Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Szentpéteri József: Kisköre avar kori népességének belső rétegződése
korabeli vezető család számára (IV. 1.), másrészt csoportok kerültek a már lezárt temetkezési helyek mellé is (IV. 2., IV. 4.). A jelképes temetkezések ekkortájt való feltűnéséből 50 és a már korábban lezárt sírcsoportokhoz való besorolásukból időrendi következtetést lehet levonni. A jelképes temetkezéseket követően ugyanis már nem használhatták hosszú ideig a temetőt. Az így behatárolt időpont utáni sírok csekély számából ítélve, melyek az ásatás során feltárt terület DNy-i, ÉNy-i sarkán kerültek napvilágra, a helybeli avar lakosság arra kényszerült, hogy sorsára hagyja ősei temetkezési helyét. Leletanyaguk szerint az V. 1-3. és V. 4-5. csoportok az ide temetkező népesség legutolsó nemzedékéhez tartoztak. Ezek a sírhelyek nem a megszokott módon igazodtak az eddigi parcellákhoz, hanem kihasználva a rendelkezésre álló legközelebbi térséget, mintegy körbevették az előző csoportokat. Részben teljes mértékben betöltötték a számukra biztosított területet (V. 1. és V. 3. csoportok zárt egységei), részben már nem kerülhetett erre sor (V. 2., V. 4. és V. 5. nyílt csoportok), a temetkezés ezen a helyen befejeződött (7. térkép). Az aránylag kis számú korabeli (nem kultikus szándékú) bolygatásról tanúskodó kilenc sír elhelyezkedése is arra enged következtetni, hogy ezeket akkor rabolhatták ki, amikor a területet használó népesség már nem tudta megőrizni közösségi hagyományai szempontjából legfontosabb kultuszhelyének sérthetetlenségét 51 . Ez az időszak minden bizonnyal a sírmező felhagyásának idejére esett. * * * A temetkezési szokásaikból arra következtethetünk, hogy az itt letelepedett népességre, - mint elemi társadalmi egység - a nagycsalád-forma volt a jellemző. Ez az alakzat fennállásuk alatt mindvégig megfigyelhető, de bizonyos jelenségek arra mutatnak, hogy a nagycsalád keretei az idők folyamán némely vonatkozásban meglazultak. A legrangosabb csoportok közepére gazdag mellékletű férfiak kerültek: I. 1., I. 2., I. 3., II. 1., (II. 3.), III. A. 2., III. B. 1. a, III. B. 2., IV. 1., V. 1. Sírjaik egyedülállóak (I. 1., II. 1., III. A. 2., III. B. 1. a, IV. 1., V. 1.), vagy kiskorú Hl. serdülőkorban meghalt fiúrokonaik találhatók közelükben (I. 2., I. 3.). A sírkörök szélén vannak a család többi férfitagjai: 1.1., I. 2., II. 1., (II. 2.), III. A. 2., III. B. 1.a, III. B. 2., IV. 1., (IV. 3.), V. 1. Az asszonyok és a (leány-)gyermekek jogállását mutatja, hogy kezdetben egy részüket elkülönítették a vezető családoknál (I. 1. a és II. 1. a); míg a temetőszárnyakon rendszeresen a csoportok szélére helyezik őket - a közösségen belüli helyzetüknek megfelelően. Ugyanakkor nem ritka az a jelenség sem, amikor a csoport közepén női temetkezés található (ékszermellékleteik szerint megbecsült személyek lehettek), körülöttük a többi asszony és gyerek, kiegészülve egyegy férfi sírjával: II. 1. a, III. B. 1. b, (III. B. 3. a), III. B. 3. b, V. 2. A kevésbé rangos családoknál nem különülnek el ennyire szigorúan nem és életkor szerint a családfők és családtagok: nem feltétlenül egy központi helyen eltemetett személy körül helyezkednek el, hanem egymás mellé kerülnek, mintegy sort alkotva (II. 3., III. A. 1., III. A. 2., III. B. 2.); sőt, a csoportos temetkezésekhez igazodó „magányos" sírokat is találunk (pl. a 60., 61., 144., 151. sír). A közösség fennállásának második felében nemcsak ez a kisparcellás temetkezési rend jelenik meg, ahol nő és férfi azonos sírsorba kerülhet, de a kiscsaládi kapcsolatokra utaló temetkezések is feltűnnek: házaspárok (206-207. és 154-155. sír), NI. szülők leszármazottakkal (férfi és gyermek: 62. a-b, 73. a-b; asszony és gyermek: 67. a-b). Egy adott időszak vezető családjának nyugvóhelye mindig a temető függőleges (gyakorlatilag ÉNy-DK-i irányú) tengelye 52 mentén van, ez a hatalomátruházás és örökítés velejárójaként értékelhető. A többi közösség saját vezetőjének rangjától függően kapott helyet a sírmező két oldalán, így hagyományozódott a szárnyakra osztott temetkezési kép. Jellemző, hogy az egyes családokon (csoportokon) belül egyidejűleg rangos és szegényebb személyek is éltek. Az egyöntetűen szegényes mellékletekkel eltemetett családok a temető peremére szorultak 53 . A temetkezési hely betelepülésének menete (a tárgyi hagyaték időrendi besorolása) és az egyes csoportok azon jellemzője alapján, hogy milyen nemű személyiek) sírja található a csoport közepén, a következő kép bontakozik ki a sírmező feltárt részén: a) szállásfoglaláskor: egy vezető és (legalább) két kisebb rangú család (középen és szárnyakon levő sírcsoportok) b) további fennállásuk idején: egy vezető és több alárendelt helyzetű család (temetkezési sávokban csoportos sírhelyek) A csoportok alkotta sávok nem tekinthetők generációkat csalhatatlanul elválasztó határvonalaknak. Folyamatos temetkezésről lévén szó 54 , csakis az tételezhető föl, hogy egy-egy körülhatárolt területen legfeljebb három nemzedék (nagyszülő-szülő-gyermek) megszakítás nélküli együvé temetésével (azaz maximum két emberöltő tárgyi emlékeivel) számolhatunk. A népességszaporulatból következően a rangidős család mind nagyobb számú közösség tagjai fölött rendelkezhetett (v. ö. utoljára a IV. 1. csoport helyzetét), bár ez nem jelentett feltétlenül kiterjedt lélekszámot, hiszen az egész lakosság sem volt nagy létszámú teljes fennállása idején 55 . 151
