Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Madaras László: A jászapáti Nagyállás úti avar temető - Újabb adatok az avar kori csontlemezes tegez történetéhez
csupán a fent már említett merev abroncsos nemesfém vagy vasmerevítős tegezekre utalnánk, s megemlítjük, hogy a Szegvár-sápoldali lovassírban nyugvó férfinak bronzlemez pántos tegeze volt 61 . Vaspálca merevítette a Szolnok-Vegyiművek 1. sírjának tegezét 62 . A korai avar korra keltezhető mintegy tíz tegezzel szemben ötvenöt csontlapokkal díszített tegezt ismerünk a Tótipuszta-lgar kör sírjaiból. Bármennyire is furcsa, ezeknek a síroknak a közös jellemzőit sokkal nehezebben lehet meghatározni, mint korai avar kori társaiknak. Ennek elsősorban az az oka, hogy túlnyomó többségük régi ásatásokból, vagy szakszerűtlen gyűjtés eredményeként került a múzeumokba. Tovább nehezíti egy általános kép kialakítását az, hogy szinte kivétel nélkül megbolygatták a sírokat a halottrablók. Az ötvenöt sír közül mindössze hétből került elő a harcos felszerszámozott paripája (Dunapentele 7., 11., Kölked-B 209. Iváncsa, Bágyog-Gyürhegy, Boly 55., Győr-Téglavető 484. sírok). A dunapentelei, az iváncsai és a bágyogi sírokban faragott csontokkal díszített nyerget is eltemettek. Ugyanilyen nyereg jelzi a lovastemetkezést a győri 705. sírban. Az ötödik csontos nyereg a csókái sírban volt. A hét lovassír a síroknak mindössze 12%-a, tehát a ló sírba tétele nem tekinthető általánosnak. Ez a kép nagyjából jellemző a korszak temetőire, hogy néhány példát is említsünk, a Szeged-fehértói temetőben három esetben valószínűsíthető a lovak sírba tétele, de Zsélyen vagy Kiskörén egyetlen egyszer sem 63 . A halottakat szinte kivétel nélkül veretes fegyverövükkel együtt hantolták el, s a síroknak a felében a második övet (nadrágszíj!) jelző vascsatok is megtalálhatók. Az övekhez hasonló gyakorisággal találhatók meg a reflexíjak, melyek között két alapformát különíthetünk el. Gyakori a keskeny karú íj, mely a korai avar korban kizárólagos, de a Tótipuszta-lgar kör leletei között is megtalálható 64 . Ugyanakkor megjelenik egy másik típus is. Ezt a Szeged-Fehértó B temető íjai alapján kíséreltük meg elkülöníteni. Ezeknek a szélessége 2831 mm között váltakozik. Általában hosszabbak a keskenykarú íjak csontlemezeinél, felső szélük kissé ívelten záródik, végük gyakorta egy vagy két lyukkal áttört, elősegítvén ezzel is a felerősítés szilárdságát 65 . Teljesen hiányzik a leletek közül a griffes-indás időszakra jellemző széleskarú reflexíj. A tegezekben a nyilak száma egy és négy között váltakozik. Csupán a jászapáti temető 110. sírjában találunk hét nyílcsúcsot, s Madarason hatot. A reflexíj mellett gyakorta kerülnek elő az egyélű vaskardok, s a leletek között öt vasszablyát is találunk. A szablya a Tótipuszta-lgar kör leleteivel együtt jelenik meg először a Kárpát-medencében 66 . A fegyverzetet az iváncsai és a jutási vaslándzsák teszik teljessé 67 . Ezek a férfiak is gyakran viselnek ékszereket, de a fülbevalók helyett a varkocsszorító a leggyakoribb tárgy a koponya körül. Ezek többsége préseléssel készült, de fellelhető egy-egy tagolt öntött, rúdalakú hajfonatdísz is (pl. Szeged-Fehértó B 81. sír), vagy ennek