Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Szentpéteri József: Kisköre avar kori népességének belső rétegződése
tői kezdve a szintén korábbról örökölt inda-, ill. más növényi formák számára alkalmasabb keretet biztosító pajzs és címer alakú öntvények lesznek gyakoribbak. A négyszögletes lemezes veretek mindazonáltal a népesség egész fennállása alatt használatban maradnak (pl. 165. sír). 3. Egyéb rangjelző tárgyak (4. térkép) 33 A kisköre-halastói aranyékszerek súlyadatainak közlésével 34 (2. táblázat) közelebb juthatunk a helyi közösség reális megítéléséhez az egész avarság társadalmi hierarchiájának szempontjából 35 . Amint az a mellékelt összesítésből kiviláglik, az aranyveretes övvel rendelkező személyek deréköveinél és egyéb ékszereinél a tisztán felhasznált arany tömege sehol sem éri el, legfeljebb megközelíti a (kora avar kori nem „könnyű") bizánci solidus átlagsúlyát. Ezek szerint ennél a közösségnél a legrangosabbak is csak olyan méltóságjelvényeket viseltek, melyek elkészítéséhez egyetlen (!) solidus nyersanyaga is elegendő volt. Ez az adat rámutat arra a rangbéli távolságra, amely az avar köznép vezetőit a fejedelmi vagy az aranyban gazdag középrétegbeli személyektől egykor elválasztotta 37 . A kiskörei népesség legmegbecsültebb férfitagjait különös gonddal búcsúztatták: arany obulust helyeztek melléjük útravalóul. A közösség első vezetőjénél (27. sír) a bal alsókar mellől került elő 38 , a balszárny családfőjének (121. sír) koponyája mögött, a jobbszárny második nemzedékbeli (!) irányítójánál (41. sír) a fej jobb oldalán volt a kerek aranylapocska 39 . Az utóbbi éremutánzatok szájra vagy szájba tett halotti pénzek voltak 40 . Figyelemreméltó kapcsolat van az obulusok és a hasonlóan ritkán előforduló varkocsszorító pántok között. Bár a 27. sír a fej felőli részen volt bolygatott, ahol ezek az ékszerek lenni szoktak, így nem vonható ide, a másik két obulussal rendelkező harcos azonban arany varkocsszorítót viselt (121. és 41. sír), míg a negyedik, aranyozott bronz hajpántos férfit (94. sír) nem látták el útipénzzel (szintén korai jellegű öntött ólomövveretei voltak). A leletanyaguk közötti árnyalatnyi eltérések megvilágítására szolgál a 3. táblázat. Az összehasonlítás során kiderül, hogy ezek a férfiak a helybeli népesség legelőkelőbb tagjai voltak: vagy már a szállásfoglaláskor (azaz a családi temetkezési helyek kijelölésekor) is kisebb-nagyobb közösségek élén álltak - így kerültek a sírcsoportok közepére, vagy itt helyben jutottak vezető szerephez, s ezért temethették őket elődjük női és gyermekkörnyezetébe egyedüli, de a volt családfővel egyenértékű jelvényekkel rendelkező férfiként. A férfiak egyetlen viszonylag gyakori ékszerfélesége a fülbevaló. Egyaránt előfordul előkelő és kevésbé rangos személyeknél. Ez az ékesség már anyagában magában hordozza a csoportosítás kézenfekvő jegyeit: arany, aranyozott bronz, ezüst és bronz függőket viseltek. Arany fülbevalója három előkelőnek volt. Kettő kerek karikás, üvegcsüngős változattal a nagycsaládfő (27. sír) környezetéhez tartozott: a fiatalon elhunyt aranyöves (34. sír) és a fegyveres, aranyöves férfi (32. sír). A harmadik (41. sír), arany varkocspántos harcos fülbevalói kerek, sima karikák 41 . Az aranyfüggők viselésére ezek szerint csakis a legrangosabbak voltak jogosultak. Az aranyozott bronz fülbevalók (36. sír: kerek, gyöngycsüngős; 54. sír: kerek, sima; 134. sír: kerek, gyöngycsüngős) és az ezüst karikák (140. gyermeksír: ovális, nyitott, sima) tulajdonosai vagy maguk is családfők, vagy ezek kíséretei lehettek. Bronzkarikát és üveggyöngycsüngős függőt akár a családfő, akár szerényebb sorú rokon is viselhetett. Sima, kerek ékszerek a sírcsoport közepéről: 210. és 146. sír; szélről: 21. és 199. sír. Üveggyöngydíszes volt a 109. sírban 42 . Szegényes leletanyagú férfi csupán egyetlen akadt közöttük (199. sír), akinek közrangú szabad voltáról veret nélküli derékszíja tanúskodik (2 vascsat volt a derekán), bár a jobb kezénél észlelt ólomnyomok esetleg övdíszek lehettek. Az asszonyok és gyermekek ékszereit (néhány egyedi tárgytól eltekintve) nagyfokú azonosság jellemzi. A fegyverzet, derékövek és ékszeregyüttesek alapján jól elkülöníthető férfiak csoportjaihoz nem illeszthető hasonlóan sokrétű asszonynép. Ez a jelenség valószínűleg annak lehet a következménye, hogy az utókor számára a rangjelzőként értékelhető tárgyak csakis „fémben" mérhetők, míg talaj- és éghajlati adottságaink miatt a ruházat és az egyéb rangot mutató kiegészítők nagy része régészetileg már nem érzékelhető. A feltehetően kereskedelmi forgalomból biztosított egyszerű anyagú és kivitelű ékszeregyüttesek közül csupán a közösség vezető családja (I. 1., I. 1. a csoport) asszonyainak aranyékszerei emelkednek ki: az aranylemezből préselt, akasztófüles csüngő (30. sír) és üvegbetétes aranydíszítmény 43 (131. sír). Mellettük csak egy aranyozott bronz fülbevalópár említhető (52. sír). Rajtuk kívül az asszonyok zöme egy ideig nem rendelkezett olyan megkülönböztető jeggyel, melyek alapján a fentieken túlmutató rétegződésükre következtethetnénk. Erre csak akkor kerülhetett sor, amikor az eddigiek mellett új ékszerféleségek is forgalomba kerültek, mint az ovális karikájú, hasábcsüngős fülbevalók és az üvegbetétes mellboglárok, melyekkel együtt a módosabbak gyakrabban viseltek karperecet is (4. táblázat). A jellegzetes női ékszeregyüttesek azt mutatják, hogy a tehetősebbek mindig a legújabb divat szerinti fülbevalót viselték, gyöngysorukban állandóan ott találhatók a színes karneol-, borostyán- és üveggyöngyök, a dinnyemag alakú szemek használata is a kezdettől fogva általános (bár e gyöngyfajta megjelenésekor még csak kisebb méretű és világosabb színű változata ismert). Az amulettként nyakláncra fűzött csüngők egyediek, karperecet kevesen hordtak és mellboglárral összetűzött ruházat is csak a nagycsaládfők feleségeinek járhatott. A legszebb ékszeregyüttesekkel eltemetett asszonyok jelentős része bőrövet hordott, melyen egy-két esetben mívesebb csat, s néha a férfiakénál lényegesen egyszerűbb veret díszlett. Összefoglalóan viszont megállapítható, hogy régészeti leletanyaguk 146
