Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Poroszlai Ildikó: óskori lelőhelyek a Jászság nyugati felén

tember 27-30. között Hild a Tetemház halmon, Oláh Istvánné tanyáján egy hatvani kultúrába tartozó urna­temető nyomaira bukkant. Az anyag a szolnoki múze­umban van, hiányos. 44 Jászberény-Csikosi Fecske-tanya (ma Jászboldog­háza): bronzkori csontvázas női sír, Komáromy feltárá­sa. 45 JÁSZFELSŐSZENTGYÖRGY 39. (43) Zagyván innen, Pusztakerekudvari „Egyet­értés" Tsz: a tsz központjának bekötőútjától 50-70 m­re délkeletre, a Zagyva bal partján, a 0115/1 hrsz. földön elszórtan szarmata cserepek, köztük két darab jellegtelen, durva őskori (bronzkori?) cserép.(DJM. 68.174. 1,2.) 40. (44) Pusztakerekudvar, Várdomb: a lelőhely Jászberény-Pusztakerekudvar-Dinnyéspart néven a Hild naplóból ismert. 46 Özv. Földváry Lászlóné tanyá­ján 1898-ban szántás közben sok bronzkori edény ke­rült elő. Megállapítható, hogy a közel 4 kat. holdnyi szi­getszerű kiemelkedésen (Dinnyéspart) egy hatvani ur­natemetőt pusztítottak el. Hildnek egy urnás temetke­zést sikerült megmentenie, ezt naplójában részletesen leírja. Az edények a szolnoki múzeumban vannak. 47 A terepbejárás során a volt földbirtokos - özv. Föld­váry Lászlóné - tanyája mellett, közvetlenül a Zagyva meder felett, a 0115/3 hrsz. földön egy kisebb méretű földvárat találtak. A sűrű növényzet miatt nem nyílt le­hetőség felmérésre. A sánc is kivehető volt, a folyó fe­lőli meredek oldalon keskeny, máshol igen széles, lej­tős. Egy tanya áll rajta. Régebben katonaság állomá­sozott itt, s a földvár tetejét árkokkal szétszabdalták. Az itteniek elbeszélése szerint csontvázakat dobáltak ki. A terepbejárás alkalmával a földvár területén egy ko­ponyatetőn kívül mást nem találtak, azonban a körü­lötte levő szántóföldeken (0115/3 hrsz.) késő bronzkori oldaltöredékeket, duzzadt perem töredékét, kovapen­gét stb. gyűjtöttek. (III. t. 18.) (DJM. 68.139. 1-6.) 41. (45) Zagyván innen: a földvártól délkeleti irány­ban, a Zagyva túlpartjáról induló dombvonulat észak­nyugati részén a badeni és a hatvani kultúrába tartozó cserepeket, valamint egy csaknem ép kőbaltát és egy őrlőkőtöredéket találtak. A rézkori cserepek egyike jel­legzetes sárgásbarna kanellúrozott oldaltöredék volt (II. t. 8, 9.). A hatvaniak seprű- ill. textildíszesek (III. t. 3, 7). (DJM. 68.175. 1-8.) 42. (46) Pusztakerekudvar-Zagyván innen: az előbb említett dombvonulat délkeleti részén a Zagyva ártér közelében hatvani kultúra telephelyére utaló nyomok. Egy töredékes kőfejszén kívül sok tipikus hatvani dara­bot találtak: seprű- és textildíszes oldaldarabok 48 , eny­hén kihajló vékonyfalú edények peremtöredékei, hom­bár oldaltöredéke kívül-belül szabálytalanul, egymást keresztező, mélyen vésett vonaldíszítéssel. 49 (III. t. 2, 6, 8-15.) (DJM. 68.176. 1-5.) Amennyiben a hatvani kultúra időszakában a 41. és 42. sz. lelőhelyet egyidőben lakták, - tekintettel a köz­tük levő kis távolságra - lehetséges, hogy egy össze­függő település volt. Ez azonban a felszíni leletek alap­ján nem dönthető el, s a hosszú életű kultúra idején a település eltolódásával is számolhatunk. 