lemezből készült változata (pl. Váchartyán). A fehértói temetőben gyakran találunk a sírokban aranyfüst lemezeket, melyek a fegyverzetet esetleg a halotti ruházatot díszíthették. A fülbevalók között aranyból, ezüstből és bronzból készültek egyaránt megtalálhatók, gyakran egyesével. A felszereléshez tartozott egy vagy két tarsoly, melyekből a tűzgyújtó készséget jelző vascsiholó és kovakő (a tapló elenyészett) kerül elő. Érem három sírban volt. A dunapentelei aranyérem és az iváncsai sírobulus a Tótipuszta-lgar körre jellemző 68 , míg a győri 792. sírban római kisbronz volt. Halotti útravalót ritkán kaptak ezek a férfiak. Csupán négy sírból ismeretes edény (Dunapentele 11., Iváncsa, Jutás, Kiskőrös A. sírok), öt sírból állatcsont (Fehértó 69., 81., Jászapáti 68., Csengőd 3., Kajászó-Újmajor 4. sírok), s egyetlen egyből tojás (Fehértó B 44. sír). A felsorolt általános jellemvonások a faragott csontlemezes tegezt viselő férfiakat a Tótipuszta-lgar kör vezető rétegéhez közvetlenül kapcsolódó fegyveres középréteg tagjai közé helyezik. Ezen a középrétegen belül is valamiféle belső különállást jelölhet a csontos tegezek viselete. Alátámasztani látszik ezt a feltételezésünket az, hogy az ilyen sírok a Kárpát-medence nagy területein kerültek elő, de temetőnként nem több, mint egy-kettő. Azokban a temetőkben pedig, ahol kettőnél több csontos tegezzel eltemetett férfi sírja van, ott az átlagosnál mindig több fegyvert is találunk (mi a Szeged-Fehértó B és a Jászapáti-Nagyállás út lelőhelyeket elemezhettük), s ezeket a tegezés sírok minden esetben a sírmező leggazdagabb férfi halottjainak nyugvóhelyei. Térképre vetítettük a csontos tegezeket tartalmazó lelelőhelyeket (2. térkép). Erről a térképről leolvasható, hogy a tíz korai avar csontos tegez lelőhelyei között különösebb összefüggés nem fedezhető fel, a Kárpátmedence legkülönbözőbb pontjain lelhetjük fel őket. Annál inkább láthatók ilyen összefüggések a Tótipuszta-lgar körhöz tartozó lelőhelyek között. Az Alföld Duna-Tisza középső területein nem találunk ilyen sírokat, leszámítva a Kiskőrös környéki temetőket. Valószínűleg ez sem véletlen, a fő okot a Kiskőrös-Vágóhídi temető népességének társadalmi helyzetében kell keresnünk 69 . Ezt az „üres terület" mintegy körbeölelik a lemezes tegezés lelőhelyek. Gyakran kerülnek elő az ilyen sírok a Mezőföldön, az Alföld déli végein, a Zagyva-TarnaTápió folyók mentén. Ezek a területek egybeesnek, legalábbis tömbjeikben, a Tótipuszta-lgar kör település területének egy részével 70 . A három nagy tegezés temető (Győr, Szeged-Fehértó, Jászapáti) egy-egy központja közelében lehetett ennek a településterületnek, a közösség társadalmi funkcióját pedig a belőlük előkerült nagyszámú fegyver jelezheti. A társadalom- és településtörténeti tanulságok mellett még egy figyelmet érdemlő sajátossága van a faragott csontlemezeknek. Ha a lemezek mintakincsét vizsgáljuk, kiderül, hogy ezeken az öntött griffes-indás kultúra övdíszeire oly jellemző motívumok többsége megtalálható. Ezt már Fettich Nándor felismerte 1929ben, amikor az alábbiakat fogalmazta meg: „Megjelennek ezek az elemek a férfiöv és a lószerszámdíszeken túl a csontfaragásokon is... A csontfaragásokon talál178
