Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Madaras László: A jászapáti Nagyállás úti avar temető - Újabb adatok az avar kori csontlemezes tegez történetéhez
kat, melyek közül az egyik esztergályozott (10.), a másik hasáb alakú és díszítetlen (26.) volt. Az orsógombok és az orsókarikák, egy kivételtől eltekintve, agyagból készültek. Közülük a 61. sír orsókarikájának díszítése érdemel külön figyelmet. A szürke színű korongra három kis stilizált emberalakot karcoltak, úgy hogy az emberkék feje az orsó közepén található lyuk lett, s ebből kiindulva karcolta meg a vonalas testet. A bekarcolás nagyon hasonlít a Szentes-berekháti temető 68. sírjának edényén található emberalakkal 37 . A fülbevalók között a korszak sok típusát megtalálhatjuk (22. kép). A legkorábbiak a nagy fémgömbcsüngős darabok (22. kép: 4 a -4 b) a 8. és a 180. sírokból. Ugyancsak fémgömbcsüngője van a 74. sír fülbevalójának (22. kép: 5a-5b). Ugyanakkor megtaláljuk mellettük a nagy kék üveggyöngycsüngős a kis kék üveggyöngycsüngős (22. kép: 6a - 6b., 8.,10.) függők különféle változatait. Színezüstből készült az a függő, amelyiknél három kis gömböcskét egy síkban egymás mellé forrasztottak, majd alá egy negyedik, de már kissé nagyobb gömböcskét helyeztek (22. kép: 3). Az ovális karikájú zöld hasábcsüngős fülbevalók (22. kép: 2) a griffes-indás női viselet jellemző tárgyai. A női sírok közül kettőt külön is szeretnék kiemelni. A 8. sírban a mély gödörben egy valószínűleg betekert vagy összekötözött fiatal nő nyugodott (11. kép: 1). Nyakában apró színes szemekből álló gyöngysort találtunk (11. kép: 4), mindkét fülében egy-egy ezüstkarikájú nagy arany gömbcsüngős függő (11. kép: 3). Feltártunk még mellette egy ólomból (?) és egy agyagból készült orsókarikát, egy vaskarikát textilmaradványokkal, egy vaskést és egy korongolt szürke korsót (11. kép: 5-8., 2). A bolygatatlan sírba a fülbevalók és az edény már eredetileg is hiányosan és törötten került eltemetésre, mert a leggondosabb bontás ellenére sem sikerült megtalálnunk a hiányzó aranygömböcskéket és az edény fülének darabját. A sérülések minden bizonnyal a hosszú használattal magyarázható, s feltehető, hogy éppen azért tették a sírba, hogy ne keljen egy ép darabot eltemetni. A 8. sírral közel egyidőben kerülhetett eltemetésre a 180. sír halottja. A vázat bolygatás érte, amely elpusztította a felsőtest teljes jobb oldalát (12. kép: 1). Az összehányt csontok között még megfigyelhettük - mert felszedés közben szinte teljesen szétomlottak - a nagy ezüst gömbcsüngős fülbevalókat. Az in situ maradt jobb combcsont forgórészén egy kupacban üvegcserepeket találtunk (12. kép: 3). A restaurálás után egy szép kis üvegedénnyé álltak össze a darabok (12. kép: 2). Ez az üvegpalack is hiányos, de ennek a hiánynak már többféle oka lehet. Magyarázhatjuk a két alkalommal is elkövetett sírrablással. Ugyanis az edény nagy valószínűséggel valamelyik szarmata sír kirablása folytán kerülhetett az avarokhoz, mivel római származása nagyon valószínűnek látszik 38 . Azután megsérülhetett az avar kori sír kirablásakor is, bár a bontáskor úgy tűnt, a rablók nem találták meg. Az edény egyébként zöldszínű, alja enyhén omphalosos, teste nyomott gömb