43. (47) Pusztakerekudvar-Zagyván innen: a 41. sz. lelőhellyel átellenben, a dombvonulat északkeleti részén, jellegtelen durva, sárgásbarna őskori oldal- és peremtöredékek. (VI. t. 2.) (DJM. 68.140. 1^t.) 44. (48) Pusztakerekudvar tsz-központ: a volt Gosz­tonyi uradalom és a kerekudvari tanyavilág között, a Hatvan felé vezető országúttól délnyugatra, a 090 hrsz. földön több párhuzamos enyhe dombvonulaton Árpád-kori és középkori cserépanyag között két darab kis rézkori (badeni kultúra) töredék került elő. Az egyi­ken tűzdelt díszítés. (DJM. 68.141. 1-2.) 45. (50) Zagyván túl: a Zagyva jobb partján a (49).sz. lelőhely közelében a szántóföldön elszórtan szarmata cserepek között néhány őskori cserép. (DJM. 68.143. 1, 2, 7.) 46. (51) Zagyván túl: a 12-es kilométerkőtől 50-60 m-re, a Jászberény-jászfelsőszentgyörgyi országúttól 25-30 m-re kezdődő kb. 2 méter magas dombvonula­ton, mely domb egy mocsaras, lapályos részt félkör alakban vesz körül - több sárgásbarnára elszínező­dött folt volt kivehető, ezekben és körülöttük szarmata anyag között késő bronzkori (urnamezős korszak) cserepek. (DJM. 68.144. 1-9). A durva, jellegtelen da­rabokon kívül volt egy duzzadt behúzott perem (VI. t. 4.), egy megvastagított kihajló perem, csésze és tál fenéktöredéke. 47. (52) Zagyván túl: az előbbi lelőhelytől kb. 200­250 m-re északnyugatra, a Jászfelsőszentgyörgy Hár­mastanyák megállóhely és a Gépállomás közti szán­tóföldeken elszórtan néhány őskori cserép, két vé­konyfalú szürke vonaldíszes oldaltöredék (AVK) (I. t. 9.), egy tűzdelt vonaldíszes badeni oldaltöredék (II. t. 7.) és egyéb újkőkori töredékek. (DJM. 68.148.1-5.) 48. (53) Gépállomás: a Gépállomástól délkeletre 8­10 m-re ovális, hamus foltban szarmata és kelta cse­repek, valamint egy piskóta alakú szürkésbarna fenő­kő, vagy csiszolókő darabja. (12,5x4,8 cm). A kelta cserepek közül egy korongolt fazék fekete duzzadt, ki­hajló peremtöredéke említésre méltó 50 . (IV. t. 11.) (DJM. 68.146. 1^,7.) 49. (54) Turóczi-tanya: (ma a Kossuth Tsz központ­ja) Csalog Zsolt 1961. évi ásatása során szkítakori la­kóteleprészletet tárt fel. A dokumentációban megjelölt helyen a terepbejárás felszíni nyomokat már nem ta­lált. A Turóczi-tanyától ÉK-re, a Zagyvától ÉK-re, Pusz­tamonostor felé egy dűlőút vezet, az útmenti dombok között vízjárta terület volt. A dűlőút jobb oldalán több, a bal oldalán kevesebb hamus folt jelentkezett. Ezek­ben a foltokban zömmel középkori cserepek voltak, köztük néhány bronzkori (hatvani kultúra) töredék. (III. t. 1, 4, 5.) (DJM. 68.177. 1-7,26.) 50. (55) Rókalyuk-dűlő: a dűlő DK-i részén, a domb­vonulaton homokos löszös talajon egy kb. 150x70­80 m kiterjedésű nagy szarmatatelep található. Jól ki­vehető ovális, hamus foltok látszottak egymás mellett rengeteg cseréppel, állatcsonttal. A szarmatacsere­pek között volt négy darab durva, vastagfalú szürkés­barna késő bronzkori oldaltöredék. (DJM. 68.147. 1-4.) 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom