arra csupán XV. század folyamán építik fel a templomot. A szakirodalom alapján az első csoportba sorolható Csengéié, Szeged-Ötömös, Borbásszállás, Bene és Baracs félköríves ill. patkós szentélyzáródású templomai, valamint Karcag-Orgondaszentmiklós (négy) szögletes szentélyzáródású egyháza 50 . A patkós szentélyzáródású templomok eredetét Horváth Ferenc bizánci területen kereste. Minthogy külső megjelenési formájukban a félköríves és patkós szentélyzáródású templomok nem különböznek egymástól, a történeti adatok által bizonyított korábbi görög-keleti hatást feltételezve, teljesen érthető, hogy a szállástemetőket létrehozó csoportok két oknál fogva is birtokba vették a kurgánokra épült Árpád-kori félbehagyott templomkörüli temetők területét. Mind a kurgán, mind a templom halottkultusszal való összefüggése ismert volt számukra. A szállástemető megnyitásánál későbbi építésű templomot eddig Kolbászszálláson, Asszonyszálláson és Mizsén tártak fel 51 . Mindhárom templom a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű gótikus építmény volt. Ugyanilyen típusú templom került feltárásra ebben az évben Jászberény-Négyszállás temetőjében is. A régészeti kutatások által felszínre hozott adatokból világosan kitűnik, hogy a magyarországi kunok és jászok egy részénél a keresztény hitre való térítés már a XIII. század második felében és a XIV. század első felében is ért el bizonyos eredményeket. Ezt látszik bizonyítani az a történeti adat, mely szerint a nagykunsági Hegyesegyház (a mai Kunhegyes) már 1311-ben fennállott, 52 valamint IX. Bonifác pápa 1399. április 18án kelt rendelete. A ferencesek térítő tevékenységét ugyanis megnehezítették a már korábban megalakult kun és jász egyházak lelkészei, akik a plébániájuk területén fekvő szállásokon a ferencesek által megtérítetteket nem engedték végső nyughelyre a ferences templomokban vagy kriptákban elhelyezni, csupán akkor, ha ennek fejében bizonyos pénzösszeget nekik kifizettek. Ugyancsak, ha a frissen megtértek a ferenceseknek templomaik ékesítésére egyházi ékszereket vagy öltönyöket ajándékoztak, a helyi lelkészek az ilyen ajándékok negyedrészét maguknak vagy templomaiknak követelték. Az említett okok miatt a ferencesek és a korábban megalakult kun és jász plébániák papjai közötti viszályok kedvezőtlen hatást gyakoroltak a térítésre, amiért is a pápa a kun és jász egyházak lelkészeinek követeléseit helytelenítette és megtiltotta. 53 A XIV. század közepétől, 1348-tól, majd 1354-től a ferencesek térítettek a kunok és a jászok között. Az ő térítő munkájuk tárgyi bizonyítékai a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, egyhajós, gótikus stílusú falusi templomok felépítése a kun és jász szállásokon, általában a szállástemetők területén 54 . Ez a XV. századi templomépítési hullám jelzi a térítés befejeződését a 210 kunok és a jászok között és ezzel együtt a feudális rendbe való végleges beilleszkedésüket. Jóllehet a XV. század folyamán a ferencesek sok templomot építettek a Kunságban és a Jászságon, azokat az illetékes egyházmegyei papoknak adták át, csupán Berényszálláson, a mai Jászberényben telepedtek le. 55 Letelepedésük szintén kapcsolatban áll a kunok és a jászok keresztény hitre térítésének befejeződésével. A térítő minoritáknak a jászberényi filiszteusok által épített templomot és rendházat birtokba venni 1472-ben a pápa ugyanis azon érdemeik elismerése mellett engedte meg, hogy a magyarországi jászokat a keresztény hitre térítették. A magyarországi kunok és jászok keresztény hitre térítése hosszú, több évszázados folyamat volt, amely három térítési szakaszt foglalt magában. Az első szakasz, a kunok keresztény hitre térítésének megindulása, a feudális magyar királyság expanzív törekvéseivel volt kapcsolatban. A hűbéres kunok térítését a Domonkos-rend tagjai végezték elsősorban a Kárpát-medence határain kívül, s e munka kapcsán hozták létre a milkói kun püspökséget. Ehhez a szakaszhoz kell kapcsolnunk Kötöny kunjainak Magyarországon való tartózkodását a tatárjárásig. A térítés második szakasza a kunoknak a tatárjárás utáni visszatelepítésétől a XIV. század közepéig, a ferences térítés megindulásáig tart. Ekkor az első szakaszhoz viszonyítva jelentősen más politikai helyzetben és igen lassú ütemben folyt a kunok keresztény hitre térítése. A térítést a domonkosok mellett más szerzetek és az egyházmegyei papok is végezték. Ebben az időben számos, a tatárjáráskor elpusztult egyházat megújítottak, de legalább is a cimitériumot temetőként használták az újonnan térítettek. Magyarország területén önálló „jászkun" püspökséget nem hoztak létre. A Kunság és a Jászság területén a korábbi, a tatárjárás előtti egyházmegyei beosztás érvényesült. A térítés befejező szakasza a ferencesek tevékenységével volt összefüggésben és a XIV. század közepétől a XV. század végéig tartott. Ebben az időben néhány kivételtől eltekintve valamennyi szállásbirtokon felépült a templom. A kunok és a jászok között a rendszeres egyházi élet megindulása után alig két emberöltővel már kezdett terjedni a reformáció. 1540 előtt Thuri Lukács Mezőtúron és vidékén, tehát a Nagykunságon reformált. Néhány esztendő leforgása alatt az egész Nagykunság a reformáció hívévé vált. 1545-ben maga Fráter György is panaszolta, hogy csodamód terjed a Tiszántúlon a reformáció. A reformáció gyors térhódítását több tényező indokolta. Közülük is a legfontosabb, hogy a kunok és a jászok a XVI. század középső harmadában az egyház által korábban soha nem látott módon ki voltak zsákmányolva, s a katolikus egyház elleni harcuk ideológiáját a reformációban találták meg. A reformáció térhódítása, a Nagykunságnak az új hiten való megmaradása, s a Jászságnak a katolikus hitre való visszatérítése a kunoknak és a jászoknak a korabeli Magyarország társadalmi rendszerébe való beilleszkedését legfeljebb motiválta, azon alapjaiban többé nem változtatott.