alakú, nyaka enyhén összeszűkülő (12. kép: 2). Ez a két gazdag női temetkezés szintén a temető használatának első szakaszából való lehet csakúgy, mint a legkorábbi férfisírok (88., 110.). Ám a temetőben egymástól olyan nagy távolságra kerültek elő ezek a temetkezések, hogy közöttük rokoni kapcsolat aligha tételezhető fel. GYERMEKSÍROK Szinte kivétel nélkül bolygatatlanok, a csontvázak azonban eléggé gyakran csaknem teljesen elkorhadtak a temető homokjában. Többségük melléklet nélküli, vagy csak a legegyszerűbb tárgyak, vascsatok, orsógombok, néhány szem gyöngy található mellettük. A 14. sírban háton fekvő, nyújtott gyermekváz nyakában, az állkapocs alatt három kis fogazott bronzcsüngőt és kettő átfúrt vadkanagyarat találtunk. A vaddisznóagyarak két oldalról közrefogták a fűrészfogas bronzcsüngőket. Ilyen tárgyegyüttest ez idáig tudomásunk szerint avar kori sírban nem tártak fel, annál inkább a X. századi magyar sírokban. (Csongrád-Vendelhalom, Tiszafüred, Szob-Kiserdő, Szakony 39 .) Hasonló csüngők a szaltovói és a tankajevkai temetőkben is voltak 40 . A 14. sír tanulsága alapján ezután az avar kori temetőkben is számolnunk kell meglétükkel. Ennek okát mi egy közös gyökerű, általános steppei hagyományrendszerrel és nem etnikai rokonsággal magyaráznánk. A fontosabb felnőtt- és gyermeksírok mellékleteinek áttekintése után a temetőből előkerült néhány szép csonttárgyat szeretnénk megemlíteni. Általában is elmondhatjuk, hogy Jászapátiban eléggé gyakran találtunk csontból készített tárgyakat. A tarsolyokat nem egy alkalommal csontból faragott tarsolyzárakkal zárták (1., 28., 166.). Az 1. sír csont tarsolyzárának fém megfelelőit H. Tóth Elvira gyűjtötte legutóbb össze 41 . A 28. sír három tagból álló tarsolyzárának négyzet alakú előlapjait bekarcolt szalagfonatok díszítik, melyekhez hasonló mintát a szíjvégeken és néhány VII. század végi temető tarsolyzárján is megtalálunk 42 . Kettő csont tarsolyzár is volt a 110. sírban. Csontból készítették a 19. sír szalagfonatokkal díszített csonttárgyát, mely leginkább egy szíjvéghez hasonlít (13. kép: 6 és 20. kép: 14). Hasonló darab a dunapentelei 7. sírból ismeretes 43 . Több csont akasztóhorog (20. kép: 10) és csont szíjelosztó (21. kép: 8) is előkerült. A 4. sír szíjelosztóján jól látszanak a kopásnyomok (21. kép: 8). Bronzból készült változatait Garam Éva foglalta össze a tiszafüredi temető kapcsán 44 . Több sírban csontszopókák felületét faragták meg (20. kép: 13., 21. kép: 7). Két sírban a vaseszközök nyele is csontból készült. Pontkörökkel és faragással különösen szépen díszítették a 95. sír csontszerszámát (20. kép: 11). Ez a csontipar, csontfaragás a reflexíjak csontjainak megmunkálásában és a tegezek csontlemezeinek faragásában teljesedik azután igazán ki, ezeken válik szinte művészetté. A temető használatának pontos idejét meghatározni egy még feltárás alatt lévő lelőhely esetében a legnehezebb. A fentebb ismertetett leletek alapján mi is inkább munkahipotézist, semmint a temetkezések kezdetének és a temető felhagyásának időpontját kívánjuk meghatározni. A leletek túlnyomó többsége a Tótipuszta-lgar körrel mutat rokonságot. Az a néhány korai avar korinak tűnő sír, amelyet feltártunk, nem teszi 173
