Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Madaras László: A jászapáti Nagyállás úti avar temető - Újabb adatok az avar kori csontlemezes tegez történetéhez

fedelének maradványa), s ezzel egyidőben jól kirajzo­lódott az oldalfal deszkamaradványa is (3. kép: 4). Néhány sírban nagy ácskapocs alakú koporsókap­csokat találtunk (31., 48., 85., 97., 121., 129.). Különö­sen jól megfigyelhettük ezt a koporsót a 85. sírban. Az ebben nyugvó fiatal fiú csontváza bolygatatlan volt, en­nek ellenére mindkét alsó lábszárcsontja hiányzott. A koporsó szélessége a koponyánál 53,5 cm, a lábaknál 40,5 cm, magassága 33,7 cm. A váz felszedése után a sírgödör alját megnyesve három elszíneződést talál­tunk, melyek egy-egy „lemélyítés" nyomainak bizo­nyultak. Kettő sírban - mindkettő erősen feldúlt - a csontváz körül, illetve a sírgödör alján fehér lepedéket figyelhet­tünk meg (74., 77.). Valószínűnek látszik, hogy vagy a gödör aljára terítettek le gyékényből (?) készült szöve­tet, vagy esetleg be is fedték vele a halottat (2. kép: 1.). A 8., 12., 33., 40., 66., 69., 87., 107., 139., 141., 149., és 151. sírokban a csontvázak nem a megszokott és ál­talános helyzetben feküdtek. Ezek is háton fekvő, nyúj­tott helyzetben kerültek ugyan elő, azonban a csontok helyzete alapján valószínűnek látszik, hogy a halottakat vagy nagyon szorosan becsavarták valamibe a teme­téskor, vagy pedig összekötözték őket. Ezeknek a vá­zaknak közös jellemzője, hogy a felkarok a bordacson­tok fölé csúsztak, a lábszárcsontok is szorosan egymás mellett kerülnek elő, a 66., 87., és 141. sírokban pedig a medencecsontok is egymás felé közelítenek. Az így eltemetett halottak között találunk kifejezetten gazdagokat (8. és 139.), de akad közöttük melléklet nélküli is (151. sír). Vannak közöttük férfiak (33., 40., 66., 139., 141.), nők (8., 12., 69., 87.) és gyermek is (149.) A 66. sírban koporsónyomokat figyeltünk meg, s itt megtaláltuk a sírgödör két végén a „lemélyítéseket" (4. kép: 1.) A jelenséget már Móra Ferenc fényképen rögzítet­te 16 , legutóbb pedig Garam Éva írta le a kiskörei te­mető kapcsán 17 . SÍRRABLÁSOK A feltárt 180 sírnak a felét valamiképpen megbolygat­ták. A sírrablásokkal kapcsolatban három megállapí­tást tehettünk: 1. A rablás női és férfisírokat egyaránt érintett, gyer­meksírt szinte sohasem, vagy ha igen, akkor a gyer­mek mellett minden esetben gazdag mellékletek ma­radtak ránk a rablás ellenére is. 2. A sírok minden esetben gazdagabbak az átla­gosnál, szegény vagy átlagos mellékletekkel ellátott halottat nem bolygattak rablók. 3. A rablás egyetlen célja temetőnkben a sírba be­tett nemesfém vagy különlegesen értékes tárgyak megszerzése volt. Ezt a megállapításunkat csak alátá­masztja az, hogy szinte csak véletlenségből maradt meg a 28. sírban a két arany varkocsszorító, vagy a 74. sírban az arany gömbcsüngős ezüst karikás füg­gők. A rablókat viszont egyáltalán nem érdekelték a véretekkel díszített övek, a reflexíjak, vagy a szépen faragott csontlemezekkel díszített tegezek (5. kép: 1­3). A halottrablók egyes esetekben - ha szabad ezt így megfogalmazni - „rendkívüli szakszerűséggel" dol­goztak. A 48. sír csontvázának bolygatásakor a kopo­nyát úgy emelték ki, hogy a felsőtest csontjai in situ ma­radtak, s a medencelapátokat (nyilván az övvel együtt) úgy mozdították ki a helyükről, hogy a combcsontok és az alsó gerinccsigolyák nem mozdultak el. A 135. sír­ban, ahol csak az alsó lábszárcsontok maradtak a he­lyükön, a feldúlt váz csontjait szépen elrendezve rakták vissza a gödörbe. A két combcsontot tették alulra, még­pedig úgy, hogy a forgórészek kerültek a térdkalács he­lyére, ezekre azután rárakták a hosszúcsontokat, majd a bordákat és a medencelapátokat, s végül mindennek a tetejére a koponyát (5. kép: 4.). Aligha tévedünk nagyot ha megkockáztatjuk azt a fel­tételezést, hogy ilyen „tökéletesen szakszerű munkát" csak fényes nappal és nagy helyismerettel lehet végez­ni. Természetesen a bolygatások nagy része nem így történt, hanem mint azt ásatási megfigyeléseink igazol­ják, a fosztogatók egyszerűen kiásták a sírokat másod­szor is, majd a csontokat teljes összevisszaságban visszadobálták a rablógödörbe, s betemették azt. ÜRES SÍRGÖDRÖK Öt sírban nem került elő sem régészeti, sem antropoló­giai anyag (20., 34., 38., 126., 173.). A 173. sírban a gödör méretei alapján feltételezhető, hogy egy cse­csemő nyugodhatott, csontváza pedig az idők során teljesen elenyészett. Hasonló sorsra jutott a 152. ket­tős sír gyermekváza, melyből mindössze koponya te­nyérnyi darabját tudtuk feltárni a felnőtt nő jobb olda­lán. A -84 cm mélységű üres 38. sírba később -29 cm mélyre egy gyermeket temettek el (3. kép: 4). A 20., 34. és a 128. sírok méreteikben és mélysé­gükben semmiben nem tértek el a temető többi temet­kezésétől. Az ilyen üres sírok az újabban feltárt avar temetőkből szinte sohasem hiányoznak 18 . PADKÁS SÍR A 102. sír mindkét oldala mentén mintegy 60-65 cm magas 18-30 cm széles padkát találtunk. A sírgödör már foltjának megtalálásakor elütött a többi sírtól, hi­szen szélessége megközelítette a 130 cm-t. A sírban fekvő halottat kirabolták, a csontok között mindössze egy vascsatot és késtöredékeket találtunk. KETTŐS SÍROK Három sírban (100., 109., 152.) két-két csontvázat ta­láltunk. A 152. sírban a felnőtt nő jobb felkarcsontja mellett néhány piciny koponyatöredék mutatta a cse­csemőt. A 100. és 109. sírokban két-két gyereket te­mettek. A 100. sírban a két leánygyermek arcát egy­más felé fordították a temetéskor, a nagyobbik nyaká­ba fekete dinnyemaggyöngyökből álló nyakláncot he­lyeztek. A 109. sírban is csak néhány szem gyöngyöt találtunk. A SÍROK TÁJOLÁSA A temető teljes feltárása előtt nem lehet a temető tájo­lási rendszeréről érdemben beszélni. A sírok tájolási adatai alapján megállapítható, hogy ÉNY-DK a fő irá­nyítási tengely. A sírgödrök és a halottak egy kivételtől eltekintve megegyező tájolásúak. A 151. sírban a 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom